MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A tulajdon védelme érdekében az alkotmány meghatározza azokat a főbb elveket, amikor a tulajdon kisajátítására sor kerülhet.
A kisajátítás a tulajdont érintő kivételes eljárás, amely a visszterhes szerződésektől eltérően nem a felek kölcsönös akaratán alapszik, hanem kérelem alapján, közérdekből hatósági döntésen alapul — teljes kártérítés mellett.
Az elmúlt időszaknak a tulajdonhoz való jogot sárba tipró kisajátítási jogszabályait már időközben módosította az Országgyűlés. Kimondta az azonnali, teljes és feltétlen kártalanítást, valamint azt, hogy elsősorban adásvételi szerződés útján kell megszerezni az ingatlant.
Kétségtelen tény, hogy az adásvételi szerződések megkötése nem jár mindig eredménnyel, s ez nemzetgazdasági szempontból jelentős hátrányt okozhat. A KTVR újabb módosításának szükségességét azoknak a gyakorlati gondoknak a felszámolása indokolja, amelyek elsősorban az úgynevezett nyomvonalas létesítmények, így például autópályák, autóutak és országos közutak építésével kapcsolatos kisajátítási ügyekben jelentkeztek.
A kisajátítási eljárások elhúzódása miatt jelentős késedelmet szenvedett az építési munkaterületnek a kivitelező részére történő átadása is. Ezek az anomáliák akár lehetetlenné is tehetik a jelzett beruházások kivitelezésének tervezését, megvalósításának ütemezését. Ezekben az esetekben nagyobb érdek fűződik a kisajátításhoz, mint a tulajdonos területhez való ragaszkodásához. Ha a tulajdonos személye ismeretlen vagy kétséges, ennek rendelése indokolatlan késedelmet okozhat a beruházás megkezdésében. Ekkor pedig nincs mód belátható időben a megegyezésre, a polgárjogi szabályok szerinti adásvételi szerződés megkötésére.
Indokolt ezért egy olyan törvényi szabályozás, amelynek a segítségével az ellentmondások feloldhatók. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezekre ad megoldást.
A törvényjavaslat taxatívan felsorolja azokat az eseteket, melyeknél a törvény erejénél fogva ex lege bekövetkeznek azok a feltételek, amikor az adásvétel meghiúsultnak tekintendő, és megindulhat a kisajátítási eljárás.
(16.20)
Ez a megoldás azt hivatott biztosítani, hogy a jogalap tekintetében azonos megítélés alá eső kisajátítási ügyekben egységes határozat szülessék, tehát a köztársasági megbízottnak az összes érintett kisajátítási igény tekintetében együttesen kell határozni. Ezt a megoldást mind a kisajátítást kérők, mind az ingatlanok tulajdonosainak érdekei szükségessé teszik. A megoldásban azonban ellentmondás is van. Nem rendezi ugyanis a törvényjavaslat azt a gyakran előforduló problémát, hogy ha az eljárás szerinti ingatlan — és az illetékességet a törvény állapítja meg — több régióban található, melyik köztársasági megbízott jogosult, illetve köteles az egységes eljárást lefolytatni. Márpedig közutak, autópályák építése során ez gyakorlati problémaként merül fel, mert az ingatlanok fekvése szerint kettő vagy több köztársasági megbízott hatásköre és illetékessége is megáll.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1957. évi IV. törvény rendelkezései adnak ugyan valamilyen megoldást, de a probléma megoldását nem tartom indokoltnak e rendelkezésekre bízni. Egyértelmű és a jogi vitákat elkerülendő szabályozás, ha maga a kisajátításról szóló törvény rendezi az illetékesség kérdését. Megoldás lehet az is, ha az ország területén a több régiót is érintő kisajátítási ügyben egy köztársasági megbízott lenne a kijelölt ezen ügyek intézésére.
E rendelkezésre a fenti okfejtés miatt módosító indítványt kívánok benyújtani. Elképzelhetőnek tartom például, hogy az a köztársasági megbízott járjon el, akinek a területén a beruházás megindítása történik.
A kisajátításról szóló törvény módosítását magam és a frakció nevében indokoltnak tartom, és ezért támogatom — hiszen ezt az élet kényszeríti ki. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
