KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nehéz Kéri Kálmán képviselőtársam után beszélni, hiszen több évtizedes tapasztalat alapján szólt ezekről a kérdésekről. Rendkívül fontos dolgokat érintett, amikor a fegyelemről beszélt, az erkölcsről és arról, hogy tulajdonképpen mi az alapja a hadseregnek, az ott teljesített katonai szolgálatnak. De nyilván Kéri képviselőtársam is tudja, hogy csapatszinten - csapattagozaton, ahogy valamikor mondták a Ludovikán - van ma a legnagyobb hiány a hadseregben: ott hiányoznak pontosan azok a tisztek, akikre szükség lenne, mert a hadtestnél vagy attól fölfelé feltöltöttek a beosztások, a tiszti beosztások, de a szakasz-, század- és zászlóaljparancsnokoknál, sajnos, nagyon nagy hiány tapasztalható.
Épp ezért lenne rendkívül fontos az, hogy valamilyen eredménye legyen a szerződéses katonák alkalmazása megkezdésének, mert én azt is el tudnám képzelni, hogy a rajparancsnokok ilyen, úgynevezett szerződéses katonák legyenek, akik egyrészt valóban uralják a kiképzés minden csínját-bínját, másrészt valóban úgy ismerik a beosztottaikat, ahogy az szükségeltetne.
Azt gondolom, ebben a kérdésben még nagyon sokat kell a hadseregnek fejlődnie, és ezek a kérdések azok, amelyek a profi hadsereg felé vihetnének el arányaiban, hogyha el tudnánk érni azt, hogy rajparancsnoktól fölfelé szerződéses katonák legyenek, és hogy a tiszti, tiszthelyettesi helyek is feltöltöttek legyenek a Honvédségnél.
Nem is erről akarok elsősorban szólni, hanem arról, hogy Szili Sándor képviselőtársamnak a beszámoltatásról szóló javaslatát szeretném támogatni. Ellentétben Horváth Lajos képviselőtársammal, aki nagyon világosan elmondta, hogy a Kormánynak van egy beszámolási kötelezettsége - és ebben tökéletesen igaza van. Valamennyien emlékezünk azonban arra az őszi beszámoltatásra, amikor meg volt szabva, hogy az egyes frakciók hány percet kapnak, és annyira ki volt sakkozva, hogy ez a kérdés szinte napirendre sem kerülhetett volna. Nem emlékszem pontosan, de talán 20 percek voltak frakciónként, és azt gondolom, egy Kormány munkájáról való beszámoltatásban véleményt mondani, erről kialakítani vagy elmondani a frakció álláspontját, erre valóban még 20 perc is kevés, hát ha ezen belül még a honvédség kérdésére is külön ki szeretnének térni.
Így nem véletlen, hogy Raffay - akkori politikai államtitkár - úr egy interpellációra adott válaszában nem olyan régen, valamikor tél elején azt mondta: miért nem mondta el bármelyik frakció is a kifogását a honvédséggel szemben - nyilván nem voltak kifogásaik. Nem erről van szó: nem jutott idő!
Azt gondolom, hogy a honvédség kérdése, a haza védelmének kérdése megéri a külön beszámoltatást, hiszen ez esetben csak erről a kérdésről lenne szó, és nem gazdasági kérdésekről, nem a privatizáció kérdéséről, nem a mezőgazdaság kérdéséről - és sorolhatnám, hogy még mik azok a témakörök, amik egy ilyen kormányzati beszámoláskor és arra adott frakcióválaszoknál elviszik az időt.
Ugyanakkor, mivel Horváth Lajos képviselőtársam beszélt a határőrség kérdéséről is, engedtessék meg néhány megjegyzés.
Azt gondolom, itt bizonyos fogalmakkal van probléma. Nevezetesen arra gondolok, hogy a határőrség először is 1945-től - ha jól tudom - 1949-ig az akkori Honvédelmi Minisztérium kötelékében működött. Senki nem úgy gondolja ma az ellenzéki szakemberek vagy szakértők közül, hogy úgy, ahogy van, az egész határőrséget át kellene rakni a honvédséghez, hanem arra gondolunk, hogy a határőrség feladatát - ami alapvetően két részre bontható: egyrészt határrendészeti, másrészt határőrizeti vagy határvédelmi feladatokra - kellene valahogy megosztani, és a határőrizeti, határvédelmi feladatokat kellene a hadsereg kötelékében, de önálló - ha szabad így mondani - fegyvernemként, vagy - kis túlzással - haderőnemként megengedni nekik a tevékenységüket.
Senki nem vonja kétségbe, hogy az határrendészet, amikor a határállomásokon - a FEP-eken, ahogy mondják a határőrtisztek - az útlevelet a határőr katona föllapozza, beleüti a bélyegzőt. Ez valóban oda kívánkozik a határrendészethez és a rendészeti feladatokhoz.
A határvédelem és a határőrizet esetében azonban - amikor egyébként is azt mondják a hozzáértők, hogy egy háborús konfliktus esetén a határőrséget át kell rakni a honvédség kötelékébe - azt gondolom, teljesen világos az összefüggés.
Másrészt én azt gondolom, itt föl tudnánk sorakoztatni szakmai érveket pró és kontra, egymással szemben. Vagyis, mivel van ilyen érv is, van olyan érv is - ez azért mégiscsak politikai döntés eredménye kell, hogy legyen, hogy hová tartozzék a határőrség. Nem hiszem, hogy nekünk itt, ebben a teremben vagy a honvédelmi bizottságban úgy kellene ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy hány határőr katonának hány lőszert, hány hálózsákot vagy hány hátizsákot kell adni: véleményem szerint ez ebben a pillanatban - a szakmai kérdések mellett, persze - politikai döntést igényel.
Azt gondolom, sántítanak bizonyos érvek is, hiszen itt az hangzott el tisztelt képviselőtársamtól, hogy összevonással - ha a hadseregbe bekerülne a határőrség, annak az összevonásával -, alkalmazásával nem szabadna provokálni a másik országot, a szomszédos országot. Ugye jól emlékszem?
Szeretnék emlékeztetni 1991-re, amikor az osztrák határon - ahol köztudottan nincs határőrség - egy gépesített lövészdandárt sorakoztattak föl az osztrák szomszédaink, pontosan a Romániából érkező menekültek megállítására, de előtte bejelentették ezt a magyar vezérkarnak, vagyis ezt nem lehetett provokációként felfogni.
Úgy gondolom, hogy itt, Közép-Európában ez egy biztonságpolitikai kérdés lehet, és egy bizalomerősítő kérdés lehet, hogy ezeket a kérdéseket ilyen módon kell megoldani.
Ugyanakkor szeretnék arra is emlékeztetni, amit mondott, hogy a határ közelében diszlokált akciószázadok vannak. Budapesten, ha jól tudom, két vagy három ilyen század van - Budapestet nem tartom a határ közeli helyőrségnek, ha szabad így mondani, mert a határon, ami van Budapesten: a Ferihegyi reptéren egy külön, önálló százada vagy alegysége van a határőrségnek, ami ott látja el a feladatát.
Végezetül szeretnék emlékeztetni az Alkotmány egy pontjára. Ez azt mondja ki - a XII. fejezet 70/H. § (2) bekezdésében -, hogy az állampolgárok az általános hadkötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetve a törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek. Azt gondolom, hogy a rendészeti feladat nem katonai feladat, vagyis akkor a határőrséghez nem lehetne sorkatonákat bevonni.
Mi pontosan ezt akarjuk kikerülni, hogy azokat az úgynevezett akciószázadokat és azokat az alegységeket, ahol sorkatonák vannak - a határőrizetet és a határvédelmet látják el -, ezeket kellene idehozni.
Nem akarok semmiféle vitát provokálni, annál kevésbé - hogyha Horváth képviselőtársam készül erre, nyilván itt vagyok -, mert az alapelvekből kimaradt ez is és a létszám kérdése is. Félreértés ne essék azonban: nem azért maradt ki, mert ezt nem tudtuk volna megvitatni, hanem, véleményem szerint nagyon okosan, azért maradt ki, hogy ne legyen egy olyan vita belőle, ami az alapelvek elfogadását késlelteti, esetleg hónapokkal visszaveti.
Éppen ezért azt gondolom, ezt a kérdést a honvédelmi törvénynél kell nagyon alaposan megvitatni, elrendezni, és végső soron a honvédelmi törvény parlamenti elfogadásánál kell azt a bizonyos politikai döntést meghozni, ami a határőrséget vagy az eredeti elképzelés szerint, vagy a honvédség kötelékébe fogja sorolni.
Ezzel együtt, még egyszer megismételve, ajánlom képviselőtársaimnak, és kérem, hogy Szili Sándor képviselőtársamnak a beszámoltatásról szóló javaslatát szíveskedjenek elfogadni, az általam elmondott érvekkel is alátámasztva, illetve kérem, hogy értsenek egyet ezzel a melléklettel, ami itt előttünk van: rendkívül fontos, hogy ez a Parlament minél előbb elfogadja, hiszen hiteles katonai doktrínával lehet csak a szomszédainkban bizalmat és velük megfelelő kapcsolatot kiépíteni.
(19.40)
Mert amíg ez a honvédelmi alapelv csak a határozati javaslat szintjén van, addig nem biztos, hogy minden környezetünkben levő ország ezt azonos értékűnek veszi, mintha már határozat is lenne belőle. Köszönöm szépen. (Taps.)
