MÉCS IMRE, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
MÉCS IMRE, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
MÉCS IMRE, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örömmel üdvözölöm soraink között Für Lajos miniszter urat, a tárca képviselőjét, a Honvédelmi Minisztérium kitűnő szakértőit, akiknek oroszlánrészük volt mind az eredeti törvényjavaslat, mind a hatpárti módosítások során gyökeresen átalakított újabb törvényjavaslat kidolgozásában. Sajnálattal kell nélkülöznünk a szemközti páholyból a fegyveres erők vezetőit, a Magyar Honvédség és a Magyar Határőrség vezetőit, akiket múlt kedden volt szerencsém itt láthatni a miniszter úr expozéja alatt. (Tirts Tamás: Nézik a tévét! — Derültség.) Köszönöm szépen.
A miniszter úr és Perjés Gábor barátom, osztályfőnök úr egykori kitűnő tanítványa nagyszerű történelmi tablót festettek, úgyhogy én a hozzászólásomban, a felszólalásomban mellőzni fogom a történelmi hátteret, mivelhogy az kellőképpen érvényesült.
Nagyon fontos és alapvető törvényjavaslatot vesz kézhez és kezd tárgyalni a tisztelt Ház, egyikét azoknak, amelyeket a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain Tölgyessy Péter igen találóan sarkalatos törvényeknek nevezett, s amelynek a törvények érdemi hierarchiájában közvetlenül az Alkotmány közelében van a helye. A honvédelem ügye minden magyar állampolgárt érint, legalapvetőbb egyéni és közösségi érdekeit védi, és hatóköre az államélet szinte minden területére kiterjed. Mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy térségünkben béke legyen, és sem életünket, sem vagyonunkat, sem országunk integritását ne érje súlyos sérelem. Biztonságban akarunk élni valamennyi szomszédunkkal együtt. De a magunk biztonságáról elsősorban magunknak kell gondoskodnunk.
Elvként szögeztük le a kül- és biztonságpolitika elsőbbségét az ország védelmében. És a fegyveres erőket végső biztosítékként, ultima ratio rerumként kezeljük. Erre tanít bennünket Közép-Európa történelme, és saját tapasztalataink is ezt sugallják.
De megfordítva a tételt, nem lehet eredményes biztonságpolitikát folytatni, ha nem áll mögötte hatékony, megbízható véderő, amelynek léte és ereje kizárja a gyengeség látszatát, és csírájában fojtja el az esetleges, sajnos, teljesen nem kizárható agresszív elképzeléseket.
Fontosnak tartjuk, hogy védelmi filozófiánkat, békés törekvéseinket, az ország megvédésére irányuló egységes akaratunkat nyílt vitákban, a térség más országai számára is megismerhető módon közmegegyezés keretében alakítsuk ki. Éppen ezért szorgalmazták a szabad demokraták előbb a biztonságpolitikai alapelvek, majd arra épülve a honvédelmi alapelvek nyílt parlamenti vitákon történő kialakítását, hogy szilárd elvi alapokra lehessen építeni a honvédelmi törvénykezést. Ezért vált szükségessé, hogy négyszer rábírjuk a Kormányt a biztonságpolitikai irányelvek visszavonására, majd a hatpárti egyeztető tárgyalásokon kialakult kompromisszum közmegegyezést eredményezett. Ugyanez történt a honvédelmi alapelvekkel is.
Mindezt nem a Kormány kárhoztatására mondom, hanem éppen ellenkezőleg, rugalmasságának bizonyítékaként. Tudomásul kell vennünk azt is, amit a négy nagy, egyetértésre elfogadott alapelv is rögzített: térségünkben a jelen történelmi szakaszban szükségünk van véderőre. Bármennyire is szimpatikus volna a teljes leszerelés, a nulla hadsereg idiómája itt és most veszélyes utópiát jelentene.
A Honvédelmi Minisztérium 1991 óta több változatban is kidolgozta a honvédelmi törvény tervezetét. Ezek azonban nem voltak érettek érdemi tanulmányozásra, hiszen sem a biztonságpolitikai, sem a honvédelmi alapelvek nem voltak még akkor kialakítva, leszögezve. 1993 februárjában terjesztette be a tárca alkotmánymódosító javaslatát és honvédelmitörvénytervezetét, amelyek kézhezvétele után feltétlenül szükségesnek tartottuk hatpárti egyeztető tárgyalások öszszehívását. A Honvédelmi Minisztérium elfogadta indítványunkat, és márciusban öt alkalommal hívott össze szakértői megbeszéléseket a legfontosabb fogalmak egyértelmű tisztázására. Már ezek során kiderült, hogy politikai egyeztetések nélkül lehetetlen a kétharmados törvény megalkotása.
Ezután április 7-e és július 9-e között kilenc alkalommal ültünk össze. Az érdemi tárgyalások előtt a Szabad Demokraták Szövetsége részleges állásfoglalását 19 oldalon a partnerek és a minisztérium rendelkezésére bocsátotta. Az előre elfogadott tárgyalási rend szerint végigvettük a terjedelmes törvényjavaslat minden fejezetét, valamint az általunk előterjesztett alkotmányos kifogásokat, feltártuk az ellentmondásokat, és felvázoltuk a lehetséges megoldások, a kompromisszumok körét.
A beterjesztett alkotmánymódosítást eredeti szövegezésében semmiképpen sem tudtuk elfogadni, mivel nem láttuk garantáltnak az alkotmányos elvek érvényesülését.
Ezt követően a tárca szakértői az egyeztető tárgyalásokon felvetett észrevételeink és kifogásaink nagy részének figyelembevételével — és a többes szám valamennyi tárgyalópartnerre vonatkozik, nemcsak a Szabad Demokraták Szövetségére —, ugyanakkor egyes követeléseink ignorálása mellett létrehoztak egy módosítójavaslat-csomagot, közös elfogadásra szánva.
(16.40)
Az ellenzéki pártok viszont azt kérték, hogy a tárca vonja vissza a törvényjavaslatot, és egységes szerkezetbe átdolgozva, alapos kodifikációs fésülés és az ellentmondások, inkoherenciák kigyomlálása után újból terjessze be. Erre a tárca nem volt hajlandó a Kormányon belüli újabb egyeztetés nehézségeire és időigényére hivatkozva. Ezzel megakadtak a tárgyalások.
Úgy tűnik, a nyár folyamán a problémák ülepedtek, és érlelődtek a konszenzus keretei. Az SZDSZ kezdettől fogva hangoztatta, hogy szükségesnek látja még ebben a törvényhozási ciklusban a honvédelemre vonatkozó legfontosabb törvények megalkotását — de nem minden áron. Olyan törvényeket kell hozni — sugalmazták állásfoglalásaink —, amelyek hosszú időn keresztül, több cikluson átnyúlva, lényegi változtatás nélkül, kiszámíthatóan rendezik az alapvető kérdéseket. Lényegében kormányinvariánssá kellett tenni a tervezetet. Egyre erősödött az a szemlélet, amely nemcsak a pártérdekek fölé emelkedik, hanem képes arra, hogy a törvény valamennyi szereplőjének helyzetébe beleélje magát, és minden szempontból kiegyensúlyozott törvényt alkosson. Úgy tapasztaltam, hogy lassacskán a kormányképviselők is megbarátkoztak azzal a felismeréssel, hogy nem mindig ők lesznek a hatalom sáncain belül, és akkor máris elfogadhatónak tűntek a mostani ellenzék kiegyensúlyozó garanciaigényei.
Át kellett tekinteni valamennyi fontos szereplő és irányító szerv nézőpontjából a törvény tervezetét: az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, a Honvédelmi Tanács, a fegyveres erők vezetői, a hivatásos állomány, a sorkatonák, az önkormányzatok, a gazdálkodószervezetek és az ország lakossága szempontjából egyaránt. Figyelembe kellett venni e nézőpontokból, valamint tiszteletben tartottuk az Alkotmánybíróság ez irányú határozatait, iránymutatásait, amelyek nem csekély számúak.
Szeptemberben folytattuk az egyeztetéseket, és a tárca részéről fokozott kompromisszumkészséget tapasztaltunk, amelyet mi is hasonlóval honoráltunk. Ennek szellemében elemeztük alkotmányjogászainkkal és szakértőinkkel az alkotmánymódosítással kapcsolatos problémakört, amelyek váratlan külső támadás és az ország légterének megsértése esetére vonatkozó azonnali intézkedések szükségességét vetik fel. Arra jutottunk, hogy mégis csak célszerűbb megfelelő alkotmánymódosítással jogilag teljesen tiszta egyensúlyi helyzetet teremteni megnyugtató garanciális elemek egyidejű beépítésével. Tárgyaló delegációnk tagjai, Eörsi Mátyás és Világosi Gábor több szövegtervezetet is kidolgoztak, amelyek a tárca képviselőinek interaktív közreműködésével tovább finomodtak, és végül közös akarattal elfogadtuk a 13019-es számon benyújtott alkotmánymódosító javaslatot, amely azonban — és ezt hangsúlyozni szeretném — immanens, elválaszthatatlan részét képezi a hatpárti megegyezést formába öntő és tartalmazó teljes módosító csomagnak a 13019-estől a 13065-ösig terjedően, majd a 13075-ös számon beterjesztett javaslatok — ezek együtt képezik a közmegegyezésünket, és ezeknek együttes elfogadását javasoljuk. Ebből logikusan következik, hogy mind az alkotmánymódosítás, mind a módosító csomag csak együttesen és teljes egészében fogadható el a számunkra. Vagyis a törvény végszavazásánál csakis akkor fogunk igent mondani, ha a csomag valamenynyi módosítását lényegében a tisztelt Ház elfogadta.
Aki áttanulmányozza, világosan láthatja, hogy a közös akarattal átalakított törvénytervezet már egyáltalában nem azonos az eredetileg beterjesztett javaslattal. Ezen lényegében új törvényjavaslat érdemi és tartalmi elemzése során nem kívánom megismételni mindazokat, amelyeket Für Lajos miniszter úr lendületes expozéjában előadott és amelyek nagy részével magam is egyetértek.
Az alábbi sarkalatos kérdésköröket tekintettük a legfontosabbaknak.
1. A fegyveres erők irányítására az Alkotmány szerint az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és illetékes miniszterként a honvédelmi és a belügyminiszter jogosult. A Kormány irányítási hatásköre a működésirányításra korlátozódik, a fegyveres erők alkalmazására nem terjed ki. A honvédelmi miniszter a honvédelmi ágazat vezetését és a Magyar Honvédség működésirányítását biztosítja. A Magyar Honvédség parancsnoka békében és háborúban vezeti a Honvédséget. Vezetési tevékenységét az irányító szervek irányítási aktusai szerint, az abban foglaltak végrehajtása érdekében valósítja meg. A honvédelmi miniszter a honvédelemért elsősorban politikai, a Magyar Honvédség parancsnoka a honvédségért és az irányító szervek irányítási aktusainak végrehajtásáért szakmai, illetve fegyelmi és büntetőjogi felelősséggel tartozik.
A politikai irányítás és az ellenőrzés erősítése érdekében feltétlenül az Országgyűlés irányítási jogkörében kellett tartani a fegyveres erők távlati fejlesztési tervének és — amit ebbe bele kellett értenünk — általános struktúrájának a jóváhagyását, valamint az ország és a fegyveres erők együttes mozgósításának, teljes harckészültségbe helyezésének elrendelését. Nem akarok most itt történelmi példákat venni, keserű történelmi tapasztalataink vannak csak ebben a században ezzel kapcsolatban.
A honvédelmi miniszter irányítási feladatait általában rendeletek útján és szükség esetén utasítások kiadásával valósítja meg. Az irányítási aktusok e törvény keretei között, az abban foglalt feladatok végrehajtására és kizárólag a Magyar Honvédség parancsnokán keresztül, a törvényben igen pontosan körülírt és meghatározott vezetési feladatok sérelme nélkül érvényesíthetők. A miniszter irányítási feladatai között az ellenőrzést, a be- és elszámoltatást erőteljesebben kell hangsúlyoznunk.
Itt szeretném megemlíteni, hogy az Alkotmánybíróság 63/1992. évi határozatának indoklása szerint "Nem következik az Alkotmányból a fegyveres erők politikai irányítása és szakmai vezetése szétválasztásának sem követelménye, sem tilalma, sem valamilyen megoldása." Ezt a kérdést az Alkotmánybíróság nem alkotmányossági, hanem szakmai és sokkal inkább politikai kérdésnek tekinti. A megállapodás során sikerült ezen alkotmányos határok között, ezen a mozgásterületen egyrészt az irányítók irányításának teljes mértékű érvényesülését, a parancsnok jogkörének egyértelmű tisztázását, valamint kodifikálását, s a politikai, jogi felelősség szférájának világos elválasztását biztosítani. A kérdés fontosságával kapcsolatban gondoljunk a Görgey—Kossuth-vitára annak idején vagy '56-ban a Néphadsereg felső vezetésének szabotázsaira.
(16.50)
2. Jelentős a köztársasági elnök szerepe. Az Alkotmánybíróság értelmezéseivel pontosított s az Alkotmányban rögzített jurisdictióján belül rendkívül fontos az ország védelmi tervének jóváhagyása, amelyet a honvédség parancsnoka készít el, a honvédelmi miniszter ellenjegyez, és a kormányfő terjeszti fel a köztársasági elnökhöz jóváhagyásra. Minősített és külső veszélyhelyzeteknél az abban foglaltak szerint kell eljárni.
A védelmi terv rendkívül fontos szerepet visz az ország védelme szempontjából, hiszen súlyos helyzetben intézkedések és jogok forrásává válik, amivel alaposan kell foglalkozni.
3. A külső, váratlan támadás elhárítása: térségünkben nem zárható ki olyan helyzet létrejötte, amelynek következtében az államhatár és a légtér fegyveres csoportokkal, illetve repülőeszközökkel történő megsértése bekövetkezhet. A kialakult helyzet kezelését és a támadás visszaverését oly módon kell megvalósítani, hogy semmiképpen se vezessen a fegyveres cselekmények eszkalációjához, háborús helyzet kialakulásához, és feleljen meg az Alkotmány előírásainak.
Zárójelben mondom megint: Bárdossy Lászlóra gondolok, és az ő napirend előtti felszólalására.
Sajnos, a délszláv válság megköveteli, hogy a kérdéssel érdemben és ne csak elvi éllel foglalkozzunk. A jelenlegi alkotmányos előírások szerint a fegyveres erők bárminő alkalmazásához az Országgyűlés kétharmadának jóváhagyása szükséges.
Jelen alkotmánymódosítási javaslatban lényegében kellő garanciák mellett, az Országgyűlés a veszély gyors és hatékony elhárítása érdekében az előzetes intézkedések meghozatalára felhatalmazza a Kormányt. Fontos garanciális elem, hogy csak külső támadás esetén, a köztársasági elnök által korábban jóváhagyott terv utasításai szerint, a támadással arányos és erre felkészített erőkkel háríthatja el a Kormány a támadást a rendkívüli vagy szükségállapot kihirdetéséig.
Garanciát jelent az is, hogy a köztársasági elnököt és az Országgyűlést a megtett intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatni kell a további intézkedések megtétele érdekében. Ezen intézkedési lehetőségek tágak, szükség- vagy rendkívüli állapot rendelhető el, a megtett intézkedések leállíthatók vagy folytathatók, az Országgyűlés a fegyveres erők további alkalmazását rendelheti el vagy felelősségre vonja a Kormányt stb., stb.
De a biztosítékok körébe tartozik az is, hogy a Kormány azonnali intézkedésére vonatkozó szabályokról kétharmados törvényben, konszenzussal az Országgyűlés rendelkezik. E törvényben kell kitérni külső támadás esetén az alkotmányos rend, a polgárok élet- és vagyonbiztonsága, a közrend és a közbiztonság érdekében tett azonnali intézkedésekre is.
A 4. kérdéskör a határőrség helyzete. Az eredeti törvényjavaslat szerint a határőrség kikerült volna a fegyveres erők állományából és rendvédelmi szervezetté alakult volna át, amelyet alkotmánymódosítás támasztott volna alá. Tekintettel arra, hogy a javasolt megoldás szerint a rendvédelmi szervezetté átalakult határőrség továbbra is jelentős számú sorállománnyal rendelkezett volna, valamint jól felszerelt akciószázadokkal is rendelkezne, a felhasználás kikerülne az Országgyűlés ellenőrzése alól, ezért nem értettünk vele egyet.
Véleményünk szerint a határőrség helyzetének megnyugtató és perspektivikus rendezésére a határőrségre háruló funkciók szétválasztása, a határőrizet, illetve határrend fenntartása és ennek megfelelően szervezetének kettéválasztása jelentené a helyes utat. Eszerint a határrend fenntartására és a határforgalom ellenőrzésére mint rendészeti feladatok megoldására való szervezet a belügyminiszter alá tartozna, a zöldhatár őrizetét ellátó állomány, valamint az akciószázadok pedig a honvédelmi miniszter alárendeltségében a honvédség állományába kerülnének.
Erre a racionális szétválasztásra azonban a jelenlegi időszakban még nem kerülhet sor, többek között financiális okok miatt sem. Ezért kompromisszumként elfogadjuk a közösen átdolgozott alkotmánymódosítási javaslatot, amely a határőrség hovatartozását változatlanul hagyja, vagyis továbbra is a fegyveres erők egyik elemének tekinti, ugyanakkor a határőrségről szóló mindennemű további szabályozást egy külön kétharmados törvénybe utal.
Kérésünkre a törvény fegyveres erők fejezetében a határőrség rendeltetését, alapvető feladatait és a honvédséggel megvalósítandó kapcsolatait rögzítették.
El kellett fogadnunk az Alkotmány 40/A. §-a módosításának szükségességét, mivel a jelenlegi szakasz tulajdonképpen nem teszi lehetővé sorállománynyal rendelkező fegyveres erő számára — aggályok nélkül — a rendvédelmi feladatok ellátását. Ezt az alkotmányossági jogellenességet kell feloldani. Egyúttal a Kormány beterjesztett javaslatához képest visszaállítjuk, illetve nem változtatjuk meg a hatályos Alkotmány 40/A. §-ának eredeti (2) bekezdését. Bár ez úgy jelenik meg, mint módosítás, de valójában fenntartjuk a jelenlegi Alkotmánynak ez irányú helyes rendelkezését.
5. Az eredeti törvényjavaslat a honvédelmi igazgatással kapcsolatos jog- és hatásköröket mind a rendkívüli állapot, mind a felkészülés időszakára vonatkozóan a közigazgatási apparátusra, közbülső szinten teljes mértékig a köztársasági megbízottra és annak hivatalára telepíti. E megoldással, különösan a köztársasági megbízott túlhangsúlyozott szerepére és hatáskörére tekintettel nem tudunk egyetérteni, nem tudunk azonosulni. Szükségesnek láttuk a megyei védelmi bizottság számára a döntési hatáskör biztosítását és a megyei védelmi bizottság bővítését polgármesterek bevonásával.
A módosítóindítvány-csomagban csak részben vették figyelembe javaslatainkat. Mivel azonban a honvédelmi törvény egészének elfogadását rendkívül fontosnak tartjuk, elfogadtuk a kompromisszumot.
6. Az Alkotmány a rendkívüli és szükségállapotban bevezetendő rendkívüli intézkedésekre kellő részletességű és külön törvény meghozatalát írja elő. Ez teljesen indokolt, hiszen a minősített időszakokban szükségszerűen korlátozzák az emberi jogokat, a Honvédelmi Tanács abszorbeálja a köztársasági elnök és a Kormány teljes jogkörét, és igen nagy részben átveszi az Országgyűlés hatásköreit, s e törvény hatálya az élet szinte minden területére, az ország minden lakosára kiterjed.
A honvédelmi törvényjavaslat ideiglenes jelleggel tartalmazza a rendkívüli intézkedéseket, valamint a Honvédelmi Tanács működésének legfontosabb szabályait. Fontosnak tartjuk, hogy a két minősített helyzetre vonatkozó szabályokat egyértelműen elkülönítsük, mivel lényegesen eltérő súlyú helyzetekről van szó, másrészt sokkal részletesebben kell szabályozni, és az előkészületeket már a felkészítés időszakában meg kell tenni.
(17.00)
Bár e kérdéskör szabályozása kívánalmainkat teljes mértékig nem elégíti ki, átmeneti kompromiszszumként elfogadjuk a Kormány — Deák Ferenc-i idézettel is meggyámolított — javaslatát. A FIDESZ-szel közösen javasoljuk viszont, hogy három éven belül szülessék önálló törvény.
7. Az eredeti törvényjavaslatban a fegyveres erőkre vonatkozó szabályozás nem volt kellő részletességű és számunkra elfogadható. Javaslataink figyelembevételével a módosító indítványok szerint a törvényjavaslat új fejezettel egészült ki, amely nemcsak a fegyveres erőkre — és ezen belül a honvédségre — vonatkozó általános szabályokat, hanem a katonák jogállására és részben a honvédségen belüli szolgálati viszonyokra vonatkozó alapvető szabályokat is tartalmazza.
A módosításokat elfogadjuk.
A törvényben rögzíteni kell, hogy a fegyveres erők részletes szabályozásáról további törvények fognak rendelkezni, amelyek az Alkotmány előírása értelmében kétharmadosak.
8. Nagy figyelmet fordítottunk a törvényjavaslatban is kellőképpen részletezett honvédelmi kötelezettségekre, amelyek az ország lakosságának, valamint a gazdaság szereplőinek szinte mindegyikét érintik. Ezért támogattunk minden olyan törekvést és javaslatot, melyek a jogbiztonságot, a szociális kérdéseket, valamint a vállalkozók érdekeit és a piacgazdasági módszerek beépítését szorgalmazták.
Foglalkoztunk az adatvédelem és a honvédelem érdekeinek egyeztetésével is. Örömmel nyugtázzuk, hogy ez irányú javaslataink jelentős része — mint például a vagyoni szolgáltatások szerződéses megoldása, a többirányú jogorvoslat lehetősége — bekerült a támogatott javaslatok közé.
Örömmel nyugtázhatjuk, hogy konstruktív törekvéseink hozzájárulhatnak egy megalapozott, minden tekintetben kiegyensúlyozott törvény megalkotásához, amely magában foglalja a további, nem kevésbé fontos honvédelmi törvények és jogszabályok megszületésének lehetőségét. Ilyenek a katonák jogállásáról, a határőrségről szóló törvények, valamint a fegyveres erők szolgálati szabályzata és mások.
Fontos ez mindannyiunknak: az ország lakosságának, sőt, a térség biztonságának — de főként a fegyveres erők, jelesül a Honvédség személyi állományának.
Idézek — hadd idézzek — a Szabad Demokraták Szövetségének tavaly novemberi kongresszusán hozott állásfoglalásából: "Az SZDSZ bizalommal tekint a honvédségre, a köztársaság védelmének végső zálogára; megköszöni a személyi állomány áldozatkészségét, nehézségek között végzett munkáját, a rendszerváltás idején tanúsított magatartását, és szorgalmazza társadalmi, valamint anyagi megbecsülését."
Végezetül és befejezésül jó szívvel ajánlhatom a tisztelt Országgyűlésnek, minden képviselőtársamnak a teljes módosítójavaslat-csomaggal lényegesen megújított és egyeztetett honvédelmitörvény-javaslat és a hozzá szervesen csatlakozó alkotmánymódosítás megvitatás utáni, kisebb-nagyobb csiszolásokkal történő elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
