SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita vége fele örömmel szeretném jelezni, hogy Mészáros István SZDSZ-es képviselőnek az a felvetése részben megvalósult, hogy tegyük lehetővé a bevándorlási törvénnyel összekapcsolt tárgyalást, hiszen azt a törvényjavaslatot időközben a Kormány a Parlament elé terjesztette, és az alkotmányügyi bizottságban az általános vitára bocsátással kapcsolatos vita is lezajlott.
Ez több tekintetben előbbre viszi az általános vitát, hiszen kitekintést ad azokra a részletkérdésekre, amelyekkel az állampolgársági törvény önmagában nem foglalkozott, hanem feltételezte a bevándorlási, illetőleg idegenrendészeti törvénnyel kapcsolatos fogalmak ismeretét. Bizonyos értelemben erre a kérdésre is szeretnék kitérni a későbbiekben.
A Szabad Demokraták Szövetsége részéről Mészáros Istvánnal és Hodosán Rózával együtt több módosító indítványt terjesztettünk elő, illetőleg Kőszeg Ferenc is terjesztett elő módosító indítványokat. Természetesen a módosító indítványok részletes indoklását a részletes vitában fogjuk elmondani. Időszerű azonban, hogy a bizottsági viták előtt néhány elvi alkotmányossági kérdésre felhívjam a figyelmet, amelyek bizonyos értelemben összefüggésben vannak az előterjesztett módosító indítványokkal.
A törvényjavaslat egyik leglényegesebb alkotmányossági problémája az, hogy bár a javaslat preambuluma hivatkozik a nemzetközi joggal, a nemzetközi szerződésekkel való összhang biztosítására, ugyanakkor maga a normaszöveg erről nem tesz említést. Feltételezem, hogy ez a hiányosság a törvényben csak törvényszerkesztői pontatlanság.
Nem szeretném azt hinni, hogy emögött valamiféle szándék húzódik meg, mert ennek nagyon messze nyúló nemzetközi következményei lehetnének, amelyekbe most éppen ezért nem kívánok belebonyolódni, hiszen feltételezem azt, hogy ez egy szerkesztési hiba volt csak.
Hangsúlyozni szeretném azt, hogy az Alkotmány értelmében a nemzetközi joggal a nemzetközi szerződésekkel való összhangot a belső jogrendünkben biztosítanunk kell. Az állampolgárságot érintően több hatályos nemzetközi egyezmény van. Ezek - különösen a kettős állampolgársággal kapcsolatos nemzetközi egyezmények - sok tekintetben összefüggésben vannak a mostani törvényjavaslattal.
Rendkívül lényeges kérdés, ezért a törvény elfogadásának egyik feltétele az, hogy kerüljön be magába a normaszövegbe az a módosító javaslatunk vagy egy annak megfelelő, hasonló tartalmú módosító javaslat, amely garantálja, hogy a jelenlegi törvény rendelkezéseitől nemzetközi szerződések eltérően rendelkezhetnek.
Másik lényeges kérdés az állampolgárság korlátlan örökölhetőségével kapcsolatos gond. Elvben természetesen egyetértünk azzal az eddigi törvényi rendelkezéssel, hogy lehetőség szerint a volt magyar állampolgároknak, illetőleg a magyar állampolgárok leszármazottainak kedvezményeket kell biztosítanunk a magyar állampolgárság megőrzésében, illetőleg megszerzésében.
Gyakorlati gondokat jelenthet azonban az, hogy a törvény szerint azok a személyek, akiknek bármelyik felmenője magyar állampolgár volt - és most már kicsit kiterjesztem az előbbi észrevételemet -, és nem vesztették el azt valamiféle nemzetközi megállapodás kapcsán, magyar állampolgároknak minősüljenek, illetve kedvezményesen kapjanak magyar állampolgárságot más összefüggésben. Ez azonban egy beláthatatlan embertömeg. Senki nem tudja, hogy hány emberről, esetleg hány millió emberről van szó. Ezeknél az embereknél - ahhoz, hogy a magyar állampolgárságukkal élni tudjanak - nem kell semmi más, minthogy jelezzék, valamelyik dédszülőjük esetleg magyar állampolgár volt, és utána bármiféle külön eljárás nélkül jogosulttá válnak a magyar állampolgárság, az útlevél megszerzésére. Ennek a kérdésnek természetesen van egy érzelmi oldala. Nagyon kényes érzelmi oldal, és ezt a kényes érzelmi oldalt nem szabad megsérteni.
Ugyanakkor azonban el kell gondolkozni azon, hogy a magyar állampolgársági jogot valójában jognak tekintjük-e, tehát jogoknak és kötelességeknek az együtteseként számolunk ezzel. Vagy pedig elég egy olyan deklaráció, hogy valaki érzelmileg kötődik az óhazához, és ezért magyar állampolgárságot kér, esetleg második vagy harmadik állampolgárságként a meglévő állampolgársága mellett és az állampolgársági törvény rendelkezése értelmében ehhez semmiféle külön eljárás nem is szükséges, ha valamelyik felmenője magyar állampolgár volt.
(11.50)
Hogyha ezt erről az oldalról közelítjük, és többet nem akarunk az állampolgársági jog tartalmaként megjelölni, akkor ezzel egyet lehet érteni.
A probléma ott jelentkezik, hogyha ezek konkrét jogokként és konkrét kötelezettségekként szerepelnek. Példaként éppen ezért szeretnék hivatkozni az idegenrendészeti bevándorlási törvényjavaslatnak arra a tervezett rendelkezésére, hogy ha például valaki a magyar hatóságok elé kerül, a hatóságok még hivatalból sem vizsgálhatják, hogy ő valójában milyen állampolgár, hanem tulajdonképpen az ő bemondásától függ, hogy ő most esetleg a kettős vagy hármas, vagy akár többes állampolgársága közül kívánja-e magát magyar állampolgárnak tekinteni vagy sem. Ez rendkívül furcsa helyzeteket eredményezhet. Van, amikor kedvezőbb helyzetbe kerülhet az itthoniakhoz képest, van, amikor hátrányosabb helyzetbe kerülhet.
Kedvezőbb helyzetbe kerülhet például ingatlanszerzésnél. Rövid itt-tartózkodás esetén magyar állampolgárként ingatlant szerezhet, nem ütközik az Alkotmányba, nem ütközik a törvényekbe - kedvezőbb helyzetben van.
Más esetben, aki például ismeri a büntetőjogi gyakorlatot, az tisztában van azzal, hogy egy közlekedési baleset elkövetésénél általában kedvezőbb az, ha valaki magát külföldi állampolgárnak mondja, hiszen ebben az esetben túlnyomórészt gyorsan lezajlik az eljárás, néhány napon belül általában kap valamiféle pénzbüntetést, elhagyja az országot, kész, az ügy be van fejezve.
Ha őt magyar állampolgárként bírálják el az ügyben, akkor ez az eljárás esetleg hónapokba beletelik, és nem is biztos, hogy ennyire egyszerűen megússza az elkövetett közlekedési vétséget, közlekedési bűncselekményt.
Tehát ez egy rendkívül furcsa kettősség. Ehhez a kettősséghez tartozik az a legutóbbi tájékoztatásban elhangzott elképzelés is, hogy a határokon kívül élő magyar állampolgároknak választójogot kellene biztosítani.
Én azt gondolom, hogy ha egy ennyire laza állampolgársági jog jönne létre, hogy elégséges az, hogy az én dédanyám esetleg magyar állampolgár volt, talán nem is tudott magyarul, talán soha nem járt Magyarországon, de én igényt tartok az állampolgárságra, és mellette ő jogot kap arra, hogy beleszóljon a magyarországi belpolitikai ügyekbe, választójoggal élhessen, azt hiszem, itt már ezek az arányok még fokozottabban felborulnának.
Éppen ezért ebben a kérdésben feltétlenül komoly vizsgálatnak kell alávetni azt, hogy milyen álláspontot foglaljunk el, legyen-e ez a nagyon tág körben biztosítható magyar állampolgárság az egykori magyar állampolgárok leszármazottaira, vagy pedig valamiféle korlátozást itt esetleg be lehetne vezetni.
Nagyon lényeges kérdés, nemcsak a mostani törvényt érinti, hanem ennek a kérdésnek az eldöntése további törvények sorsára is feltétlenül kihatással lehet. Hiszen, ha egy állampolgári jog valóban a jogok és a kötelességek együttese, abban az esetben egész másként kell az állampolgárságból eredő további jogkövetkezményeket vizsgálnunk, mint hogyha az egy nagyon laza kapcsolatot jelent az állam és az állampolgár között.
A harmadik alkotmányossági probléma az eskü és a fogadalom megkülönböztetésének a kérdése. Látszólag nincs különösebb jelentősége, a törvényjavaslat értelmében ugyanazok a joghatásai vannak az állampolgársági eskünek és az állampolgársági fogadalomnak.
A törvényjavaslat előterjesztése szerint a kettő közötti különbséget csak az a záradék jelenti, hogy az eskü tartalmazna egy "Isten engem úgy segéljen!" befejezést, a fogadalom nem tartalmazna.
Ebben a kérdésben különböző módosító indítványok kerültek már a Parlament elé. Éppen ma osztották ki például dr. Móré László MDF-es képviselőnek a módosító indítványát.
A módosító indítványok közös eleme az, hogy a magyar közjogban nagyon sokféle eskü létezik. A köztársasági elnök esküjétől kezdődően az orvosi esküig, a bírói esküig, az ügyvédi esküig - és még sorolhatnám, hányféle eskü különböző jogszabályok szövegében megtalálható.
Ezek az esküfogalmak mind garantálják az alkotmányban megkívánt világnézeti semlegességet. Tartalmazzák azt, hogy nem kell egy közjogi aktusnál valakinek nyilatkoznia arról, hogy ezzel a záradékkal kívánja-e azt elmondani vagy e nélkül.
Én úgy gondolom, hogy az állampolgári egyenjogúság és a világnézeti semlegesség elve érdekében nem célszerű a magyar közjogba egy olyan új fogalmat bevezetni, hogy az eskü és a fogadalom szövegét megkülönböztessük akkor is, ha ennek nincs közvetlen jogi hatása.
Nem célszerű egy közjogi aktusnál ezt a kérdést bárki számára feltenni. Hangsúlyozom: a magyar hagyománynak nagyon szép eleme az "Isten engem úgy segéljen!" záradék. Itt több miniszteri eskünél is hallhattuk. Semmi nem akadályozza meg, hogy ha valakinek olyan belső késztetése van, hogy ezt el akarja mondani, elmondhassa. De nem szabad beilleszteni a magyar közjogba, nem szabad beilleszteni a magyar alkotmányos rendbe, mert ebben az esetben ebből különböző, alkotmányossági szempontból megkérdőjelezhető problémák vetődhetnek fel.
Ezért én feltétlenül javaslom azt, hogy ebben a kérdésben a legkövetkezetesebb módosító indítványt, a dr. Móré László-féle módosító indítványt a bizottságok az előkészítés során ebből a szempontból tárgyalják, de természetesen ezeket az alkotmányossági szempontokat vegyék figyelembe a többi hasonló javaslatnál is, amely ezt a kérdést érinti.
Nem kívánok belemenni olyan részletkérdésekbe, hogy a törvényjavaslat több szempontból hiányos. Hiányos olyan értelemben, hogy például az egyik leglényegesebb kérdésben: az állampolgársági vizsga kérdésében valahogy kifelejtődött az a rendelkezés, amely bárkit feljogosítana ennek részletes szabályai kidolgozására. Ez apró technikai kérdésnek tűnik, valójában azonban nagyon fontos, hiszen nem mindegy, hogy milyen körben, milyen módon kell ezekből az ismeretekből a leendő magyar állampolgárnak vizsgát tennie, márcsak azért is, mert esetleg ezek lehetnek annyira szigorúak, hogy egy átlagos magyar állampolgár sem tudna annak éppen megfelelni.
Ugyancsak lényeges, és nemcsak a részletes vitára tartozó kérdés, hogy a javaslat azt tartalmazza, hogy nem alkalmazhatók ebben az állampolgársági eljárásban az államigazgatási eljárási törvény rendelkezései.
Nos, ez abban az esetben elfogadható lenne, ha ez a törvény részletes, mindenre kiterjedő eljárási szabályokat tartalmazna. Sajnos, nem így van.
Megint garanciális kérdés, hogy ebben a körben tételes, pontos törvényi szabályozásra van szükség. Ez felel meg a jogalkotási törvénynek, ez felel meg az Alkotmánynak, ezért ebben a körben is megfelelő kiegészítő módosító indítványt terjesztettünk elő.
Összességében: szeretném azt hinni, különösen az első kérdéssel kapcsolatosan, amely a nemzetközi szerződések és a törvényjavaslat viszonyát illeti, hogy ezek az általam most felvetett problémák, amelyek érintik részben az alkotmányosságot is, megoldhatók. A módosító indítványok alkalmasak arra, hogy ezekben a kérdésekben a magyar Alkotmánnyal összhangban levő törvény szülessék meg. Ezért bízunk abban, hogy a részletes vita lezárása körül úgy nyilatkozhatunk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége részéről a módosító indítványok elfogadása után ezt a törvényjavaslatot támogatni tudjuk.
Ez azért is rendkívül fontos, mert ez is mutatja azt, hogy a kétharmados törvények meghozhatók. A kétharmados törvények tekintetében, ha megfelelő fogadókészség van minden oldalról, létre lehet hozni azokat a kompromisszumokat, amelyek nem pillanatnyi érdekeknek felelnek meg, hanem hosszú távra alkalmasak arra, hogy alapvetően fontos kérdéseket, adott esetben az állampolgársági jogot hoszszú távra, remélhetőleg évtizedekre szabályozzák. Köszönöm szépen. (Taps.)
(12.00)
