SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Olyanformán vagyunk ezzel a kárpótlási törvénnyel, mint a szénakazallal: ha annak a fenekét egyszer rosszul rakják meg, a teteje mindig beázik, soha nem tudunk neki jó tetőt csinálni, mindig félrecsúszik, és a gazdának örökké baja van vele.
Én nem akarok túlságosan belemélyedni most itt a közgazdasági fejtegetésekbe. Azonban a kisgazda politika tisztességének a védelmében feltétlenül szükségesnek tartom, hogy jegyzőkönyvbe kerüljön. Teljesen nyilvánvaló volt már akkor, amikor a második kárpótlási törvényt meghoztuk, hogy akkor tudunk jó törvényt hozni, ha az Alkotmánybíróság által felállított csapdából előrefelé menekülünk ki és nem hátra. Na most akkor ez a szűkkeblű megfontolás, hogy úristen, mibe kerül majd ez a kárpótlás a költségvetésnek, és hogy jó volna ezt minél kevesebből megúszni, végeredményképpen ez motiválta ennek a degressziós, részleges kárpótlásnak, kárpótlási törvénynek a megfogalmazását.
Nagyon súlyos hiba volt, mert mára nyilvánvalóvá vált, hogy akkor a magyar állami vagyon 17-18%-ából egy teljes reprivatizációt vagy kártérítést meg lehetett volna úszni, azóta erre az intézményre iszonyatos pénzeket ráköltöttünk, aminek jelentős része azért vált szükségessé, mert a törvény rendkívül bonyolult. Én most is csak azt tudom ajánlani, ami Dragon Pál képviselőtársam indítványában szerepel, hogy továbbra is előre lehet ebből csak kimenekülni. Egyszer ezen túl kell esni, egyszer valami módon tisztességesen le kell ezt a dolgot zárni.
Az viszont nem egészen úgy van, ahogy Pál László képviselőtársam mondja, az ő számítgatásaiban van egy kis csúsztatás, mert nem mindenkinek van egymillió forint kára, van, akinek csak 60000, és ott már a degressziótól a 600-ig vagy az 500-ig sokkal kisebb az összeg. Annak idején mi nagyon pontos számításokat végeztünk, azt is tudtuk, hogy hány vályogházat, hány falusi boltot, műhelyt, kocsmát, téglaházat államosítottak. Tehát nagyon részletes adataink voltak erre vonatkozóan. És én úgy gondolom, hogy jó helyre kerül az az állami vagyon, hogyha az egykori tulajdonosok kezébe kerül. Köszönöm szépen. (Taps.)
