TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A területfejlesztési támogatás irányelveiről folytatott vitát összegezve, Horváth Tivadar képviselőtársamat szeretném idézni, nevezetesen, hogy egy modernizációt kitűző országnak — mint amilyen Magyarország is — elemi érdeke, hogy ne mondjon le a tudatos területpolitika alkalmazásáról. Úgy érzem, ez a gondolat jellemezte valamennyi hozzászóló véleményét, akár kormánypárti-, akár ellenzékiként szólt a vitához, akár támogatta, akár kritizálta az előterjesztést. Ezt rendkívül jelentős megállapításnak tartom, hiszen emlékeztetném önöket arra, hogy a parlamenti ciklus elején sokan csak a kormányzati beavatkozás olyan lehetőségét látták a területfejlesztésben, amely sértheti az önkormányzatok jogait. Az elmúlt három év kellett ahhoz, hogy a Parlament is fogadókész legyen a területpolitika befogadására, és a kormányzati munkában is meg kellett haladni a szemléleti korlátokat, hiszen a tervgazdaságtól örökölt ágazati struktúrában rendszeridegen volt mindenféle horizontális koordináció, a környezeti és a területi szempontok érvényesítése egyaránt.
A Kormány részéről tudatos törekvés volt a területi politika érvényesítésére, hiszen — először az ország történetében — létrehozta a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot, és ezzel valódi kormányzati tényezővé emelte a területfejlesztést. És ha örökölt státusaink, pénzügyi feltételeink nem is kedvezőek, sikerült egy kicsi, de nagyon hatékony csapattal és a társtárcák támogatásával jelentős eredményeket elérni.
Tehát területi politika van, működik — és nem színes borítóba téve, a fiókban, mint korábban, hanem valóságban, a reálszférában: a falvakban. Kérem, ítéljenek az eredmények alapján: a felbontott árkok, az épülő közművek, a megteremtett munkahelyek alapján — mint ahogy ezt hozzászólásában Pál József képviselőtársam nagyon szemléletesen érzékeltette.
Ugyanakkor az eredmények tudatosságát sem lehet elvitatni. Emlékeztetném önöket, hogy az elmúlt három évben több alkalommal születtek döntések e területpolitika érdekében, és hogy ez nem pusztán formális hivatkozás, bizonyítja, hogy az 1991. évi másfél milliárd forint összegű területfejlesztési támogatást a Kormány és a Parlament 6 milliárd forintra növelte. Ez a négyszeres növelés egyértelműen jelzi a kormányzat prioritásait és szándékát.
A tudatos politika eredményeként alakult ki a területpolitika eszközrendszere is, amely a rendszerszerűen működő pénzügyi eszközöket és az egyedi kormányprogramot foglalja magába. A Kormány a rendszerszerű eszközöket helyezte előtérbe: megalkottuk az 1992. évi LXXXIX. törvényt a címzett és céltámogatásokról, amely létrehozta a céltámogatási kiegészítő keretet a hátrányos helyzetűek támogatására. Az elmaradott térségekben élőket segíti az 1993. évi költségvetésben biztosított 2200 forint többletfejkvóta, illetve a nevelői pótlék is. A hátrányos helyzetűeket preferálja a foglalkoztatási alap területileg differenciált felosztása, a befektetésösztönzési alap és az útalap önkormányzati fejlesztéseket támogató kereténél alkalmazott, térségi prioritásokat érvényesítő szabályozása is.
Mindezeket kiegészítik a Kelet-Magyarország megyéire kidolgozott fejlesztési programok: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Békés megye felzárkóztatási, fejlesztési programjai, továbbá Ózd térségének fejlesztési programja — mindezek kormányhatározatokkal megerősítve —, és készül Hajdú-Bihar, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megye fejlesztési programja, amivel kiteljesül egy átfogó kelet-magyarországi felzárkóztatási program.
És hogy kevés a területfejlesztési célokra fordítható központi pénz? Azt kell, hogy mondjam: igen is és nem is. Kevés, ha az előttünk álló feladatokhoz mérjük, sok, ha a lehetőségekhez. Kevés a környezetvédelemre, a szociálpolitikára, az infrastruktúrára, a gazdaság megújítására; kevés a mezőgazdaságnak, a bányászatnak, a köztisztviselőknek, a nyugdíjasoknak és az önkormányzatoknak; ugyanakkor sok a költségvetésnek, a gazdaságnak, amelynek ki kellene termelnie a jogos igények kielégítésére a forrásokat.
Tisztelt Ház! Az Európai Közösség regionális politikáról szóló dokumentuma a következő idézettel kezdődik: "Az első lépésnek nem a hossza, hanem az iránya a mértékadó." Ezt a mondatot a forrásokban nem szűkölködő országok szakértő politikusai írták le. Kérem, használjuk ezt a mércét az irányelvek elfogadásakor!
Tehát irányelvekről van szó. Ítéljék meg elsődlegesen a felvázolt irány helyességét. Természetesen a lépés hosszával sem szégyenkezhetünk: jelentős eredményeink vannak, hiszen hétről hétre járunk avatni új létesítményeket, és most már kezd beérni a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei program sikere is.
Az infrastruktúra területén olyan jelentős fejlesztések indultak be a legsúlyosabb helyzetben lévő térségekben, amelyek példa nélküliek.
Tisztelt Ház! Rendkívül fontosnak tartom megjegyezni, hogy az eddig felhasznált 11 milliárd forint területfejlesztési alap 30 milliárd forintnyi beruházás megvalósítását segítette elő. A területfejlesztési alap nem önmagában áll, hanem egy rendszer része, aminek alapja az önkormányzati törvény és a céltámogatási rendszer. Az alap funkciója kiegészítő jellegű, amit részben átvesz a céltámogatási kiegészítő keret. A normatív úton biztosítható, egyenlő mértékkel mért támogatást egészítik ki a területi elvű eszközök, a fejlettség függvényében csökkenő saját erő kompenzálására.
Tisztelt képviselőtársaim! Vékony Miklós és Pál József képviselőtársaim átfogóan és részletesen elemezték a területi politika eredményét. Pelcsinszki Boleszláv képviselőtársam felvetésére, hogy mennyire elmaradunk a nyugat-európai országokban alkalmazott, a GDP 1%-át kitevő területi eszközöktől, illetve hogy változatlan az 1994. évi költségvetési hozzájárulás a területfejlesztési alaphoz, a következőket tudom válaszolni:
Az alap 1991 és 1992 között négyszeresére emelkedett. Igaz, 1993. és 1994. évben nem változik, de 1993-ban megjelent az 1,6 milliárd forint többletfejkvóta a költségvetésben, illetve 1994-ben félmilliárd a céltámogatási kiegészítő keretre — amelynek mértéke az új, induló céltámogatásokhoz van igazítva.
(17.40)
Pelcsinszki képviselő úr és mások is kifogásolták az alap Szabolcs, illetve Borsod megyére fordított összegeit, aránytalannak tartva az elosztást. Kérem, nézzék meg a megyék fejlettségi rangsorát, amelyet mellékeltünk az előterjesztéshez, és amennyiben önök elfogadják a határozattervezetben megfogalmazottakat — amit egyébként senki sem vitatott —, hogy a pénzeszközöket a legsúlyosabb helyzetben levő térségek támogatására kell fordítanunk, akkor, úgy gondolom, el kell fogadnunk a pénzek eddigi felhasználását, amely megfelel a kialakult helyzetnek, a kialakult és megfogalmazott elveknek.
Tisztelt képviselőtársaim! Az általános vitában elfogadott valamennyi észrevételre azért nem reagálok, mert Horváth Tivadar, Pál József, Sápi József, Markó István, Kádár Péter, Pintér József és Tarnóczky Attila képviselőtársaim már ezt tulajdonképpen megtették. De engedjenek meg még egy, a vitához kapcsolódó megjegyzést.
Mádi László képviselőtársam kifogásolta, hogy a területi politika nem hatja át a kormányzati munka egészét, példaként említette az adótörvényeket és a Vagyonpolitikai Irányelveket. Itt mondanám el, hogy a célunk, hogy a területi politika a többi részpolitikával egyenrangúan, azokat koordinálva segítse az átalakulás folyamatát. Természetesen ezen a téren is nagyon sok a tennivaló. A területfejlesztés súlyának változása azonban nyomon követhető a kormányzati koncepcióban. Jól jelzi ezt a felértékelődést az 1994. évi gazdaságpolitikai koncepció is.
A regionális fejlesztés már az 1992. évi vagyonpolitikai irányelvekben is megjelent. Az alapnak biztosított forrás mellett 2 milliárd forint szolgálja a regionális fejlesztési társaságok létrehozását, amelyek közül elsőként alakult meg a Markó István képviselőtársam által kiemelt kelet-magyarországi regionális befektetési részvénytársaság, folyik a nyíregyházi és a Miskolcon felállítandó regionális fejlesztési társaságok szervezése is.
Tisztelt képviselőtársaim! Legelőször Hatvani képviselő úr azon módosító indítványáról fognak szavazni, amely radikális változtatást javasol. Az országgyűlési határozatot tulajdonképpen két pontra kívánja csökkenteni. Az eredetileg benyújtott tervezetet egyidejűleg átkereszteli a Kormány tájékoztatójává, amelyet az új határozatban tudomásul vesz. Ez a módosítás az eredeti tervezet egységének megőrzését és a gyors határozathozatalt célozza. A látszólag szellemes megoldás azonban az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása szerint súlyos jogszabályi zűrzavart eredményezne. Nevezetesen: az Országgyűlés csak formálisan teljesítené az alapról szóló törvény 51. §-ának (4) bekezdésében előírtakat, és nem szolgáltatna jogforrást a Kormány végrehajtást szabályozó tevékenységéhez. Másrészt visszaadná az irányelvek megállapítását a Kormány hatáskörébe.
A módosító indítványokkal kapcsolatban még megjegyezni kívánom, hogy bármennyire is vitatták egyes felszólalók a határozat szövegezését, az előterjesztés szigorú logikára, talán kissé bonyolult rendszerre épült. Ezért azokat a módosító javaslatokat tudjuk támogatni a bizottságokkal együtt, amelyek nem bontják meg ezt a rendszert.
Tartalmilag, sajnos, nem fogadható el Sipos Imre képviselőtársam javaslata a délnyugati országrész és a keleti országrész problémáinak azonos szintű megjelenítését illetően. Keleten ugyanis kedvezőtlen regionális folyamatok, Dél-Dunántúlon pedig kedvezőtlen kistérségi folyamatok a meghatározók, amelyek azonban más országrészekben is megfigyelhetők. A keleti országrész megyéinek felsorolását azonban feleslegesnek tartjuk, amint ezt Remport Katalin képviselőtársam javasolta.
Némi magyarázattal kell szolgálnom egyes korábbi állásfoglalásaink módosítását illetően is. A bizottsági viták során támogattuk Rott Nándor képviselőtársam 9-es számú javaslatát. Ez a javaslat értékes gondolatainak megtartásával a környezetvédelmi bizottság csatlakozó módosító indítványt nyújtott be, így korábbi állásfoglalásunkkal ellentétben a bizottság javaslatát támogatjuk.
Tárcánk céljai szempontjából figyelemre méltónak tartom Rott képviselő úr 20-as számú javaslatát, azonban sajnos, pontatlan megfogalmazás miatt nem tudjuk támogatni.
Több módosítás érkezett a 2. fejezet 3. pontjára. Itt azonban ragaszkodunk az eredeti változathoz, miszerint olyan intézmények kialakítását kell elősegíteni, amelyek megfelelnek az Európai Közösségek intézményrendszerének és a magyar sajátosságoknak. Ez a megfogalmazás nem állítja szembe az európai és magyar értékrendet.
Nem támogathatjuk az egyes elkülönített állami pénzalapokra vonatkozó törvénnyel ellentétes javaslatokat, így Sarkadiné dr. Lukovics Éva és Pelcsinszki Boleszláv úr 35-ös sorszámú javaslatát a megkezdett beruházások támogatásával kapcsolatban.
Külön ki kell térnem a lehatárolás feltételrendszerére érkezett módosító javaslatokra is. Rott képviselőtársam több módosítást javasolt, amelyeket jórészt elfogadtunk. A 3. fejezetre azonban átfogó csomagot nyújtott be képviselő úr, és mivel ezek összefüggő javaslatok, a mutatórendszer gyakorlati alkalmazásának korlátai miatt e csomag valamennyi indítványát sajnos,el kell utasítanunk, mert nem ismert például a települések vagyonának értékelése — hogy csak egyet emítsek a csomagból —, a fóliázott mezőgazdasági területek nagysága és így tovább.
(Glattfelder Béla jegyzőt Trombitás Zoltán váltja fel.)
Támogatjuk a tartós munkanélküliek aránya 1993. júniusi időpontra vonatkozó alkalmazását, Mádi képviselőtársam javaslatát. A munkanélküli-ellátásból kikerülők számával korrigált tartós munkanélküliek arányának elfogadását viszont nem tudjuk támogatni. Nem támogatjuk a társtárcák állásfoglalása alapján a szántóterület átlagos aranykorona-értékének elhagyását, mivel ez sok esetben az elmaradottság oka és kiváltója tulajdonképpen, és jelzi a helyi gazdaság súlyos gondjait is.
A többmutatós komplex elemzések előnye éppen az, hogy egy-egy mutató értékeit ellensúlyozhatja a többi mutató. El kell utasítanunk olyan mutatókat, amelyek területi megoszlása egyenlőtlen, a faluhálózaton belül nem differenciál az előforduló esetek kis száma miatt. Ilyenek például: a működő ipari létesítmények aránya vagy a felsőoktatási intézetek férőhelyeinek aránya és így tovább.
Nem tudjuk támogatni a környezetvédelmi bizottság kiegészítő jelentésének 3. pontjában szereplő javaslatot; míg elfogadnánk a szennyvízcsatorna, illetve telefonhálózatba bekapcsolt lakások arányát, addig a tömegközlekedési eszközök vonal- és járatsűrűség-mutatója nem áll rendelkezésre, előállítása rendkívül költséges és időigényes lenne. Ezenfelül a körzetszintű értelmezés is problematikus, a megfogalmazás sem pontos.
Tisztelt Ház! Mindezek alapján kérem, hogy szavazataikkal támogassák a területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat egységes rendszerének a megtartását. Kérem önöket, hogy csak vállalható és reális feladatokat határozzunk meg annak érdekében, hogy mielőbb megszülethessen a vidéken élők számára oly nagyon várt állásfoglalás, amely látszólag ugyan csak a hátrányos helyzetű térségeket érinti, valójában azonban hozzájárul az egész ország arányosabb fejlődéséhez, elősegíti a gazdasági szerkezet megújulását és az infrastruktúra javítását is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(17.50)
Határozathozatal
