RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF)
RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF)
RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi időben történt események késztettek arra, hogy a tisztelt Ház elé hozzak egy olyan ügyet, amely foglalkozik a magyar- román viszonnyal. Ismeretes dolog, hogy a közép-kelet-európai régióban, a kommunista rendszerek összeomlása után, a gazdasági csőd mellett a lefojtott nemzeti érzések elemi erővel előtörtek, és így különféle nacionalista megnyilvánulások is - a nehéz gazdasági helyzet mellett -, sajnos, szót kapnak.
Alapvető probléma a térség nemzeti kisebbségi kérdéseinek rendezése, hiszen itt olyan nemzeti kisebbségi, etnikai csoportok helyezkednek el, hogy országhatárokat ezen az alapon igazságosan nem lehet meghúzni, ezért soha senki nem kérdőjelezte meg a felelős magyar politikusok közül a jelenlegi határokat, és ezért ilyen vádak nem illethetnek bennünket. Valamint azt sem lehet pusztán csak belügynek tekinteni, ha ezeket a kisebbségi, nemzetiségi próblémákat nem vetjük fel, mert a térség feszültségforrásának - mint már mondottam - egyik alapvető oszlopa, alapvető forrása jelentkezik így.
Valamikor régen egy országnak teljesen belügye volt a nemzeti kisebbségi kérdések eldöntése, akár erőszakos úton is. Ez a kérdés ma már nem egészen tekinthető belügynek, nem belügybe való beavatkozás, hiszen a wilsoni "népek önrendelkezési elve" először vetette fel a legitimitását ennek a kérdésnek, majd a párizsi charta 1990-ben kimondja: "A nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása védelmet élvez, és a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van szabadon kifejezni, megőrizni és fejleszteni ezt az identitást, megkülönböztetéstől mentesen és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján."
(15.20)
A polgári és politikai jogok 1966. december 16-án született egyezségokmányának 27. §-a a következőket mondja ki: olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbséghez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.
Az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezménye keretében elfogadásra került a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája, amely a nemzeti kisebbségek jogait, a nyelvhasználatukhoz való jogot vizsgálja, és mintegy megnehezíti az Európa Tanácsba való felvételét az olyan országoknak, amelyek ezeknek a feltételeknek nem tudnak megfelelni.
Széles körben látható tehát, hogy az európai biztonsági együttműködés keretében - a helsinki záróokmánytól a párizsi chartáig - egyre nagyobb szerepet kap a nemzeti kisebbségek védelme, és a Szovjetunió összeomlása után a felszínre törő feszültségek nyilvánvalóvá tették, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségek védelmének, illetve jogainak rendezetlensége az Európa biztonságát fenyegető legfőbb tényezővé vált.
A fentiek értelmében nem tekinthetők Románia belügyének a nemzeti kisebbségeket, és ezen belül a közel kétmilliós magyarságot érő diszkriminatív, jogfosztó rendelkezések, megnyilvánulások.
Magyarország, mint mondottam, elismeri a jelenlegi határokat: felelős magyar politikus soha nem kért határrevíziót, így a Magyar Köztársaságnak jelenleg nem lehetnek semmiféle területi vitái egyetlen szomszédjával sem, és természetes, hogy szomszédainkkal jó, együttműködő kapcsolatokra törekszünk. Természetes azonban, hogy a már európai okmányokban lefektetett kisebbségi jogokat - nemcsak azért, mert magyarokról van szó, hanem mert mi is aláírtuk ezeket az okmányokat -, ezek betartását mi igen-igen figyelemmel kísérjük.
A román politikusoknak örvendetes megnyilatkozásait hallottam az utóbbi időben: Iliescu elnök többször is kifejtette óhaját, hogy szeretne vezető magyar politikusokkal találkozni, és szeretné a jó együttműködést Magyarországgal.
Többek között azt is kijelentette, hogy Románia a legtöbb jogot biztosítja Európában a nemzeti kisebbségek számára. Ezzel szemben fölmerül: valóban így van ez? Csak nagyon röviden, táviratszerűen egy-két olyan dolog, amely ellentmond ennek az örvendetes nyilatkozathalmaznak; 1992-től, távirati stílusban:
Király Károlyt kizárják a szenátusból; diszkriminatív ítéletek a marosvásárhelyi pogrom kapcsán.
1992. januárban: a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tiltakozik a felszólítás ellen, hogy február 1-jéig adják át a püspökség épületét.
Február 15.: szabálytalanságok ürügyén megsemmisítik Pokorny László megválasztott marosvásárhelyi polgármester választási eredményét.
Még mindig marosvásárhelyi események tárgyalása során Cseresznyés Pált összeverik és beismerő vallomásra késztetik. Az elítélt 43 személy kizárólag magyar és cigány.
Februárban Romulus Vulpescu szenátor Für Lajos beszédére reagálva kijelenti: hadüzenet; és a magyarok számára internálólágerek létrehozását javasolja.
Georghe Funar kolozsvári polgármester kijelenti: az önálló magyar iskolák szeparatizmust jelentenek, azokat meg kell szüntetni.
Március 15.: Iliescu elnök ezek után a BBC műsorában kijelenti, hogy Románia a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogokat tekintve a leghaladóbb országok közé tartozik.
Március 19.: a marosvásárhelyi pogrom évfordulóján névtelen feljelentés alapján házkutatás Tordaszentlászlón Szőke Zoltán református lelkésznél, Boldizsár-Zejk Imre RMDSZ-elnöknél, valamint Magyarlétán Barta Lajos református lelkésznél; és a református templomot is feldúlják a névtelen feljelentés ürügyén.
Március 26.: Kolozsvár: a Báthory- és Apáczai-líceumok és a református lelkészi hivatal felszólítást kap, hogy 48 órán belül távolítsa el a magyar nyelvű névtáblát.
Március 27.: a Ceausescu-diktatúra négy securitatés rendőrének - akik Hargita megyében a népharag áldozatai lettek - Iliescu elnöki rendelettel a Román Forradalom Vértanú Hőse címet adományozza; Hargita megye akkori magyar prefektusa, Pataki Imre megtagadja a kitüntetés átadását, és visszaküldi Bukarestbe.
Április 11.: RMDSZ-tiltakozás Kolozsvár polgármesteri hivatalának rendelete ellen, a 86/1992-es rendelet ellen, mely szerint közleményeket, hirdetményeket - így a magyar színház és opera plakátjait is - román nyelven kell írni. Ez ellentétes a helyi közigazgatásról szóló 69/1991. törvény 30. §-ával.
Április 12.: negyedszer támadják Szatmárnémetiben ismeretlen tettesek a katolikus székesegyházat.
Április 24.: az RMDSZ liberális platformja nemzetközi tanácskozást tervez, melyre a FIDESZ is hivatalos, de egy nappal előbb a polgármester letiltja.
Június 4.: …
