JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt interpelláló Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt örömömnek adjak kifejezést azért, hogy a… (Derültség és szórványos taps a bal oldalon.) Egy pici türelmet, uraim, elsősorban nem önökhöz beszélek, hanem a másik oldalhoz. (Felzúdulás a bal oldalon. — Az elnök csenget.) …Örömömnek adjak kifejezést, hogy a magyar rendőrség dolgozói állományának egzisztenciális és szociális helyzete, amely helyenként és esetenként valóban súlyos, itt, a tisztelt Országgyűlés előtt napirenden szerepel, és hogy az e körben tett erőfeszítéseinkről a tisztelt Háznak tájékoztatást adhatok.
Hadd mondjam el, képviselő úr, hogy igaz, hogy áprilisban fogalmazták meg az interpellációjukat, mégis rendkívül aktuális ez a kérdés és nagyon élő a probléma. Nem tudok úgy vidéki rendőrkapitányságra vagy főkapitányságra látogatni, hogy ezt a kérdést ne vetnék fel a rendőrök az egyik legsúlyosabb problémaként.
A tisztelt képviselő urak által Nógrád megye viszonylatában bemutatott helyzet: a 25%-os túlmunka és az azt csak részben ellensúlyozó illetmények, a létminimum alatt élők elfogadhatatlanul magas aránya sajnos nem tekinthető egyedinek, sőt egyes rendőri szerveknél napjainkban ennél sokkal súlyosabb gondokkal kell szembenézni. Ezek közé sorolhatók az előzőeken túlmenően a hivatásos állománnyal szemben támasztott, a polgári életben általánosan elfogadottnál magasabb erkölcsi követelmények, így a kiegészítő vállalkozási tevékenységek folytatásának a tilalma, a megfelelő példamutató életvitel szükségessége, valamint az, hogy a rendőri állomány jelentős része lakóhelyétől távol teljesít szolgálatot. Mindez a megélhetési költségek növekedése irányába hat, amelynek a kompenzálására sajnos kielégítő források ma sem állnak rendelkezésünkre.
A kialakult helyzet alapvető oka, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendőrség 1993. évi költségvetésében nulla százalékos dologi és bérautomatizmus szerepel, tehát nulla növekedés szerepel az előző évhez képest és ez, tekintettel az egy év alatt bekövetkezett áremelkedésekre, mintegy 2,5 milliárdos veszteséget jelent a rendőrségnek az 1992. évi kondícióihoz képest. Ez pedig forráshiányként jelentkezik a rendőrség költségvetésében.
Ebben a rendkívüli feszültségekkel terhelt pénzügyi helyzetben kell a közbiztonság megszilárdítására irányuló egyre növekvő s ugyanakkor teljes mértékben jogosnak tekinthető társadalmi elvárásoknak megfelelni. Ez csak a mozgósítható belső tartalékok, a személyi állomány és a technikai eszközpark optimálisat messze meghaladó igénybevételével, leterheltségével oldható meg, ami hosszú távon határozottan nagyobb ráfordításokkal lesz majd csak pótolható.
A központi források hiányában a rendőrség vezetése rákényszerült arra, hogy a fejlesztési forrásainak egy részét a napi működés fedezetére csoportosítsa át, illetve, hogy a dologi kiadások terén korlátozó intézkedéseket vezesen be. Ez a gyakorlat azonban egy bizonyos határon túl, amelyet jelenleg is alkalmaznak a rendőreink, már nem alkalmazható, ellenkező esetben a megkezdett szervezetátalakítási folyamatok nem lennének finanszírozhatóak.
Az előzőekben bemutatott súlyos probléma mellett ugyanakkor le kell szögezni azt is, hogy a rendőrség vezetése kiemelt figyelmet fordít a személyi állomány egzisztenciális és szociális helyzetének a javítására, a leghátrányosabb helyzetben lévők megsegítésére. Így az 1993-as költségvetési évben a minimális beosztási illetmények, amelyre még ráépül a rendfokozati illetmény, amely jelenleg 2000 forinttal alacsonyabb a Magyar Honvédség azonos kategóriáinál, és a szolgálati pótlékok is átlagosan 14000 forintra, tisztek esetében 17000 forintra kerülnek megemelésre.
Biztosított az egyes szervek bűnügyi felderítési hatékonyságához kapcsolódó bűnügyi átalány, illetve a közterületi pótlék fedezése is.
Mindezek azonban — sajnálatosan ezt kell mondanom — nem tekinthetők olyan intézkedéseknek, amelyek generálisan alkalmasak lennének a személyi állomány szociális és bérhelyzetének javítására.
További súlyos problémát jelent, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott járandóságok fedezetét is a jóváhagyott költségvetésből kell kigazdálkodni, ami egyértelműen a béralapon jelentkező, eredetileg a hivatásos állomány jövedelmi helyzetének a javítására szánt megtakarításokat terheli.
(16.10)
És ez nem kis feszültséget okoz a két állománycsoport között.
Csak a probléma súlyát érzékeltetendő szeretném jelezni, hogy az ez évre prognosztizált inflációval lépést tartó illetményemelés — ami még nem jelentene előrelépést, csak a tavalyi helyzet konzerválását — mintegy 3 milliárd forintjába került volna a rendőrségnek. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Ez a pénz, sajnos, nem áll rendelkezésre.
Elnök úr, azonnal befejezem.
A bemutatott helyzet és a végrehajtott intézkedések között, sajnos, jelentős szakadék tátong. Ennek tükrében értékelhető igazán a Magyar Köztársaság rendőrsége személyi állományának teljesítménye, a közbiztonság megszilárdításában elért eredményei.
A fentiek alapján arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy akkor, amikor az 1994. évi költségvetést tárgyalja, kiemelt fontosságúként kezelje ezt a területet, és biztosítsa, hogy a jövőben, a jövő esztendőben a szükséges és lehetséges mértékű béremelések a rendőrség szervezetében biztosíthatók legyenek. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Taps a jobb oldalon.)
