KIRÁLY BÉLA (SZDSZ)
KIRÁLY BÉLA (SZDSZ)
KIRÁLY BÉLA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először hadd jelentsek be egy személyi dolgot. Nincs módomban a szabaddemokrata véleményt képviselni, mert nem voltam itt a vitákon. És hogy nem voltam itt a vitákon: velem mindenhol furcsa dolgok történnek, hol a szememet akarják, a szemlátásomat gázokkal elhomályosítani, hol egyszerű operáció után három hónapig kell az operációnak a következményeit gyógyítani, így hát nem voltam itt. Nem az érdeklődés hiánya tartott távol az Országgyűléstől. Így egy kicsit mint kívülálló szólhatok a kérdéshez, mert a viták során nem befolyásolódott az alapvéleményem.
Ennek a határozatnak a jelentősége három dologban rejlik.
Az első az, hogy hála isten, végre beszélünk a honvédség kérdéséről a plenáris ülésen, amire már harmadik éve várok, és remélem, hogy ez a lendületes érdeklődés a honvédelem kérdésében nem fog lankadni, hanem növekedni fog.
A második jelentősége az, hogy tulajdonképpen már most nem erről a határozatról beszélünk igazán, hanem arról, ami a következő lépés, azaz a honvédelmi törvényről. Ez csak egy határozat. Természetesen amit a kezéből az Országgyűlés kiad, annak tökéletesnek kell lenni, de ez mégiscsak egy lépcső oda, ahova el akarunk érni, a honvédelmi törvényhez.
Énszerintem a szöveg is, ahogy van, jó, de a módosítási javaslatok zöme is nagyon komoly megfontolást igényel, és azokat is az Országgyűlés megfontolással elfogadhatja.
A módosításoknál egy dolog lepett meg, hogy, azt hiszem, az alkotmányügyi bizottság rekordot ért el azzal, hogy hány módosító indítványra mondta, hogy nem foglal állást. Eddig akármiről volt szó, az alkotmányügyi bizottság állást foglalt. Nem tudom, lényegtelennek tartja az állásfoglalást, vagy itt van megint esetleg az az apátiaféle dolog, hogy nemigen érdemes a honvédelmi kérdésről beszélni. Igenis érdemes, és én ismétlem: ezt az egész határozati javaslatot a küzdelem előterének, a vita megkezdésének tartom ahhoz, hogy elérjünk a célhoz, a honvédelmi törvény megvalósításához.
Egyetlenegy személytől érkező egyetlenegy módosítási javaslat gondolatát azonban nagyon melegen szeretném ajánlani az Országgyűlésnek. Annak ellenére, hogy ezeket a javaslatokat a bizottságok elutasították, sőt azt hiszem, egyikre még az is volt az álláspont, hogy az alkotmánybizottságnak még egyharmada se támogatta. Ennek ellenére támogatom: nemcsak azért, mert nagy praxisom van levert ügyeket képviselni, de azért, mert ami ebben a kérdésben jelentkezik, az rendkívül fontos.
Én most Szili Sándor képviselőtársam módosító javaslatára utalok, amely két tekintetben akar változtatást. Az egyik a honvédelmi bizottság státusára, hatáskörére, hivatására, missziójára vonatkozik, a másik pedig az Országgyűlésnek mint egésznek a kötelezettségére a honvédelem kérdésével kapcsolatban.
Szili képviselőtársam nagyon bölcsen - és általam nagyon nehéz kifejezni azt a lelkesedést, amivel támogatom a módosító javaslatait - azt akarja, hogy a honvédelmi felső vezetés végre az Országgyűlésnek ezt az operatív szervét, a honvédelmi bizottságot olyan társnak tekintse, amelyikkel meg kell minden lényeges dolgot beszélni, mielőtt intézkedik. Itt egy horrorlistának csak a tetejét, a jéghegynek a csúcsát említem, hogy olyan változások történtek a honvédségben, az Országgyűlésben még csak a bizottság tudta nélkül is, amin az Egyesült Államokban, amelynek a törvényhozását elég jól ismerem, a végrehajtó hatalom tagjai is, de a törvényhozó testület tagjai is megbuktak volna.
(18.40)
Az Országgyűlés és a honvédelmi bizottság tudta, jóváhagyása és tisztázása nélkül vezették be a lelkészi hivatalt, a humánszolgálatot, még ha csak egy-egy tiszt erejéig is állították föl a köztársasági megbízottaknak a szakmai törzsét, a volt szovjet szisztémában lévő hadsereg-parancsnokságból szárazföldi parancsnokságot létesítettek, az a jéghegynek a teteje. Az alatt, amíg mi itt ülünk, a honvédségben lényeges változások történtek anélkül, hogy csak azt az udvariasságot megkaptuk volna, hogy tudatták volna velünk, hogy ez következik. Végrehajtották!
Ilyen esetben - ismétlem, most nem akarok nagyon ezen lovagolni, hogy "Amerikából jöttem, mesterségem címere hadtörténelem" -, de a helyzet az, hogy ezt nem úszta volna meg Amerikában egy Pentagon, és nemcsak a fejéről van szó, hanem az egészről. A Szili Sándor-féle javaslatok azt szeretnék bevezetni, ami demokráciához vezet. Ne tessék félreérteni a szavamat, eszem ágában sincs bizalmatlanságot deklarálni a honvédség vezetésével szemben, akár civil-, akár egyenruhában van. De a hadtörténetet tanulmányozva tudnunk kell, hogy a hadseregekben van egy pretoriánus gárdakomplexum. Ez alatt azt értem, hogy a hadseregekben benne van az az igény, hogy a hatalomban részesüljenek.
Hadd hivatkozzam csak két dologra a szomszédságunkban. Csak az újabb időben van az, hogy Jugoszláviában politikusok vannak az előtérben. Amikor még a háború Szlovénia és Horvátország ellen folyt, még mindig a tábornokok beszéltek is, hogy ők intézkedtek és intéznek ma is, mert amikor a politikus állítólag megállapodik, hogy a segélykolumna bemehet egy helyre, és a tábornokok nem engedik be a helyre.
Tehát a pretoriánus gárdakomplexum ott van. Ugyanott volt '91 augusztusában a moszkvai puccs során. Most megint kérem, hogy ne magyarázzák félre, amit mondok, én általános elvről beszélek. E komplexum ellen egy demokráciának a hadserege sem mentes, egy totalitárius rendszer hadserege sem mentes, legkevésbé mentes egy hadsereg, amelyik a középúton van, amelyik a totalitárius rendszerből a demokrácia felé való haladás útján van.
A Szili Sándor-féle javaslatok pontosan itt segítenének. Tessék elfogadni ezt a javaslatot! Tessék megkövetelni a honvédelmi vezetéstől, hogy a honvédelmi bizottságból ne csak egy yes-man, ne csak egy bólogatójános-csoport legyen, hanem olyan csoport legyen, ami mindenről tud, mindent megvitat jóakaratúlag, végtére is mind a ketten a hazát akarjuk megvédeni, és ezzel egy komoly lépést teszünk a civil ellenőrzés felé. Mert ha egy fegyveres erőnek a feje civil, az még nem jelenti, hogy tökéletes a civil ellenőrzés. A civil ellenőrzés letéteményese az Országgyűlés, és az Országgyűlés végrehajtó és kutató és előkészítő része a honvédelmi bizottság. Tehát kérem, hogy ebbe az alapelvbe tegyük bele azt, amit Szili képviselőtársam javasolt. Követeljük meg a végrehajtó hatalomtól, hogy a honvédelmi bizottságon keresztül tegye az Országgyűlést, a szuverenitás letéteményesét a honvédség, a honvédelem tervezésének részesévé.
Az pedig, amit a szabaddemokraták nagyon helyesen 2 év helyett egy évre és Szili képviselőtársam 2 évről fél évre követel, az egy másik alapvető követelménye az Országgyűlés, az Országgyűlésen keresztül a civil ellenőrzés bevezetésének. Mert egy honvédelmi miniszternek kétévenként való jelentése semmi más nem lesz, mint egy ünnepélyes show, hogy úgy mondjam. De ha félévenként kell velünk konzultálnia, akkor az nem lehet ünnepélyes show, hanem az a lényegre fog vonatkozni, és az Országgyűlés tudtával, jóakaratú tudtával, támogatásra való hajlamával a honvédelmet elősegíti, nem pedig hátráltatja.
Ezek az okai annak, hogy általában a határozatot nagyon jónak tartom, nagyon kitűnő, annyi kézen ment át, annyi stilizáláson ment át, hogy ma már egészen elfogadható szöveg. De az a kérdés, amit Szili képviselőtársam felvetett, annyira alapvető, hogy nem érdemli meg azt a bánásmódot, amit a bizottságokban kapott, hogy az egyik elveti, a másikban pedig még csak egyharmada sem adja meg a beleegyezését. Azt javaslom, hogy mind a két javaslatot fogadjuk el. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
