KÉRI KÁLMÁN (MDF)
KÉRI KÁLMÁN (MDF)
KÉRI KÁLMÁN (MDF) Én már rászorulok arra, hogy mielőtt komolyan beszélnék, meghallgatom okos emberek szavait. És ki kell jelentsem, most ebben részem volt, és ezt nagyon komolyan mondom!
A múltban is hallottam ilyen vitákat, ilyen megvilágításokat, akkor is volt honvédségi költségvetés, de örömmel kell megállapítanom, hogy rendkívül behatóan foglalkoztak ezzel képviselőtársaim, és ebből sokat lehetett tanulni, és jó lenne, ha ebből sokat is tudnának érvényesíteni.
Ha olyan sok okos dolgot hallottam, akkor röviden csak azt tudom mondani, hogy hiányolok azonban egyet: a honvédség erkölcsi értékét és fegyelmét. Márpedig az a hadseregnek nevezett valami, amelyben nincs fegyelem, az nem lehet hadsereg! Mert egy hadseregnek képesnek kell lenni küzdeni!
Nos, küzdeni azt jelenti, hogy nehezebb helyzetekben is ki kell tartani, és jelent még valamit: hogyha az ellenség betört, akkor legyen annyi erkölcsi erő és annyi áldozatkészség bennem, hogy azt, ha kell, akkor támadással is kiverem, mert magától rendszerint nem fog kimenni!
Tehát a fegyelem! Nem arra a fegyelemre gondolok, amit drasztikus, erőszakos módon belevernek a katonába, nem, mert az nem sokat ér. Annak csak addig van értéke, amíg, ismétlem: nem kerül súlyos harci helyzetbe a katona, akár békében, akár háborúban, mert ha elhagyja helyét, ha nem képes tovább küzdeni, hanem arra gondol, hogy hogyan mentheti az irháját, az nem harcos, nem katona!
Uraim! Egy fél évig van legalábbis benn egy magyar ifjú a honvédségben, hát használjuk fel ezt a fél esztendőt vagy azt az időt, ami a rendelkezésünkre áll, hogy rávezessük azokra az értékekre, amelyek minden katonát kell, hogy jellemezzenek. Nagyon jól tudom, hogy milyen erkölcsi alapokkal jön be az újonc, de el kell érjük azt, hogy erkölccsel, hittel, hazaszeretettel, áldozatkészség érzésével távozzon majd a laktanya kapuján, amikor leszerel.
Azt mondják, hogy évekig tart ennek a helyrehozatala. Nem, nem, nem, uraim, nem! Csak megfelelő tisztek kellenek hozzá, és vannak azért ilyen tisztjeink! Csak ott kell őket felhasználni, mert a fegyelem alapja igenis a tiszteken, mindenekelőtt azokon a tiszteken múlik, akiknek még módjuk van beosztottjaikat személyesen is ismerni. Kik ezek?
A századparancsnokok, legfeljebb a zászlóaljparancsnok. Ugyanis ha az a tiszt megismeri a beosztottjait, és rendesen bánik velük, és rávezeti olyan dolgokra, amelyek szükségesek, akkor ők is megismerik és megbecsülik a parancsnokaikat. A fegyelem, mondom… ez sokkal több, mint amit rövid idő alatt lehet letárgyalni itt, ebben a Házban is.
Üres padsorok itt is, ott is, ezek is a fegyelmezetlenség okozói!
(19.30)
Fegyelmezetlenek - azok vagyunk, uraim! De akkor követeljük meg legalább a honvédségünkben a fegyelmet.
Ismétlem: ezt a tisztikar, a jól megválasztott századparancsnokok, tiszthelyettesek és zászlóaljparancsnokok képesek nekünk biztosítani.
És ha hazamegy az az újonc egy fél év után, akkor az anyja azt mondja: "A fiam, ez más ember lett, mint mikor elment innen, katonának!"
Hát ezt kell elérnünk, és engedjék meg, hogy azzal a kéréssel fejezzem be a mondanivalómat: adjanak majd helyet egyszer, egy órát - nem ilyenkor -, amikor lehet a fegyelemről önökkel is úgy beszélni, hogy remélhetem a megértést. Köszönöm. (Taps.)
