KIRÁLY BÉLA (SZDSZ)
KIRÁLY BÉLA (SZDSZ)
KIRÁLY BÉLA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A mega jelzőt adtam a korrupcióval kapcsolatban azért, mert csak újsághírekből tudunk tájékozódni, eddig még hivatalos értesítést nem kaptunk. De eszerint is csak az adó, amit elcsaltak, 4-5 milliárd forint. Az az anyag pedig, amit elloptak, az többszörös 10 milliárd forint. Hát ez az én szóhasználatomban megakorrupció.
Sajnálatosan bankkorrupcióról hallunk, a mai újságok már lakáskorrupcióról beszélnek; engem különösen az zavar, hogy mind több ilyen korrupciós eset kerül nyilvánosságra, amelyekben a honvédség vezető tisztjei vannak érintve. Az olajkorrupcióban megint — az újsághírek szerint — 15 tiszt, közöttük több főtiszt, 10 honvédségi polgári alkalmazott, azaz összesen 25 olyan személy, akik a honvédség keretében teljesítenek szolgálatot, van bevonva. Kérem, egy hadsereg ütőképessége, használhatóképessége természetesen nagymértékben függ a technikai fölszereléstől. De még jobban függ a személyi állomány elkötelezettségétől és képzettségétől. De áll vagy bukik a tisztikar morális gerincétől, morális erejétől. Ha ilyen számban 15 tisztről derül ki, hogy korrupcióban mélyen involválva vannak, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy nincs-e baj a honvéd tisztikar moráljával. Mert ha ezzel van baj, akkor baj van a hadsereggel, ha baj van a honvédséggel, baj van a nemzetvédelemmel.
Ha ezeket az összegeket nézzük, csak a kiesett adó 4-5 milliárd forint. Ezzel meg tudnánk oldani azt a szörnyű helyzetet, ami a fiatal tisztikar körében áll, és a fiatal tisztek körében a katonai érdekvédelmi szövetség statisztikája szerint a pilóták halálküszöbön repülnek, mert olyan kevés üzemanyag áll rendelkezésre, hogy gyakoroljanak, és 1991-ben már a fiatal tisztikar 25%-a élt a létminimum alatti színvonalon, ami állítólag most már 40 és 50 között mozog. Az egészet meg lehetne oldani avval, amit elloptak az államtól, a honvédségtől ezek a tisztek.
Három dolgot szeretnék itt kihangsúlyozni: hogy szeretnénk nagyon őszinte és nagyon komoly tájékoztatást kapni, nyíltat és őszintét; szeretnénk biztosítást kapni arra, hogy megakadályozzák a többi ilyen korrupciót; és szeretnénk biztosítást kapni arra, hogy a törvény erejével a maximum büntetést fogják kiszabni azokra, akik bűnösnek bizonyultak.
Természetesen itt mi a két liberális alapelvről nem feledkezünk meg. Az egyik az, hogy a Honvédelmi Minisztérium — mint a végrehajtás szerve — nem avatkozhat az igazságszolgáltatásba. De rengeteg dolog van, amit a saját hatáskörében tenni tud, s nyomban a kérdésemben ezt precízen meg is határozom. A második az, hogy csak gyanúsított vagy vádlott marad a tettes mindaddig, amíg a bíróság el nem ítéli. Tehát én csak gyanúsítottakról tudok ebben a pillanatban beszélni. Szeretném azonban, ha mihamarabb az ő állapotuk megváltozna és elítéltek lennének.
Nekem három kérdésem van.
Az első — ahogy be is adtam írásban —, anélkül, hogy a Honvédelmi Minisztérium a hatáskörébe nem tartozó igazságügyi eljárást befolyásolná, megtesz-e mindent az elkövetett, feltételezett bűntettek felderítésére és megbüntetésére. Mi ezen a téren a mai helyzet? Azt szeretném, ha a mai tájékoztatás után folyamatosan kapnánk tájékoztatást, tehát ne a médiára lennénk szorulva ahhoz, hogy a véleményünket kialakítsuk.
A másik még fontosabb. Megtesz-e mindent a Honvédelmi Minisztérium, hogy a gyanúsítottakat adminisztratív eljárással ne vonhassák ki a kellő megtorlás és büntetés alól? Én idézni szeretném a kézikönyvet a hivatásos katonák szolgálati viszonyára vonatkozólag, éspedig annak az 5. §-át.
