VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm, tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványaim kapcsán néhány észrevételt szeretnék tenni a részletes vitában is.
Ez a vita, amely most már meglehetősen régóta folyik a Házban, tulajdonképpen alapjaiban ahhoz a nézetkülönbséghez vezethető vissza, amely a bírói függetlenség értelmezése körül alakult ki, és ennek újabb bizonyosságát kaphattuk az elmúlt hét folyamán az alkotmányügyi bizottság ülésén is.
Arról van szó ugyanis, hogy el lehet-e választani a bírói ítélkező tevékenységet attól a jogi, munkaszervezési, igazgatási környezettől, amiben ő ezt az ítélkezési tevékenységet végzi. Ennek megfelelően akik azt mondják, hogy a bírói függetlenség elsősorban csak az ítélkező tevékenységre vonatkozik, és erre lehet értelmezni, tulajdonképpen ezekkel a mögöttes viszonyokkal nem számolnak, holott az életben és a valóságban ezek a viszonyok átszövik a bíró tevékenységét, és természetszerűen közvetve vagy közvetlenül, de befolyásolják az ítélkező munkát is.
Éppen ezért van szükség a bírók helyzetének, a bírói függetlenség követelményének megfelelő speciális jogi szabályozásra. Olyan jogi szabályozásra, amely tulajdonképpen elősegíti a végrehajtó és az igazságszolgáltatási hatalom következetesebb elválasztását. Olyan szabályozásra, ami olyan helyzetet teremt, hogy az igazgatási és a személyzeti politika viszonyai az ítélkezés érdemére semmiféle befolyást nem gyakorolhatnak.
Természetesen nagyon nehéz tiszta és steril szabályozási viszonyokat és környezetet megteremteni, de minden lehetséges pontnál garanciákra van szükség, olyan szabályozási technikára van szükség, amely ezt a függetlenséget alátámasztja. Tulajdonképpen éppen azért, mert nem lehet a mindennapi életben az ítélkező munka és az igazgatási, munkaszervezési viszonyok közé határozott válaszfalat húzni, van szükség arra, hogy speciális, a bírák sajátos stílusát figyelembe vevő szabályozásra kerüljön sor, és ennek az átfogó szabályozásnak a tartalma tulajdonképpen a bírák szolgálati viszonyában fejeződik ki.
Az általános vita kapcsán is elmondtam, és valószínű, hogy ez egybeesik a bírák véleményével is, hogy az átfogó szolgálati viszonyt rendező törvény megalkotását sürgetik a bírói kar tagjai. Éppen azért, mert maga a bírói státus rengeteg sajátossággal és rengeteg sepcifikummal jellemezhető.
Tulajdonképpen a mostani törvénymódosítás, a bírósági szervezeti törvény módosítása bizonyos értelemben felemás eredményt hoz, és egy felemás helyzetet tükröz, mert ezt a következetes elválasztást nem viszi végig a szabályozás tartalmában.
Számomra a meglepetés és a meglepő elem abból származik, hogy tulajdonképpen amikor a Kormány beterjesztette a nemzeti megújhodás programját, az egész problematikát hasonló megközelítésből tárgyalta, és mint szorgalmas olvasója a nemzeti megújhodás programjának, szeretném szó szerint idézni, hogy "törvényben kell szabályozni a bíró autonóm jogállását, a bírói tisztség keletkezése és megszűnése, a bírói szolgálat viszonya, ítélkező munkájának megítélése, a bér- és előmeneteli rendszer, a bíró büntetőjogi és fegyelmi felelősségre vonásának sajátos, a bírói hatalomhoz fűződő érdekeket kifejező, minden más foglalkozási ágtól eltérő szabályait". Nyomatékkal szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét a minden más foglalkozási ágtól eltérő szabályok fontosságára és sürgetésére. Amit — hangsúlyozom — az eredeti kormányprogram is ugyanebben a szövegezésben használ.
Ezért okoz tehát zavart, hogy maga a törvényjavaslat visszautal a Munka Törvénykönyvére, és a bírók helyzetét részben a bírói szervezeti törvény szabályaival, másrészt pedig a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel kívánja szabályozni és rendezni.
Tulajdonképpen a következetes elválasztás igénye jelenik meg módosító indítványaimban is, amelyek sorában háromra szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét.
Az egyik az, ami már összefügg az általános problémával, hogy a szolgálati viszony tartalmát, a bírók jogait és kötelességeit kizárólag törvény állapítsa meg. Ezt tartalmazza egyik módosító indítványom.
Ez azért nagyon fontos, hogy ne legyen alacsonyabb szintű jogforrás hatással a bírák jogaira és kötelezettségeire. És ez ismét visszakapcsolható a végrehajtó és az igazságszolgáltatási hatalom problematikájához.
Tulajdonképpen az első módosítványomat az alkotmányügyi bizottság támogatta, az előterjesztő képviselője ezzel nem értett egyet, és éppen az előzőkben elmondottak alapján nem világos számomra az előterjesztő álláspontja e tekintetben, amely eltér az előbbiekben ismertetett korábbi kormányzati pozíciótól.
A másik módosító indítványom a bírói függetlenség és a munkáltatói jogok gyakorlásával kapcsolatos, és azt kívánom ezzel elérni, hogy amennyiben a munkáltatói jogok gyakorlása a bíró feltételezése szerint sérelmezi a bírói függetlenséget, ez esetben legyen jogorvoslati lehetőség. Legyen olyan sajátos jogorvoslati lehetőség, ami nem a munkaügyi egyeztetés és a munkaügyi perek kategóriájába tartozik, hanem éppen a bírói sajátos pozíciónak megfelelően elsősorban a bírósági szervezeti törvénynek a fegyelmi bíróságra vonatkozó szakaszaihoz kapcsolható.
Harmadsorban pedig szeretném indítványommal elérni azt, hogy a bírák munkaidő-beosztása ne legyen vezetői diszkrecionális jogosítvány. Hiszen ez a diszkrecionális jogosítvány szintén alkalmat teremthet arra, hogy a bírák tevékenységét, a bírák ítélkező munkáját is befolyásolni lehessen ezáltal, nincsen világosan meghatározva, hogy mikor élhet a bíró azzal a lehetőséggel, hogy kötetlen munkaidőben dolgozik, és csak a tárgyalási napjait tölti bent a bíróságban, vagy pedig minden alkalommal bent kell lennie és benn kell dolgoznia a bíróság épületében.
Természetesen eldöntendő, hogy egyáltalán van-e szükség arra, hogy legyen kötetlen munkaidő, vagy nincs erre szükség, az a megoldás azonban semmiképpen nem segíti elő a bírói függetlenséget, hogy ennek megítélése a vezető diszkrecionális joga lenne.
Ezért tehát ezeknek a kérdéseknek és ezeknek a viszonyoknak a következetes elválasztása az, ami a módosító indítványomnak és a többi ellenzéki módosító indítványnak is általános vonása, és ezzel gyakorlatilag mi, legalábbis én a bírói függetlenséget szeretném módosító indítványaimmal segíteni és erősíteni. Kérem ebbéli támogatásukat. Köszönöm a szót. (Szórványos taps.)
