FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az orvoskamarai törvénnyel kapcsolatban sokaknak az az érzése támadhat, hogy ez egy orvosi ügy, az orvosok belügye, és nem kísérik a tárgyalást a kérdés valódi horderejének megfelelő figyelemmel.
Hát aki ezt hiszi, az nagyon téved! Szeretnék rámutatni, hogy egy jó orvoskamarai törvény igenis, szolgálja a betegek érdekeit is, ugyanis beállítja a szakmai etikai normákat, és őrködik azon, hogy az orvosok ezeket be is tartsák.
A fentieken túlmenően eljárási fórumot biztosít a vitás kérdések rendezésére, sőt, tekintélyénél fogva elejét veszi vitás kérdések kialakulásának. Ezért mi ezen törvénytervezetet nagyon fontosnak tartjuk, és azt szeretnénk, ha a Parlament minél hamarabb elfogadna egy jó orvoskamarai törvényt, mely első tagja lenne a most meghozandó szakmai, kamarai törvények sorának.
A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban jogszabály-szerkesztési, szakmai, koncepcionális és politikai fenntartásaink, illetve aggályaink vannak. A Szabad Demokraták Szövetsége álláspontjának ismertetése előtt néhány fogalmat szeretnék kissé részletesebben kifejteni, mert a viták során bebizonyosodott, hogy azonos fogalmak és kifejezések alatt nem mindenki érti ugyanazt, és ez is akadálya lehet álláspontunk megértésének.
A kamarák olyan személyegyesülések, melyek közfeladat ellátására jönnek létre. A kamara mint köztestület működik, de emellett kétségtelenül ellát bizonyos érdek-képviseleti és érdekvédelmi tevékenységet. Hogy mi az a köztestület? Egy idézettel folytatnám: "A köztestületek minden esetben közfeladatot látnak el, mégpedig olyan feladatot, amelyet egyébként az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kellene megvalósítania.
A szerves társadalmi és gazdasági fejlődés viszonyai közt a köztestületi rendszer kiépült, azaz a közcélú szerveződések az érintettek kezdeményezésére alakultak ki, s az állam a már így létrejött szervezeteket ismerte el - közcélúságukra tekintettel - köztestületeknek. A köztestületek és az állam közötti feladat- és hatáskörmegosztás is fokozatosan öltött testet, s a jogszabályok feladata csak a már kiépült köztestületi rendszer és a köztestületekre delegált feladat- és hatáskörök rögzítése volt.
A jelenlegi hazai körülmények a köztestületi rendszer bevezetését, kiépítését igénylik. A korábban szükségtelenül és túlzott mértékben államosított közfeladatok önigazgató, személyi egyesülésekre való delegálása iránti sürgető igény, illetve önmagában a közfeladatok államosítottságának foka nem teszi lehetővé azt, hogy a jogalkotás bevárja a köztestületi rendszer kiépítését.
A jogszabályokat kell megteremtenünk, a köztestületeket mintegy megelőlegezve, és valamelyest erősítve is az irántuk való igényt."
Ez az idézet a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló, már benyújtott, de általunk még nem tárgyalt törvényjavaslat indoklási részéből származik, és azért idéztem ilyen hosszan, mert történeti, tartalmi és helyzetelemző kérdéseken túlmenően világosan rámutat a racionális sorrendiségre is.
Mi ezzel teljesen egyetértünk, és ezért első javaslatunk az, hogy a kamarai törvények, köztük az orvoskamarai törvény tárgyalását addig ne kezdjük el, amíg a Polgári Törvénykönyvben a köztestület definícióját nem fogadtuk el. Ez nem jelentene jelentős időveszteséget, hiszen a Polgári Törvénykönyv ilyen értelmű módosítása már előttünk van. A sorrend megfordítása esetén nem kellene minden egyes kamarai törvényben ismételten megfogalmazni és leírni az általánosságokat, és maga a törvény csak az adott szakmának megfelelő sajátosságokra szorítkozhatna, amennyiben szakmai kamaráról van szó.
A házat sem a tetőnél kezdik építeni, hanem először lealapozzák, ez volna a Polgári Törvénykönyv, és csak erre jönne a felépítmény, majd a tető, ezek a gazdasági kamarák, illetőleg a szakmai kamarák.
Ugyancsak jogszabály-szerkesztési problémakörbe tartozó kérdésnek véljük azt, hogy az első ízben megalakuló helyi kamarák alakuló taggyűléseinek és tisztségviselő-választásainak lebonyolításáról szóló átmeneti rendelkezések ne magában a törvényben, hanem csak annak mellékletében szerepeljenek. Maga a törvény - reméljük - hosszú távra készül, ezért ennek az egyetlen alkalomra szóló szabályozásnak mindenképpen a törvény mellékletében van a helye.
A legáltalánosabb megütközést keltő probléma a törvénytervezetben az, hogy a tartalma minden kétséget kizáróan egy törvényerőre emelt alapszabály. Minden társadalmi szervezetnek megadatik az a jog, hogy alapszabályát maga határozza meg. Semmi okot sem látunk arra, hogy ettől a jogtól pont csak az orvosi kamarát fosszuk meg. Ez különben azzal a hátránnyal is járna, hogy minden egyes jogszabály-módosításhoz országgyűlési döntésre volna szükség.
A végleges törvényből teljes egészében ki kell iktatni az alapszabályi elemeket, és éppen ez ad majd lehetőséget arra, hogy a majdan újonnan megalakuló orvosi kamara küldöttei valóban demokratikus úton alkossák meg az új alapszabályukat, és nem a törvény által előre meghatározott belső szabályozást lesznek kénytelenek elfogadni.
Összefoglalva tehát az eddigieket: csak a Magyar orvosi kamara külső jogosítványait, közjogi funkcióit kellene e törvényben rögzíteni, a belső működést pedig az alapszabály határozná meg.
Ezek után nézzük meg az erősen vitatható koncepcionális elemeket, közülük mindjárt az első a kötelező tagság kérdése.
A kamara szakmai kontrollja, etikai funkciója nyilván csak teljes körű tagság mellett lehet igazán hatékony. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a kötelező tagság kötelező kérelmezési eljárással indítva - mint ahogy az a törvénytervezetben szerepel - nem lenne jogilag aggályos. Legalább ekkora kérdés az, hogy a kamara mit ad, illetőleg az orvos mit kap cserébe a kötelező tagságért.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a kamara a szellemi szabadfoglalkozású állampolgárok tömörülése és működési formája. Jelenleg az orvostársadalom legnagyobb része nem ebbe a kategóriába tartozik, hanem alkalmazotti, közalkalmazotti, köztisztviselői státusú, és csak a vállalkozó orvos tekinthető szellemi szabadfoglalkozásúnak.
(16.40)
Ebből következik, hogy legfeljebb az ő számukra lehetne kötelezővé tenni a kamarai tagságot, a többiek számára pedig csak mint lehetőséget kellene fenntartani.
Egyáltalán nem biztos azonban az, hogy nem lesznek olyan munkáltatók, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő alkalmazásukban lévő orvos ne legyen tagja a Magyar Orvosi Kamarának. Ez a kívánság annál is inkább alátámasztható érvekkel, mivel például a kamarai fegyelmi jogkör erősen ütközik a közalkalmazotti törvényben lévő fegyelmi szabályozással. Az az aggály, hogyha a tagsági viszony nem lenne teljes körű, akkor az etikai normák érvényesítése nem volna megvalósítható, nem helytálló. Mindössze az történik ugyanis, hogy az állami alkalmazotti orvosok működési körében ezek betartása továbbra is az állam feladata marad.
Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kamara mint köztestület működésének megindulásakor az államtól veszi át ezt a funkciót. A teljes körű tagság eléréséhez gyorsabban jutnánk el, ha olyan lenne a szabályozás, hogy az orvosnak érdeke lenne kamarai taggá válnia.
Az orvosok teljes körű tagságánál is fontosabb kérdés az, hogy a kamara működése előnyösen befolyásolja a gyógyítás eredményességét, hatékonyan képviselje a lakosság, a betegek érdekeit is. E vonatkozásban mérlegelendő, hogy az etikai-szakmai normák betartása, a betegségmegelőzési és gyógyítási tevékenység szempontjából van-e valamelyik változatnak kimutatható előnye. Nem volna érdektelen megkérdezni magát az orvostársadalmat sem, hiszen eddig ez nem történt meg.
Még a jelenlegi tagság is erősen megosztott a kötelező tagság kérdésében, de feltételezhető: az a 16 ezer kolléga, aki idáig nem lépett be, még nagyobb arányban a kötelezővé tételt ellenzők közé tartozik.
A kérdés vitáját figyelemmel kísérjük, és végső álláspontunkat aszerint fogjuk kialakítani, hogy melyik változat szolgálja előnyösebben a betegek érdekeit.
A második vitatott koncepcionális elem a kamarai feladatok kettőssége, azaz a hatósági, érdekvédelmi funkciók egyidejű érvényesíthetősége. A javaslatban ez a kettősség mint feloldhatatlan ellentmondás jelenik meg a gyakorló orvos számára. Kívánatos lenne, ha a szakmai önkormányzati jelleg nagyobb hangsúlyt kapna.
Igen halványak a szakmai érdekvédelem garanciái is, hiszen a Magyar Orvosi Kamara feladatainak felsorolásában csak két olyan bekezdés van - ez a 2. § g) illetve i) pontja -, amely egyetértési jogot biztosít, ezen feladatok is viszonylag perifériás jelentőségűek.
Olyan európai, kamarai joggyakorlatban bevált és klasszikusan kamarai feladat, mint például a nem magyar állampolgárságú orvosok munkavállalásának engedélyezése, nem szerepel a feladatok között, holott ez ma is miniszteri rendeletben biztosított jogköre a kamarának.
Igen sajnálatos, hogy az orvosképzés, szakmai továbbképzés követelményrendszerét illetően sincs egyetértési jog, pedig a tárcaközi egyeztetést követően ez még így szerepelt.
A harmadik vitatott koncepcionális elem: az egyéni érdekvédelem lehetőségei a kamara tevékenységében. A javaslat csak nagyon homályos utalást tesz az egyéni érdekvédelemre, pedig erre a jövőben még nagyobb szükség lesz: elég, ha a társadalombiztosítás praxisfinanszírozási megszorításaira, az önkormányzatok gazdasági szorultságára vagy a kártékony paramedicinális tevékenységre utalok.
Hagyományosan kamarai feladat a területi praxisok védelme, nagyságuk szabályozása - sajnos, ez sem szerepel a javaslatban.
A szakmai, gazdasági érdekvédelmi és büntetőjogi ügyekben történő képviselet viszont nem tartalmaz garanciális elemet - nem is tartalmazhat, hiszen az érdekvédelmi, érdekvédelem-érvényesítési lehetőséget csak a kamara országos elnöksége számára biztosítja. Ha viszont a jogok nem azon a szinten jelentkeznek, ahol a jogsértések várhatóan bekövetkeznek, akkor az egész érdekvédelmi tevékenység kudarca előre borítékolható.
A fegyelmezési rend ellentmondásai a felelősségi szabályozás túlsúlyából származnak, és legélesebben a közalkalmazotti státusban lévő orvos fegyelmi eljárásának előírásaiban láthatók: fegyelmi eljárást vétség gyanúja esetén a kamara kezdeményez, de nem folytatja le - azt a munkáltatóra bízza. Az orvosi munka természetéből következően, ily módon a fegyelmi eljárások kezdeményezője döntően a kamara lesz, hiszen lényegesen több információ áll rendelkezésére kollégális körből. Ez a feljelentő szerep további kérdéseket is felvet akkor, amikor az orvosi állások százai gazdasági okokból válnak feleslegessé.
A kamara szervezeti felépítését tekintve több rendbeli felvetésünk van. Az egyik mindjárt az, hogy a korábbi, a jelen magyar orvosi kamarákkal egyeztetett elképzelésben a Magyar Orvosi Kamara még mint országos szövetség jelent meg, s tulajdonképpen egy föderatív szervezet lett volna. A jelenlegi tervezet egy centrálisan és hierarchikusan kiépített szervezetet mutat be, amely a területi elven kívül semmilyen más tagolódást, horizontális struktúrát nem enged meg.
Az országos képviselő-testületbe megyénként delegált három fő - fővárosi kerületenként négy fő - eleve kizárja a helyi kamarai közvetlen képviselet lehetőségét. Ez egyértelműen antidemokratikus szervezeti modell, különösen, hogyha azt is tekintetbe vesszük, hogy végletekig szabályozott, és az érintetteknek már semmi beleszólásuk sincs abba, hogy mit hogyan csináljanak. Nem alulról építkező, hanem felülről mederbe terelt szervezet.
A másik fölvetésünk ez ügyben az, hogy valójában a szakmák szerinti tagozódásnál is fontosabb lehet a munkáltatóhoz való viszony szerinti tagozódás. Ha tehát elemi egységnek a megyei kamarát tekintjük, akkor azon belül lehetne alkalmazotti, közalkalmazotti, köztisztviselői és vállalkozói kamaratípus.
Az eddig felsorolt problémák nem burkoltan jelennek meg, hanem a kicsit is hozzáértők számára eléggé szembeötlően. Ezt annál inkább furcsának találjuk, mivel ebben a kormányzati ciklusban is készült kamarai szabályozás - jóval színvonalasabban. Gondolok itt a Balsai miniszter úr által benyújtott, az ügyvédségről, valamint a közjegyzőkről szóló törvényekre, amelyeket az Országgyűlés nagy többséggel elfogadott. Azt hiszem, az orvosok sem adhatják alább: ők is megérdemelnének legalább ilyen szakmai színvonalat.
Fölmerülhet a kérdés: vajon mi a célja a Kormánynak ezzel az erőltetett, szakmai hibáktól hemzsegő törvénytervezettel? Az etikai-fegyelmi jogkör túltengése az orvostársadalom sakkbantartását és úgymond, kezelhetővé tételét szolgálja. Csak zárójelben említem, hogy ugyanez a célja az egyszemélyi kórházvezetés jelen törvénytervezettől függetlenül zajló visszaállításának - ezen dolgozik a Kormány -, aminek során határozatlan időre kinevezett igazgatókból új kliensrendszer épülne ki.
Magában véve az orvoskamarai törvény és ez utóbbi elég ahhoz, hogy az orvostársadalmat térdre kényszerítse. Jelen helyzetben, amikor a reformnak nevezett intézkedések az orvosokat agresszíven frusztrálják és megnyomorítják, amikor az egészségügy ilyen súlyos helyzetben van, nagyon veszélyesnek érezzük a kamarai törvényt jelen formájában erőltetni. Egy rosszindulatú ellenzék a Kormányt ebbe akár bele is hajszolhatná, de nekünk nem ez a célunk. Nehogy valaki azt higgye, hogy rosszindulatú túlzás a "szakmai hibáktól hemzsegő" kifejezés. A 39 oldalnyira duzzasztott törvényjavaslatból 13 oldal szövegnek a mellékletben kellene helyet kapnia. Ez a 13 oldal csaknem tíz paragrafust foglal magában. Maga a Magyar Orvosi Kamara, amely pedig felvállalta, hogy végig együttműködik a törvény kidolgozásában, feltétlenül megváltoztatandónak tartja a maradék paragrafusok több mint felét, és kéri a képviselőket, hogy ezeket módosító indítvány formájában nyújtsák be.
Önmagában ez a tény egyértelműen cáfolja a törvénytervezet előkészítésének gondos voltát.
Úgy vélem, kellőképpen megindokoltam, hogyha van törvénytervezet, amelyik megérett a visszavonásra, hát akkor ez éppen az. Ezért a szabaddemokraták nevében javaslom - mint orvos képviselő pedig kérem -, hogy a miniszter úr vonja vissza ezt a törvénytervezetet, és a Polgári Törvénykönyv módosításának elfogadása után nyújtsa be átdolgozott formában.
Ezennel felajánlom segítségünket az átdolgozáshoz, amennyiben szükség van rá. (Dr. Fodor András Attila: Milyen önzetlenek!)
(16.50)
Ha politikai aggályaink alaptalanok, ha a törvénytervezet készítésekor ezek a fentebb említett szempontok nem játszanak szerepet, ha mindez csak a mi mániákus vizionálásunk, akkor tényleg semmi akadálya nem lehet a törvényjavaslat visszavonásának és szakmai korrekciójának. Ha miniszter úr ezt megteszi, azzal bizonyítja, hogy hajlandó és képes fogadni az ellenzék konstruktív javaslatait, és a presztízsérdekeket másodlagosnak tekinti a szakmai érdekek mögött.
Három év ellenzéki szerepkörben szerzett lehangoló tapasztalatunk alapján azonban nem vagyunk annyira idealisták, hogy biztosak legyünk meggyőző érveink felvonultatásának eredményességében. Az orvosi kamara felállítását és hatékony működését azonban valóban nagyon fontosnak tartjuk, ezért nyújtottunk be módosító indítványokat, és ezekkel megpróbálunk a jelen tervezeten javítani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
