VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Egy olyan országgyűlési határozati javaslatot kell itt ma megtárgyalnunk, amelynek a meghozatalára egy másik törvény kötelezte a Parlamentet. Az a törvény, amelynek a meghozatalát az államháztartási törvény tette kötelezővé, előírva, hogy az elkülönített állami pénzalapokról törvényi szinten kell rendelkezni, szemben a korábbi kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szinttel.
Ennek megfelelően került az elkülönített állami pénzalapok között szabályozásra a jelen előterjesztéssel is érintett területfejlesztési alap. Törvényi szinten tehát már pontosan meghatározásra került az alap rendeltetése, forrásai, a területfejlesztési alapból történő rendelkezés és a felhasználás módja.
A területfejlesztési alap törvényi szintű szabályozásával egyidejűleg az Országgyűlés hatályon kívül helyezte a területfejlesztési támogatásra vonatkozó kormányrendeletet. Ugyanakkor azonban — az eredeti kormány-előterjesztéstől eltérően — a törvény 51. § (4) bekezdésében kötelezte a Parlament önmagát, hogy a támogatási irányelvekről, valamint a kedvezményezett területi besorolás feltételrendszeréről 1993. április 30-áig határozatot hozzon.
Mi volt ezzel a döntéssel az Országgyűlés szándéka? Miért adott az Országgyűlés önmagának többletfeladatot, amikor leterheltsége miatt amúgy is késésben van? Úgy gondolom, hogy a hangsúly nem a támogatási irányelveken volt, hiszen azt lényegében a területfejlesztési alapról szóló törvényi szabályozás eléggé egzaktan már meghatározta, sokkal inkább a Parlament az önkormányzatok által sokszor vitatott területi besorolást — mely meghatározza az önkormányzatok támogatását — kívánta befolyásolni, illetve áttekinteni.
Ez önmagában helyes jogalkotói szándék volt, azonban utólag ezt a megoldási módot több szempontból sem tarthatjuk kielégítőnek.
Először is: a támogatási irányelvekről parlamenti szinten történik döntés, holott tipikusan — hiszen a megfelelő szintű szabályozás a területfejlesztési alapról szóló törvényi rendelkezésekkel már megtörtént — kormányzati feladatról és hatáskörről van szó.
Azért sem tarthatjuk jó megoldásnak a parlamenti döntési szintet, mivel megfelelő keretek között ezeket az irányelveket — akár év közben is — változtatni kell, figyelemmel a rendelkezésre álló pénzeszközökre, a területi folyamatok alakulására. Így nem volt más lehetősége az előterjesztőnek, hogy az országgyűlési határozatot is nagy körültekintéssel, de kellően általánosítva fogalmazza meg.
Azért sem tarthatjuk szerencsésnek a megoldást, mivel azzal, hogy parlamenti szintre emeltük ezt a kérdést, egyidejűleg hatályon kívül helyezve a támogatási irányelvekre vonatkozó kormányrendeletet, joghézagot teremtve zavar támadt az egyébként folyamatos pályázati elbírálásban, illetve a megítélt támogatások folyósításában.
Amellett, hogy önmagában helyes és szükséges, hogy jelen előterjesztés kapcsán a területfejlesztés kérdéseit megvitatjuk, világosan látnunk kell, hogy kormányzati szintre tartozó kérdést rendez most a Parlament. Belátta ezt ma már az indítvány eredeti gazdája, Hatvani Zoltán szabad demokrata képviselő úr is, hiszen jelen előterjesztéshez benyújtott módosító indítványa azzal, hogy a kormány-előterjesztést tájékoztatóvá minősíti, és kormányhatáskörbe kívánja utalni a kedvezményezett területi besorolás feltételrendszerének kialakítását, tulajdonképpen az eredeti állapotot kívánja helyreállítani.
Tehát azok a jogalkotási anomáliák és időtényezők, amelyeket Rott Nándor képviselőtársam az elmúlt ülésen olyan szemléletesen ecsetelt, gyakorlatilag a területfejlesztési alapról szóló törvényi rendelkezések egészével, az alap működésével nem harmonizáló, de elfogadott módosító indítványra vezethetők vissza.
Akkor, amikor a késedelmes előterjesztésre, a jogi forma hiányosságaira mutatunk rá, illetve ezt kérjük számon a Kormányon, azt hiszem, a korrektség megköveteli, hogy az ügy összefüggéseit feltárjuk. Mégis — bár olyan munkát végez a Parlament, melyet önmagának szabott ki, átvéve a feladatot a Kormánytól — a területi folyamatok alakulása miatt nem felesleges itt a Házban a területpolitika irányelveiről és a települések besorolási feltételrendszeréről a teljes nyilvánosság előtt vitázni.
A területi folyamatok alakulása teljes élességgel veti föl a kérdést, van-e a Kormánynak területpolitikája, illetve jó-e a kormányzat területpolitikája? A területi folyamatok valóban sokszínű képet mutatnak, de talán a leglényegesebb elem az, hogy a keleti országrész leszakadását nem sikerült mérsékelni, és ma már jelentős területi fejlődésbeli különbségek mutathatók ki.
Az elmúlt héten az előterjesztés kapcsán az ellenzéki szónokok ízekre kívánták szedni a kormányzat területpolitikáját. A késedelmes benyújtás mellett szinte minden szónok kiemelte a területfejlesztési törvény hiányát, utalva arra, hogy a kormányzatnak nincs területpolitikája, nem is igényli a területfejlesztési törvény meghozatalát, illetve területfejlesztési törvény hiányában nem is lehetséges megfelelő területpolitika folytatása.
Igaz-e ez a megállapítás? Tudunk-e olyan tényeket, olyan kormányzati intézkedéseket megjelölni, melyek cáfolják ezt az állítást, és igazolják, hogy a kormányzat igenis érzékeny a vidék problémái iránt?
(16.10)
Álláspontom szerint tudunk ilyen tényeket említeni. Melyek tehát ezek?
Mindenekelőtt: a kormányzat a fejlesztési támogatások bonyolult rendszerét működteti. Mintegy 15 ilyen támogatási forma van, amelyből csupán egy tétel a területfejlesztési támogatás. Fejlesztési célú ráfordítások címén 1991-ben 46 milliárd, '92-ben pedig 54 milliárd forint került folyósításra.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a keleti országrész szinte valamennyi megyéjének fejlesztésére vonatkozóan ma már külön kormányhatározat rendelkezik. Ilyen kormányhatározatnak köszönhető például Szabolcs megye teljes gázellátásának megoldása, valamint a jelenleg folyamatban lévő borsodi távközlési program, de utalhatunk az autópálya-koncesszióra is.
A kormányhatározatokat megelőzően a Kormány személyes tapasztalatszerzés céljából látogatásokat tett az érintett megyékben. Tisztán kell látni azt is, hogy a keleti országrészben annyira mély gyökerűek a gazdasági problémák, hogy azok kezelése és megoldása teljesen új intézményi és eszközrendszert követelve, csak hosszú távon lehetséges. Ennek az intézményi és eszközrendszernek a megteremtése folyamatban van.
A nagymértékű fejlesztési ráfordítások és infrastrukturális beruházások közvetlenül még nem éreztetik, de nem is éreztethetik a hatásukat. Azt is őszintén úgy gondolom, el kell ismerni, hogy a keleti országrészben jelentkező agrár-munkanélküliség megkeseríti ezeknek a fejlesztéseknek az édes ízét. Ahogyan azt a nyírmegygyesi polgármesternek egy lakos megfogalmazta: Hiába vezetik be a lakásomba a gázt, ha nem tudom a gáz árát kifizetni.
Mégis az infrastrukturális fejlesztéseket folytatni kell, s az eszközöket úgy, ahogyan azt az országgyűlési határozati javaslat tartalmazza, Kelet-Magyarországra kell koncentrálni, mivel a fejlődés alapjait teremtjük meg ezzel, azokat az alapokat, amelyek lényegében ez idáig hiányoztak.
Ma már elemző munkák kötetei igazolják, és ez nem politikai, hanem kifejezetten szakmai kérdés, hogy több évtizedes elhibázott gazdaságfejlesztésre — lásd Borsod — vagy a gazdaságfejlesztés hiányára — lásd például Szabolcs — vezethetők vissza a jelenlegi gondok.
De vizsgáljuk meg más oldalról is az előttünk álló előterjesztést! Vizsgáljuk meg forrásoldalról a területfejlesztési alapot, különös figyelemmel arra, amit Hatvani Zoltán képviselő úr az előző ülésen mondott, miszerint források hiányában írott malaszt marad az országgyűlési határozat.
Azt hiszem, ezt a kérdést kell a legjobban megvilágítanunk, mert alaptalan várakozásokat nem szabad ébreszteni, másrészt, ha Hatvani Zoltánnak valóban igaza van, akkor a Parlamentnek kezdeményezni kell a területfejlesztési alap működése céljából a megfelelő intézkedéseket.
Nézzük, mit mutatnak a számadatok! Van-e pénz és mennyi, mire lehet itt pályázni?
Hatvani Zoltán képviselő úr arra hivatkozott, hogy a privatizációs bevételek nem biztosítják a területfejlesztési alap működését. Igaz, hogy a területfejlesztési alap forrását a privatizációs bevételek adják, azonban az alap működését költségvetési garancia biztosítja, tehát ebből a szempontból az alap nem válhat működésképtelenné.
Ugyanakkor valóban igaz az, hogy gyakorlatilag erre az évre a források — a másfél milliárd forint összegű földalapú támogatás kivételével — lekötésre kerültek.
1993. január 1-jei hatállyal, a területfejlesztési támogatásra vonatkozó kormányrendelet hatályon kívül helyezésével a Parlament azt a települési listát is hatályon kívül helyezte, amelynek alapján a pályázatokat be lehetett nyújtani és elbírálni. Így év közben, 1993-ban a területfejlesztési tárcaközi bizottság február 29-i és június 29-i ülésén csak kormányhatározatok — a borsodi, hevesi és nógrádi kormányhatározatok — értelmében tudott pályázatokat befogadni és elbírálni. Ezekkel a pályázatokkal gyakorlatilag az ez évi források lekötésre kerültek.
Függőben van még az elmúlt évben a tárcaközi bizottság által elbírált és támogatott, mintegy 16 munkahelyteremtő támogatás igénybevételére irányuló pályázat sorsa, ahol az eljárás felfüggesztésére szintén a kormányrendelet hatályon kívül helyezése miatt került sor.
Az új települési lista elfogadásával nyílik meg a lehetőség, hogy a pályázók pénzükhöz juthassanak, ugyanis ezekre a pályázatokra mintegy 300 millió forint összegben a források elkülönítésre kerültek.
Szintén elkülönítésre került és rendelkezésre áll Békés megye részére mintegy 50 millió forint.
Az új pályázatok befogadására és elbírálására csak jelen oszággyűlési határozat elfogadását követően kerülhet sor, mivel ennek alapján tudja a kormányzat az új területi listát összeállítani.
A források szűkös volta miatt a jövőre vonatkozóan talán fel lehet vetni azt a kérdést, hogy helyes lenne, ha a komplex megyei programokra, amelyek vannak, működnek, külön forrást biztosítana a Parlament, és az nem terhelné az amúgy is csekély összegű területfejlesztési alapot.
Nem tudom megkerülni azt a kérdést, hogy a fejlettebb területek több képviselője részéről ellenérzések mutatkoznak az elmaradottabb régiók támogatását illetően. Azt kérdezik, miért kell ennyi pénzt áldozni Borsodra és Szabolcsra.
Kérem képviselőtársaimat, hogy amikor a költségvetési törvény vitája során és máskor is mi képviseljük azokat az érdekeket, hogy igenis, az elmaradott térségek felé a fejlesztési alapokból, akár az alapok növelése árán is, bővebben kell juttatni, akkor ezeket a kezdeményezéseket támogatni szíveskedjenek.
Egészen egyszerűen azért, mert nehogy azt higgye bárki is, hogy az elmaradott térségek problémája csak az elmaradott térségeké. Az kimutathatóan begyűrűzik, be is fog gyűrűzni a fejlettebb területekre. Másképp, nagyon egyszerűen fogalmazva, Szabolcs problémája Budapest problémája is. Ne legyen elvándorlás, ne legyenek szociális feszültségek, mert azok előbb vagy utóbb éreztetni fogják hatásukat mindenütt.
A nagymértékű szabolcsi elvándorlás Budapesten csapódik le és jelentkezik a lakáskérdés megoldatlanságában, szociális kérdésekben és egyebekben.
Ezzel arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy ez nem adomány, amit ezek a megyék kapnak, hanem az egész ország összérdekéből adódó kötelezettségünk ezeket a megyéket támogatni. A fejlettebb régiók önös érdeke is ezt követeli meg.
Végül néhány mondat magáról a besorolás feltételrendszeréről. Az előkészítés során a szakemberek több mint 20 alternatívát vitattak meg. A választott megoldást alapvetően meghatározták a magyar statisztikai rendszer lehetőségei. Nagyon helyesen fogalmazza meg az országgyűlési határozat, hogy az elmaradott térségek lehatárolása érdekében a Kormány kezdeményezze a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott mérőszám, az úgynevezett területi GDP megyei szintű számbavételének vizsgálatát.
Az Európai Közösségek országaiban is e mutatót használják a területi elmaradottság mérésére. A területi GDP egyébként egy év alatt, egy adott megfigyelési egységben a teljes gazdasági tevékenységben előállított új érték. Nyilván ez a mutató reprezentálja a legjobban a területek fejlettségét.
Ma, a magyar statisztikai nyilvántartásra építve csak becsléssel lehet ezt meghatározni, és közelítő számítása több mint egy évet vesz igénybe.
Mindaddig, azt hiszem, a javasolt mutatók köre kellő közelítéssel alkalmas arra, hogy valóban a területek elmaradottságát tükrözze és így a kialakítandó területi lista alapját képezze.
Kérem tehát, hogy az elmondottak alapján a Parlament továbbra is azt a figyelmet szentelje az országgyűlési határozati javaslatnak, ami eddig megmutatkozott, és végül is gyors döntéshozatalával segítse elő az elmaradott térségek támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
