JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Török Ferenc Képviselőtársam!
A magyar sport és testnevelés jelenlegi helyzete ismert az Országgyűlés előtt, hiszen március második felében a tisztelt Ház igen beható vitát folytatott erről a kérdésről. Mint képviselő úr bizonyára emlékszik, az Országgyűlés március 23-i ülésnapján fogadta el a testnevelés és sport megújításának koncepciójáról szóló határozatát, valamint a Nemzeti Sport Alapról szóló törvényt.
Az országgyűlési határozat részletesen tartalmazza a testnevelés és sport területén az elmúlt évtizedekben, valamint a közelmúltban kialakult helyzetet, amelyet a határozat szerint — idézem — az elmúlt évtizedek politikája, főképp az elhibázott gazdaságpolitika, valamint sport- és oktatáspolitika idézett elő. Ezekben az évtizedekben a sportnak kirakatszerep jutott a magyar politikában. A szocialista állam felsőbbségét igyekezett bemutatni a nemzetközi sportsikerek hajszolásával, miközben — hogy ismét az országgyűlési határozatra hivatkozzam — a testkultúra nem integrálódott a kultúra egészébe, nem történt meg az egészség, a fizikai edzettség fontosságának elismerése, a lakosság egészségügyi állapota pedig folyamatosan romlott.
Az előzőekben vázolt szemléletet tükrözte a sport támogatási rendszere is, amelyben döntően az állami költségvetésen és a nagy állami vállalatokon keresztül a versenysportra és az élsportra szinte számolatlanul folyt a pénz, a diáksport és az amatőrsport pedig szépen és csendesen sorvadt.
Emlékeztetnem kell képviselő urat, hogy a sportot érintő megszorítások nem az Antall-kormány terhére írandók. A szocialista gazdasági rendszer romjainak megtámasztására irányuló adóreformokat a megelőző kormányok vezették be, erről több — a körünkben helyet foglaló — képviselő bővebben tudna szólni. (Békesi László: Szívesen.)
A gazdasági szabályozó rendszer folyamatos, a sportegyesületek helyzetét is rontó módosítása is megkezdődött már az 1980-as évek közepén, eladósodásukkal együtt. Kétségtelen, hogy teljes hatása a nagy állami szponzorok eltűnése után látványosan valóban az utóbbi években most jelentkezik. Fel kell tenni, tisztelt képviselőtársaim, azt a kérdést is, megtettek-e mindent a sportvezetők, hogy ehhez az új helyzethez alkalmazkodjanak, vagy változatlan felfogásban tevékenykednek-e ma is, csakúgy, mint évtizedeken keresztül, bízva az új szponzorokban, és bízva a régi kapcsolatokban?
A profi- és amatőrsport szétválasztása érdekében megfontolták-e, hogy eredménytelen sportágakban vagy középszerű teljesítmények mellett szükséges-e változatlan számú vezető, edző és sportoló munkaviszonyban tartása?
Az ön által említett nagy összegű adó- és társadalombiztosítási járulék hátralék döntő mértékben megítélésünk szerint a szemléletüket meg nem változtató, vagy megváltoztatni nem tudó sportegyesületeknél keletkezett.
Ennek ellenére mind a társadalombiztosítási önkormányzatok, mind az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megértésének köszönhetően moratóriumot kaptak a sportszervezetek a következő év végéig a tartozások rendezésére egyénileg kötött megállapodások alapján.
A hatályban lévő társaságiadó-törvény kedvezményeket nyújt a társadalmi szervezeteknek, és ezek között a sportegyesületeknek is. Nem kell ugyanis társasági adót fizetni, ha a vállalkozási tevékenységből származó bevételük vagy éves szinten nem haladja meg a 10 millió forintot, vagy pedig összbevételük 10%-át. A sportegyesületek bevételeinek növelését célozza az a rendelkezés, amely szerint a sportot támogatók társasági és személyi jövedelemadó alapjukból leírhatják támogatásuk összegét, ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni a Ház előtt, abban az esetben, ha azt diák- vagy tömegsport céljára alapítványi formában vagy közérdekű kötelezettségvállalás címén juttatják.
Nem igaz tehát, hogy a sportegyesületek semmiféle preferenciát nem élveznek. Kétségtelen, hogy ezek az edzőtáborozásokra vonatkozó kedvezményekkel együtt elsősorban a diák- és a tömegsport céljait szolgálják, és csak a jövőben gondolkozhatunk el azon, hogy mi fordítható majd a versenysport támogatására is, miféle kedvezmények adhatók e körben.
Tudom, hogy a sportvezetők szerint ezek a kedvezmények nem elegendők, hiszen a közelmúltban nyújtottak be petíciót a miniszterelnök úr segítségét kérve nehéz anyagi helyzetük rendezéséhez. Erre a miniszterelnök úr már válaszolt, és a lehetőségek megvizsgálása után a belügyminiszter úrtól részletes tájékoztatást is kapnak a sportvezetők a lehetőségekről.
Természetes, hogy a lehetséges megoldások csak a hatályos adótörvények és a társadalombiztosítási jogszabályok keretei között nyújtanak a Kormány számára mozgási lehetőséget a gondok, a ténylegesen meglévő gondok enyhítése érdekében.
Ami a konkrét kérdéseket illeti: a sportegyesületeknek adótartozásaik átütemezésére lehetőségük nyílik egyedi kérelmeik alapján, ha bizonyítható, hogy jóhiszeműen jártak el. Mit értek ez alatt? Azt értem, hogy nem vásároltak például az adótartozás keletkezési időszakában több millió forintért játékosokat, utánpótlásuk lelkiismeretes nevelése helyett, vagy nem szerveztek költséges külföldi túrákat, edzőtáborokat.
Itt említem meg, hogy a magyar sport és testnevelés anyagi nehézségeinek csökkentését szolgálja majd a Nemzeti Sport Alapról szóló törvénnyel létrehozott pénzügyi forrás, melynek induló vagyonát a Szerencsejáték Alap átutalásából megteremtettük. Ez az idén befolyó egyéb pénzeszközökkel együtt több mint százmillió forint felhasználását fogja lehetővé tenni. (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi az idő múlását.)
Elnök úr! Egy pici türelmet kérek még annak érdekében, hogy valamennyi, a képviselő úr által megfogalmazott kérdésre válaszolni tudjak.
A Büntető Törvénykönyv módosítása nyomán fellépő fenyegetettségérzet megítélésem szerint — és itt ellentétben vagyok képviselő úrral — csak azoknál a sportvezetőknél indokolt, akik az új rendelkezés hatálybalépése után követik el tevőleges magatartással a következő cselekményeket: az adókötelezettség, társadalombiztosítási, egészségbiztosítási, illetőleg nyugdíjjárulék, valamint a Szolidaritási Alapba fizetendő járulék megállapítása szempontjából jelentős tényt, adatot a hatóság előtt valótlanul tüntetnek fel, vagy elhallgatnak, vagy más megtévesztő magatartást tanúsítanak.
(15.30)
Az előző pontban említett adó vagy a járulékok meg nem fizetése céljából megtévesztik a hatóságot, és ezzel azok behajtását késleltetik vagy megakadályozzák. A munkavállalóik részére járó juttatásból levont adóelőleget, társadalombiztosítási járulékot önhibájukból nem fizetik be. Úgy gondolom, hogy akik a törvényi rendelkezés ismeretében tevőleges magatartásukkal továbbra is növelik a költségvetés vagy a társadalombiztosítási alapok hiányát és ezzel mindnyájunknak szinte a legnagyobb gondját, sem morális, sem pedig jogi védelemre nem tarthatnak igényt.
Bár képviselő úr kérdése azt sugallja, hogy a sportegyesületek vezetői mind olyan személyek, akikre a Büntető Törvénykönyv módosítása vonatkozik majd, és felelősségre vonásuk a magyar sport elemeire hullását idézheti elő, én ezt nem hiszem, én bízom a becsületes magyar sportvezetőkben. A testnevelés és a sport megújításának koncepciója arra kötelezi a Kormányt, hogy ennek végrehajtását szolgáló munkaprogramját ez év szeptember 30-áig dolgozza ki.
