ZÉTÉNYI ZSOLT, DR.(MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR.(MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR.(MDF) Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! Legfőbb ügyész úr szakmai felkészültségét, mi több, tudását tisztelve, előrebocsátom, hogy a választ nem fogadom el. A következők miatt vagyok kénytelen erre:
Nem szokás folyó büntetőügyekben kérdéseket feltenni, de úgy ítélem meg, hogy ebben az esetben nem egyszerűen egy büntetőügyről, hanem a magyar nép méltóságáról, a törvényesség elvének érvényesüléséről, arról van szó, hogy számíthatunk-e szilárd eltökéltségre, a bűnüldözés szándékára a köztársaság erre hivatott hatóságai részéről.
E tekintetben mi egy társadalmi, politikai közegben élünk, a legfőbb ügyész úr és mi is, és nem halaszthatjuk a döntéseket teoretikus megfontolások alapján.
Egyetértek azzal, hogy a jogszabály független a jogalkotó szándékától, a jogszabály önálló életet él, most, 1993-ban ezek között a viszonyok között kell a jogszabályt alkalmazni.
Az aggályokat én megértem, de azt tudom elvárni, hogy az ügyészségnek vállalni kell azt a kockázatot, hogy egy alkotmánybírósági döntés az ügyészi eljárást esetleg keresztezi, de lehetséges, hogy nem így történik. Semmiképpen nem fogadható el, hogy az Alkotmánybíróság beláthatatlan időn belül meghozandó döntéséig egy büntetőeljárást ne fejezzenek be, sőt abban érdemi nyomozást ne folytassanak, hiszen tudjuk azt, hogy ezek a lépések nem merítik ki az érdemi nyomozás valamennyi kellékét.
Ennek megfelelően még egy-két olyan elem is említhető, amely annak idején is visszhangot keltett, amikor az orosz elnök magyarországi látogatása után feltették a kérdést a Budapesti Nyomozó Hivatal vezetőjének, hogy ismeri-e azokat az iratokat, amelyeket az orosz elnök átadott a magyar köztársasági elnöknek, s azt a választ kapta az újságíró, hogy nem ismeri a nyomozó hivatal ezeket az iratokat, holott már hónapok óta Magyarország területén voltak.
Ilyen körülmények között kénytelen vagyok utolsóként egy idézetet is a tisztelt Országgyűlés elé tárni, amely egy igen jelentős súlyt kifejező politikus 1992. december 24-i írásából származik, amikor azt írja: "Nagyon sok múlik tehát azon, hogyan fog viselkedni a hátralévő másfél évben" — akkor írta ezt — "a hadsereg, a rendőrség, az ügyészség, a bírói kar és a közhivatalnoki apparátus. Ha a törvényekhez lojális, politikailag semleges módon végzik kötelességüket, akkor az antidemokratikus kalandok esélye kicsiny lesz."
Igen, egyetértek Kis Jánossal, ha így végzik a munkájukat, akkor kicsiny lesz az antidemokratikus kalandok veszélye, de a logika szabálya szerint az ellenkezője következik abból, hogyha valamilyen mögöttes megfontolások, akár alkotmánybírósági deriváló, absztrakciós döntések iránti várakozás arra indít egy hatóságot, hogy ne tegyen eleget gyakorlati, törvényi, törvény szabta kötelezettségének.
(16.10)
Én tehát a magyar törvényes politikai rendszer hitelének a megőrzése érdekében tartom ennek az eljárásnak a lefolytatását elkerülhetetlennek. Hiteltelenné válhat ez a szisztéma ilyen körülmények között, és ezért minden eszközt igénybe kell vennünk, hogy bizonyítsuk ennek a megtiport népnek: nem mi, képviselők, hanem mindenki, akinek hatalom van a kezében — akár büntető hatalom is az eljárás megindítására —, eltökéltek vagyunk az emberi élet, az emberi méltóság megvédésére.
Ezért ismétlem, legnagyobb sajnálatomra nem tudom elfogadni a választ. Köszönöm a részletes választ; a levéltári kutatások széles körét méltányolom — de mindezeket egybevetve a mai magyar valósággal, aggasztónak tartom a helyzetet, és ezért fenntartom álláspontomat. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
Határozathozatal
