SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka:
SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka:
SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsán… (Közbekiáltások: Nem halljuk! Mikrofonba! — Asztalára pillantva:) Be van nyomva… Zöld is… (Miklós Árpád fölemeli a földre esett mikrofont és átadja a felszólalónak.)
Leesett? (Az átvett mikrofont beilleszti a zakója hajtókájára kitűzött — eddig üres — tartóba, majd kipróbálja:) Halló! (Közbeszólások minden oldalról: Igen! Itt vagyunk! Halljuk!) Köszönöm szépen. Az ellenség műve…
Tehát, tisztelt elnök úr, tisztelt Képviselőház, a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsán egy vers címe jut az eszembe: a Kései sirató… Három évvel a rendszerváltozás megkezdése után, három évvel az úgynevezett piacgazdaság, a szociális piacgazdaság építésének elkezdése után, ilyen hosszú késéssel kullog a büntető jogszabályok módosítása.
Két kérdés merül fel. Az egyik az, hogy miért csak most; a másik pedig az, hogy az eddigiekből vagy az ezutániakból mit tartanak be és mit fognak betartatni.
A "miért csak most?" kérdésére az egyedüli válasz az lehet, hogy mindazoknak, akik az elmúlt és a jelen rendszernek is haszonélvezői voltak és jelenleg is azok, mindazoknak most állt érdekükben, hogy meghozzák ezeket a törvényeket. Most, amikor a privatizáció döntő része már lezajlott, most, amikor azok a vállalkozások már elkeltek — és olyan módon keltek el, ahogy mindannyian tudjuk —, most, amikor a mezőgazdasági átalakulás már meglehetősen zsákutcába jutott, most, amikor a tömeges privatizáció elkezdődhetne, úgy tűnik, hogy ennek az érdekcsoportnak most állt érdekében ezt megfelelő módon szabályozni.
Minden törvény annyit ér, amennyit abból betartanak. Ebben a törvénytervezetben, néhány kivételtől eltekintve, valamennyi kérdés valamilyen módon már eddig is szabályozva volt — ám az betartva, tudomásom szerint, csak igen mérsékelt körben volt. Mert azok, akiknek a törvények betartása, a bűnök üldözése lett volna a feladata, nem álltak — finoman fogalmazva — a helyzet magaslatán.
Külön és hangsúlyozottan kell megemlékeznünk az úgynevezett fehérgalléros bűncselekményekről. Most már a tulajdonhoz jutók nem az utcán és nem revolverrel fognak tulajdont — és nagy tulajdont! — szerezni, hanem az irodák, az intézmények, a hatalom csúcsain — és íróasztal mellett, kulturált körülmények között fognak dönteni tulajdonokról.
Hiába érte az egyik bűncselekmény-elkövetés a másikat, hiába kerültek ezek nap mint nap felszínre, én egyetlenegy olyan esetről nem tudok, amikor a bűnüldöző szervezetek olyan módon jártak volna el, hogy jogerős bírói ítélettel meg lettek volna torolva ezek a bűncselekmények. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a fél országot már — jogilag igen kifogásolható módon — privatizálták, és azért mégiscsak túlzás, hogy egyetlenegy befejezett büntetőügy ezekből még eddig nem kerekedett ki.
Engedjék meg, hogy említsek ezekből. 1990-ben, már akkor közismert volt, hogy olajmaffia működik az országban; már akkor közismert volt az, hogy kelet felől fűtőolajnak vámoltatva gázolajat hoznak be; akkor közismert volt már az, hogy forgalmi adót senki nem fizet utána; az is közismert volt, hogy gázolajként használják fel. Kérdezem: ez bűncselekmény volt? Hát hogyne lett volna az! Köztudomású volt? Igen, köztudomású volt. Akkor miért nem indult meg a büntetőeljárás? Miért nem állították meg időben, amikor még csak csírájában volt ez az egész maffiatevékenység? Azért nem indult meg, mert valakiknek — és attól tartok, hogy nem Kovács XIII. János esztergályosnak, hanem valakiknek a hatalom csúcsain — nem állt érdekükben az, hogy betartassák az akkor is hatályos törvényeket az alakuló maffiával szemben.
És amikor már nyilvánvaló volt, hogy már az országos felháborodás hatására nem mehet úgy tovább, akkor rendelték el a megfestést, amit először bele se tettek, majd később beletettek — és ez után jött az olajmosás.
És hadd mondjam meg, hogy most sem az üstökénél fogják meg a kérdést a döntéshozók, akiknek a lehetősége lenne ezt a kérdést generálisan megoldani, mert az olajkereskedelmet egyszerűen állami monopóliummá kellene nyilvánítani, és attól a pillanattól kezdve ki lenne húzva a szőnyeg a maffia lába alól. Most sem ezt fogják csinálni, hanem Don Quijote-i harcot vívatnak egy szál államtitkárral és egy szál főügyésszel széles e hazában — és attól tartok, hogy ebben a harcban csak ők veszíthetnek, és győz a maffia, és győznek a támogatói.
(12.00)
Tehát ugye azt mondtam, hogy minden törvény annyit ér, amennyit abból betartatnak. Itt bármilyen módosításokat hozathatunk és hozhatunk a Büntető Törvénykönyvben, ha azok ugyanilyen módon lesznek, illetve nem lesznek betartatva, akkor itt valamennyien feleslegesen töltjük az időnket.
A gazdasági bűncselekmények mellett külön meg kell említenünk a lőfegyverrel és a robbanófegyverrel való visszaélés kérdését. Úgy vélem, hogy ezt nem lehet függetlenül vizsgálni attól a kérdéstől, hogy milyen módon, milyen liberális módon lehet most lőfegyverhez jutni. Mert először megtartjuk az összes fegyvert, ami kint van, igen könnyen hozzá lehet azoknak is jutni, akiknek még nincs, és utána csodálkozunk azon, hogy egyre több a visszaélés ezzel kapcsolatban. Én úgy gondolom, hogy először generálisan kellene ezt újragondolni, a lehető legkevesebb lőfegyvert engedélyezni az állampolgároknak, és akkor nyilvánvaló, lényegesen kevesebb lesz a visszaélés is.
Az üzleti titok megsértésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy amit például a Vagyonügynökség jelenleg minden képviselővel aláirat üzleti titok megtartásaként, az jóval túlmegy az itteni tervezeten és a hatályos Büntető Törvénykönyvön. Tehát nyilvánvaló módon az állami szervezetek is be kell hogy tartsák és nem léphetnek azon a határon túl, amit a Büntető Törvénykönyv vagy annak a tervezete magába foglal.
Úgy gondolom, hogy a pénzmosás kérdése komoly problémát fog okozni az Alkotmánybíróságnak, úgy vélem ugyanis, hogy egy korábbi döntésével nem lesz egészen konform ez a törvénytervezet, ugyanis ha a vagyonbevallás kérdése, a vagyonelszámoltatás kérdése alkotmánysértő, akkor külön kérdés, hogy a pénzmosás intézménye — amennyiben bekerül a Büntető Törvénykönyvbe — nem fogja-e sérteni az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmányt. Véleményünk szerint a vagyonbevallás, a vagyonelszámoltatás az ugyanúgy törvényes és ugyanúgy az Alkotmánynak megfelelő lenne, mint magának a pénzmosásnak a tiltása.
A szabálytalan hitelezéssel kapcsolatban félkarúnak tűnik a törvénytervezet, mivel egyik oldalon szankcionálni kívánja azokat, akik megtévesztik a hitelt nyújtókat, szankcionálni kívánja azokat, akik nem megfelelő és nem az engedélyezett célra használják fel a pénzt, ugyanakkor ennek a törvényi paragrafusnak a keretében a másik oldalt nem szankcionálja. Ugyanis, akik a hitelt nyújtják, azok ugyanúgy követhetnek el bűncselekményeket, visszaéléseket, és véleményünk szerint e paragrafus keretében kellett volna azt is kihangsúlyozni. Mert igaz, hogy a gazdasági vesztegetés utal erre, de ez a két fogalom a hitelnyújtás keretében ötvöződik, tehát ott kellett volna ennek a szabályozására is kitérni.
A hanyag kezelésnek az ismételt beépítését — a FIDESZ-től eltérően — csak üdvözölni lehet, mivel függetlenül attól, hogy hol, a gazdasági élet melyik szférájában követi el a visszaélést, a hanyag kezelést a gazdasági vezető, nyilvánvalóan meg kell torolni. Ha ezt nem építenénk be, abban az esetben ugyanaz lenne, ami eddig történt, vagyis bár a hanyag kezelés vagy hűtlen kezelés az Alkotmánybíróság véleményalkotásáig eddig is szerepelt a Btk.-ban, azonban nemigen lett alkalmazva. Hadd ajánljam az önök figyelmébe a két és fél év óta húzódó Barneválos ügyet, ahol például a rendőrség szerint is megvalósult a hűtlen kezelés fogalma, ezzel szemben mind a mai napig nem került vádemelésre sor.
Hadd szóljak még néhány szót a büntetési tételekről is. Szemben az előttem szóló képviselőtársammal, akinek a véleménye szerint egyes tételek túl szigorúak, én úgy vélem, hogy ezek az egyes tételek inkább túl enyhék, mert ezek mögött a tételek mögött milliárdok vannak vagy lehetnek. A milliárdok mögött pedig emberi sorsok, emberek ezreinek a sorsa van, és aki emberek ezreinek az egzisztenciáját, a családjuk jövőjét tönkreteszi, azt két-három évvel fenyegetni, én úgy gondolom, ez enyhén szólva sem nevezhető szerencsésnek. Ha beleszámítjuk még azt is, hogy addigra ezek az elkövetők papíron többnyire már régen vagyontalanok lesznek, tehát a megtérülésnek semmi valószínűsége nincs, tehát egyesek felemelkedését, egyesek egzisztenciájának a megteremtését ezer másik ember, ezer más család fogja megsínyleni. Ezt ilyen enyhe tételekkel fenyegetni véleményünk szerint már ezért sem szerencsés.
Összefoglalva: üdvözöljük, hogy végre — hároméves késéssel — ez a Btk.-módosítástervezet megszületett. Nagyon reméljük azt, hogy akiknek a bűnüldözés a feladatuk, azok végre bűnt is fognak üldözni. Továbbá nagyon reméljük, hogy az önálló hatalmi ág: az ügyészségek végre felügyelet alá kerülnek, mert attól még, hogy önállónak, függetlennek minősítették magukat, attól még ők ugyanúgy egyrészt az MSZMP pörölyei lehetnek, mint ahogy voltak 1990-ig, és függetlenül attól, hogy milyen kormányzat kerül a '94-es választásokon hatalomra, attól függetlenül a kormányzat felelőssége alá kell rendelni az ügyészségeket is, mert azt hiszem, hogy a világon egyedülálló az európai jogrendszerben, pláne a civilizált európai jogrendszerben, hogy ügyészségek, bűnüldözők önálló hatalmi szervként megjelenhessenek.
Az általunk és a mások által benyújtott módosító javaslatok támogatása után elfogadásra javasoljuk a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
