SZABÓ LUKÁCS (MIÉP)
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP)
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Eredetileg egy hete kívántam napirend előtt felszólalni, akkor egy sajnálatos félreértés miatt ez elmaradt. De mivel a téma, sajnos, zöldebb mint valaha, ezért nem tudok eltekinteni az elmondásától.
Napjaink egyik közismert politológusa azzal vádolta meg a végrehajtó hatalmat, hogy annak minden tagjának megvan az ára, amiért megvásárolható. Ezzel mi nem értünk egyet, mert nagyon sok becsületes embert sértenénk. Viszont az tény, hogy bizonyos sajnálatos tendenciák és ebbe az irányba mutató tendenciák tapasztalhatók a végrehajtó hatalomban. Igaz, hogy a végrehajtók egyik jeles képviselője nyilatkozott, hogy nem tart attól, hogy 1996-ig a maffia beépülne a hatalomba, azt kell mondanunk, hogy, sajnos, már napjainkban is vannak nyomok, hogy bizonyos területeken már ma is része annak.
Engedelmükkel egy frissen szedett csokrot átnyújtanék ennek a bizonyítására, és külön megköszönöm a belügyminiszter úrnak, hogy megtisztelő figyelmét rám szegezi. (Derültség.)
A tiltott szerencsejátékkal kapcsolatban, az úgynevezett félkarú rablókkal kapcsolatban már több mint egy évvel ezelőtt interpelláció hangzott el itt ebben a Házban. Azt követően a rendőrség illetékese nyilatkozik is, hogy mintegy 40-50 000 félkarú rabló működik az országban illegálisan. Ez két év alatt legalább 30 milliárd forint be nem folyt adót jelent. S ezek változatlanul és háborítatlanul működnek ma is. Ha meggondoljuk: nem kellett volna a költségvetést módosítanunk, nem kellett volna az élelmiszerekre kivetett áfá-t emelnünk, ha ezt az adót sikerült volna behajtanunk.
Az a kérdés, hogy kinek áll érdekében ezeket az illegálisan működő szerencsejáték-tulajdonosokat változatlanul is a helyükön hagyni. Ha csak arra gondolunk, hogy 10%-ot esetleg adnak a végrehajtó hatalom azon részeseinek, akik ezt elnézik, ez már 3 milliárd forint. Nyilvánvaló, valami motiválhatja őket, hogyha előbb tudják meg, a szerencsejátékokat működtetők előbb tudják meg azt, hogy ellenőrzést kapnak, mint maguk a rendőrök, akik oda kimennek. Hogy ez így van, az, sajnos, tény. Tekintettel arra, hogyha nem a nagy nyilvánosság előtt működnek ezek a cégek, akkor nincs értelme a működtetésüknek.
A Földművelésügyi Minisztériumban tipikus példát lehet felhozni arra, hogy ott már a maffia bent van az épületben. Különben minek lehetne nevezni azt, hogy a miniszter úrnak a pecsétjét, sőt aláírását is… aláírva egy dokumentumnak több millió dolláros, külföldre kiküldött garanciát vállalnak valakik? Ez a vizsgálat elindult, hogy ki használhatta, ki férhetett hozzá a miniszter úrnak a pecsétjéhez, és még ma sem zárult le. Kérdezem, hogy mikor fog lezárulni? Ugyanis azért lényeges a lezárásnak az időpontja, mert míg nincsen lezárva, míg nincsen elhatárolva ez a bűnszövetkezet, amelyik nyilvánvaló, nem az utcáról ment be, hanem bent működik, addig nem tudjuk kizárni annak a lehetőségét, hogy a jövőben is fognak ilyesmik történni.
Már a múltkor is említést tettem az olajmaffiáról. Sajnálatos módon ez kisebb vagy nagyobb mértékben, de befolyásolja a hadsereg működőképességét is, és akkor befolyásolja, amikor déli határaink mentén tűzfészek van.
Én úgy tudom, hogy van egy felelős parancsnoka a magyar hadseregnek, akit még a Németh-kormány nevezett ki, és úgy tudom, hogy a hadsereg működőképességéért alapvetően annak a parancsnoka felelős. Most az a kérdés, hogy egy felelős parancsnokkal vagy egy felelőtlen parancsnokkal állunk szemben.
A bankbotrány az a téma, aminek most lett aktualitása a pénzügyminiszter úr nyilatkozata nyomán. Kérdezem azt, hogy a bankfelügyelet mivel foglalatoskodik, és annak a vezetője mivel foglalatoskodik mostanában? Én úgy gondolom, hogy azért lett ez a szervezet létrehozva, hogy felügyelje a bankok működését. Tehát van ezeknek a bankoknak tulajdonosi jogot gyakorló szervezete is, az ÁV Rt. Az ÁV Rt. felelős minisztere pedig, úgy gondolom, hogy Szabó Tamás miniszter úr. S azt kérdezem — nyilván nem most, a múlt héten került ez a 20 milliárd a behajthatatlan követelések közé —, hogy az elmúlt három évben hány bankvezér lett leváltva esetleg hozzá nem értő hitelezések miatt?
De itt nemcsak a 20 milliárdról van szó. Százmilliárdra tehető annak az összegnek a nagysága, ami már akkor is nyilvánvaló volt, hogy behajthatatlan lesz, mikor azt kihelyezték. Bizonyos emberektől háromszoros, négyszeres biztosítékokat kérnek, bizonyos emberek esetén pedig, vagy bizonyos cégek esetén pedig biztosíték nélkül is hiteleznek. Nyilván abban a pillanatban is tudja már a kihelyező, hogy ez soha nem fog visszafolyni.
S mit csinál a költségvetés, mit csinál a magyar állam? Megtéríti ezeknek a behajthatatlan követeléseknek az egy részét az úgynevezett konszolidációs terv keretében. Amit tavaly megtérítettünk, és amely bankoknál tavaly megtérítettük, ma ismét a tornyokat ostromolja a behajthatatlan kintlévőség.
Ugyanebbe a körbe tartozik, és ott már szorosan összeépül a hatalommal az ellenőrizetlen kihelyezés, a vállalkozásfejlesztési alapítvány pénze. 5 milliárddal hozták létre, és 1992-re már elúszott belőle vagy befagyott 4 milliárd.
(10.20)
De még volt 1 milliárd likvid pénz. Az elnöki székébe beül valaki, és a szaktudását kiváló módon bizonyítandó kiad 250 millió forintot most már kamatokra egy be nem jegyzett cégnek. Egy olyan kft.-nek, amelynek összesen 1 millió forint vagyona van, de még be sincs jegyezve.
Én úgy gondoltam eddig, hogy egy hitelkérelem azzal indul, hogy bebizonyítom azt, hogy a cég létezik. És mivel végződik ez az ügy? Természetesen folyik vizsgálat, folyni is fog végkimerülésig — már amíg mi ki nem merülünk, hiszen az még akkor sem lesz lezárva —, és ez az ember, aki innen felállhat és átülhet egy másik székbe, ő dönt arról most, hogy az állami tulajdonú magyar cégeknek ki kerüljön az igazgatóságába, ki kerüljön az elnöki székébe, ki legyen a vezérigazgatója, illetve ezt a döntést ő készíti elő.
S a kérdés, hogy mit nyilatkozik minderről a miniszterelnök úr? Valamennyien hallhatták, hisz a Magyar Televízióban egy hasonló kérdésre tett miniszterelnöki nyilatkozat így szólt: Amerikában sem vizsgálják azt, hogy a nagyapák miből szerezték a vagyont. Nos, ez magyarra lefordítva számomra azt jelenti, hogy "Kaparj kurta, s jut neked is". Csak a probléma az, hogy ebben az országban van néhány tízezer kurta, és van tízmillió megkurtított. Miért pont tízmillió embernek kell kiházasítani, felruházni néhány tízezer embert?
Ugyanebbe a körbe tartozik véleményem szerint még a Btk.-ba is ütköző cselekedet — most tárgyaljuk a Btk. módosítását, abban van a hanyag kezelés fogalma vagy a hűtlen kezelés fogalma —, hogyha valaki a rábízott javakat nem annak megfelelően kezeli, az tőle elvárható lenne, akkor ezt a tényállást, ezt a Btk.-ba ütköző tényállást kimeríti.
Felrójuk most az ötvenes éveknek azt a gyakorlatát, hogy susztereket ültettek vezérigazgatói székekbe. De kérdezem azt, hogy az állami tulajdonú cégek esetében, ha hozzá nem értőket ültetnek be igazgatósági székekbe, nem ugyanúgy a susztereffektus valósul meg? Figyelmükbe ajánlom a mai Privinfót, három példát is találhatnak arra, hogy suszterek magyar állami tulajdonú cégek igazgatói székeibe ültek be.
Én úgy gondolom, hogy — bár hosszasan lehetne még sorolni, és ha kívánják, még egy megfelelő alkalommal sorolom is, de — már ez is elegendő arra, hogy példát mutassunk arra vonatkozóan, hogy bizony az alvilág kezd részévé válni a hatalomnak.
Viszont pozitív példaként meg kell említeni, hogy talán valami elindult. A pénzügyminiszter kiáll a nyilvánosság elé és mondja, hogy 20 milliárd forint értékben szabálytalan kihelyezés történt. Pozitívumként kell említeni azt is, hogy a belügyminiszter úr ígéri az ügy gyors kivizsgálását.
Én azt szeretném kérni valamennyi végrehajtó hatalom részesétől, hogy ne csak ennek az ügynek, hanem valamennyi ügynek a gyors kivizsgálását kezdeményezzék. Sőt az még szerencsésebb lenne, hogyha az elrettentő erő, a visszatartó erő kezdene végre már három év után kibontakozni. Köszönöm szépen. (Taps.)
