KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két indítványom fekszik a tisztelt Ház asztalán, és ha lehetne, mind a kettőt együtt indokolnám, egy füst alatt intézném el. Az egyik az országos helynévbizottság felállítására vonatkozik és ezzel kapcsolatosan a következőket mondanám el:
Az 1898. évi IV. törvény a Központi Statisztikai Hivatal elnökének irányításával a helynevek közhitelű nyilvántartására, szakszerű kialakítására és gondozására országos, községi törzskönyvbizottság létrehozását rendelte el. Ez a tudósokat is magába foglaló testület fél évszázadon át fejtett ki áldásos tevékenységet és szerzett történelmi érdemeket a helynévállomány országos méretű rendezésével, rögzítésével, közzétételével, illetve hosszú évtizedeken át a névváltoztatási kezdeményezések központi, folyamatos és szakszerű elbírálásával.
Rákosi idején, az 50-es évek elején azonban egyetlen tollvonással, rendeleti úton szüntették meg.
Hogy mennyire fontos az általam javasolt helynévbizottság és hogy hová, milyen eredményekhez vezet, ha nem létezik ilyen, arra nézve engedjék meg, hogy kiváló nyelvtudósunk, Kálmán Béla akadémikus adatait felhasználva, nyújtsak rövid összeállítást.
Borsodot, Borsod megye kora Árpád-kori névadó községének nevét egyszerűen letörölték a térképről. Nevétől megfosztva Edelénybe olvasztották, holott elég lett volna a két nevet kötőjellel összekapcsolni: Edelény-Borsod vagy Borsod-Edelény alakban.
Így járt Szabolcs is, amelyet Rakamazhoz csatoltak. Alig megbocsátható az illetékesek részéről, állapítja meg a tudós professzor. Így igaz!
Hasonlóan barbár cselekedet volt Zalavárt, Zala névadóját és egykori székhelyét a közigazgatási rendezés alkalmával Veszprém megyéhez csatolni.
A hozzá nem értés pusztította el egyik legrégebben lejegyzett magyar szavunkat, a horka méltóságnévből keletkezett Harka, Győr-Sopron megyei helységnevünket, mikor azt Magyarfalvára változtatták, figyelmen kívül hagyva, hogy ezer éven keresztül őrizte a régi magyarság egyik legfontosabb méltóságnevét.
Történelmietlen tett volt 1953-ban a Nyíregyháza mellett elterülő Királytelek nevét Nyírtelekre demokratizálni. Ugyancsak elítélendő Tinód nevének levétele és névtelen beolvasztása Sárbogárdba. Így ma már keresve sem találjuk meg a térképen Tinódi Lantos Sebestyén pátriáját. És még egy hajmeresztő eset: Debrecen legrégibb utcanevét, az Ady által is megénekelt Őspéterfiát, "Őspéterfiától Basahalmáig ájer pezseg", írta Ady Endre. 1950-ben Magyar-Szovjet Barátság útjára másították és ez volt a hivatalos neve 1956-ig. Még sok példát lehetne hozni, de úgy hiszem, ennyi is elég annak illusztrálására, miről is van szó, amikor a tárgyalt bizottság törvénybe iktatására teszek indítványt.
Számos helységnevünk esett áldozatul - Kálmán Béla szavait idézve - a "minden időkben lappangó szolgalelkűségnek és hozzá nem értésnek".
Megálljt kell tehát mondanunk, és a helységnevek minél teljesebb megőrzése felé kell megnyitnunk az utat. Ezért vagyok személy szerint híve a helységnevek összekapcsolása esetén a kötőjeles írásmódnak, tehát szatmári példával szólva nem egybeírva Tunyogmatolcs, ahogy ma van, hanem kötőjellel, mindkét nevet nagybetűvel írva: Tunyog-Matolcs.
Arról pedig már költségkihatásai miatt szólni sem merek, hogy a puszták nevét is táblára kellene kiírni, mivel ezek a nevek elpusztult falvaink emlékét őrzik. Őszintén bízom benne, hogy egyszer még ennek is eljön az ideje.
A másik, amit indítványoznék, az az, hogy a 6. § új ponttal egészüljön ki. Éspedig egy új o) ponttal, szöveg szerint azzal, hogy "Az Országgyűlés és a köz tájékoztatására megjelenteti a Kormány jelentését a Statisztikai Hivatal". Kormányjelentést eddigi tudomásom szerint először Széll Kálmán miniszterelnök terjesztett az Országgyűlés elé.
1929-től az az évi XIX. törvény tette ezt kötelezővé, és az utolsót 1943-ban a néhai és jó emlékű Kállay Miklós miniszterelnök adta elő az Országgyűlésben.
A pártállam idején a mindent helyettesítő tervjelentés lépett a helyére. Feltétlenül fontos volna, hogy ez a II. világháború előtt jól bevált jogintézmény viszszaálljon, és így az egész közvélemény alapvető, átfogó információt kapjon a Kormány munkájáról.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy mindehhez hozzáfűzzem, hogy megdöbbenve tapasztaltam, hogy az együttes jelentés az indítványaimat, anélkül, hogy én ezt az előterjesztést indokolhattam volna a tisztelt Ház nyilvánossága előtt, egyszerűen elutasítja. Különösen sajnálatosnak tartom a helynévbizottság elutasítását, és azt kell mondanom, hogy a bizottság tagjai hallottak-e valaha arról, hogy szellemi honvédelem? Ismerik-e ezt a fogalmat? Vagy hallottak-e a bizottság tagjai arról, hogy a helynevek olyan kincsei, olyan forrásai múltunknak, mint a műemlékek, és igenis a helyneveknek is megvan a műemlékvédelme.
Amikor én ezt megdöbbenve veszem tudomásul, nekem Hemingway híres mottója jut eszembe, az Akiért a harang szól élén olvashatók szavai, amikor is azt írja: "Ha Európából egy porszemet mos el a tenger, azzal Európa lesz szegényebb."… (Dr. Kátay Zoltán: John Donne írta.)
John Donne írta? Igaz, köszönöm, én is tudom, akárcsak képviselő úr. (Derültség.)
Tehát azt akarom mondani, hogy a porszemnél nagyobb kincs egy-egy helynév, és a helyneveket igenis védeni kell! Tehát ezt a bizottságot a leghatározottabban javaslom mindenkinek, akinek a magyar múlt kincset, értéket jelent.
Kérem az Országgyűlést, ne járuljon hozzá, hogy ezt a fontos intézményt ne állítsuk vissza, mert a vissza nem állítása olyan pancserségekhez vezet, mint amiket itt Kálmán akadémikus cikke alapján elmondtam. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
