SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
SPEIDL ZOLTÁN (MDF) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem is azzal kell kezdenem, hogy áprilisban adtuk be az interpellációt, ez azt jelenti, hogy némi pozitív változások történtek már azokban az ügyekben, amelyekről most szót fogunk ejteni, ám nem oly mértékűek, amelyek megkérdőjeleznék a most elmondandóknak az érvényességét.
Januárban a Független Rendőr Szakszervezet állásfoglalást tett közzé, melyben a rendőri fizetések jelentős emelését és egyéb anyagi jellegű szolgáltatások javítását követelték. Még demonstrációt is kilátásba helyeztek arra az esetre, ha feltételeik nem teljesülnek. Ám az is tény, hogy a testület tagjainak jelentős része demonstárcióellenes volt.
Az, hogy a magyar rendőrség túlnyomó része nehéz helyzete ellenére sem volt hajlandó az utcára vonulni, számunkra két fontos tényre enged következtetni. Az egyik, hogy a rendőrségben él az a fegyelem, az a rend, ami az ilyesfajta megmozdulást részükre lehetővé nem teszi. A másik pedig: a magyar rendőrök túlnyomó többsége bízik vezetőiben, bízik a Kormányban és bízik a Parlamentben, melynek kormánypárti oldala támogatja a jogos igények kielégítését, természetesen az ország teherbírásának függvényében.
Tisztelt államtitkár úr! Mivel a közvélemény feltehetően nincs teljesen tisztában a helyzettel, ráadásul akadnak a sajtóban is, akik rendőrellenes hangulatot szeretnének szítani, hadd illusztráljuk mondandónkat a többnyire Nógrád megyében szerzett ismeretekkel, hiszen Tóth Sándor Pásztót és környékét, magam pedig Salgótarjánt és környékét képviselem. Annál inkább is szerencsésnek tartjuk, hogy éppen Nógrádra hivatkozhatunk, mert ez a megye, például a bűnfelderítésben, tartósan kiugró eredményt ért el. Elég a magyar kriminalisztika történetében eleddig példátlan pásztói gyilkosság felderítésére utalni, melynek során "mellesleg" a nagyrédei gyilkost is elfogták.
A jól dolgozó nógrádi rendőrség helyzetét nemrég független szakértők vizsgálták, akik kimutatták, hogy a pénzhiány immáron napi gondokat okozhat. Azonban nemcsak a működés feltételeit nehezíti a kevéske költségvetés, de a szolgálatot teljesítők anyagi helyzete is nagyon rossz, persze nemcsak Nógrádban, de országszerte is. Ám maradjunk ennél a megyénél. A rendőrök 25%-kal több időt töltenek szolgálatban, mint amennyiért fizetséget kapnak. Ma egy 8-10 éves szolgálattal bíró rendőr átlag 13 500 forintot visz haza havonta. A nap 24 órájában szolgálatot teljesítő körzeti megbízottak jövedelme nem éri el a 17 000 forintot. Elmondható, hogy a rendőrcsaládok 30%-a a létminimum alatt él, 10%-a pedig rendszeres segélyre szorul.
Tudjuk jól, a magyar állampolgárok jókora hányadának sem kedvezőbbek a létfeltételei, ezért joggal kérdezhetik: miért épp a rendőr a fontos? Természetesen nemcsak a rendőr a fontos. Ám ha mégis külön foglalkozunk most velük, annak oka, hogy miközben egyre jobb eredményeket felmutatva igyekeznek mindnyájunk biztonságáról gondoskodni, s naponta indulnak munkába úgy, hogy "jó" esélyük van a soha haza nem térésre, a különféle inzultusok kényszerű elviselésére.
Azt is tudjuk persze: igenis sok jogos kifogás illetheti a magyar rendőrt és a magyar rendőrség munkáját, ám vitathatatlan tény, hogy a ma rendőre kulturáltabb, felkészültebb, mint a tegnap rendőre volt. S mindez igaz akkor, amikor a társadalom nehezen él, Magyarország "a népek országútja" lett, s ennek eredményeként a bűnözés korábban nálunk nem ismert formáival is szembe kell szállni a rendőrségnek. Ezért is aggasztó, hogy miközben egyre több érettségizett, sőt diplomás fiatal adja fejét a rendőri szolgálatra, addig a kezdő fizetések 12000 forint körül mozognak. (Az elnök poharát kocogtatva jelzi az idő leteltét.) Egy perc, elnök úr. Ebből pedig az is következhet, hogy a tetemes összegekért kiképzett rendőrök egy része, ha teheti, más munka után néz.
Ma, tisztelt államtitkár úr, a fizetséget nézve, keveset ér a rendőr, s a kétségtelenül növekvő erkölcsi megbecsülés csak részben feledtetheti a kenyérgondokat.
Tisztelt államtitkár úr! Érveinket még sorakoztathatnánk, de tudjuk, hogy nem itt és nem most, s nem is csak tőlünk értesült erről a helyzetről. Ezért csupán azt kérdezzük öntől, mit szándékoznak tenni a gondok orvoslására? Úgy is kérdezhetjük: mikor és mit vagy mondhatnám, hogy mennyit fog érni a rendőr, ha magyar? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
