KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ) Azt hiszem, elég sok minden elhangzott itt a vízlépcsővel kapcsolatosan. Nekem az volt egy picit a benyomásom, hogy kezd a dolog hasonlítani arra a tárgyalásra, ami 1988-'89 környékén volt - magyarul: a Parlament állásfoglalása kezd egy kissé visszafejlődni ebben a kérdésben.
Többek között elhangzott itt, hogy a környezetvédelmi bizottság tagjai automatikusan csak környezetvédők lehetnek, tehát környezetvédők ne legyenek túlsúlyban ebben a bizottságban. Azt gondolom, hogy a környezetvédelmi bizottságba nemcsak környezetvédők kerültek, mint ahogy a gazdasági bizottságba - vagy bármelyik bizottságot mondhatnám - nem kifejezetten csak meghatározó szakemberek kerültek, így a környezetvédelmi bizottságba sem. De a környezetvédelmi bizottság volt az az egyetlen bizottság, amely a Parlament megalakulása óta - 1990. május 2-a óta - folyamatosan és egyfolytában foglalkozott ezzel a kérdéssel.
(17.40)
Ezen bizottságon belül elkülönült egy munkacsoport, amely hét emberből állt - majdnem valamennyi pártból voltak ebben a munkacsoportban -, és ez a hét ember, még a bizottsági üléseken túl, a munkacsoport ülésein vagy más úton-módon is több információval rendelkezett, mint esetleg a bizottság többi tagja. Arról esetleg már ne is beszéljünk, hogy a Parlament nem e bizottságába tartozó tagjai mennyi információval rendelkeztek.
Ezek alapján azt hiszem, el lehet dönteni a kérdést: milyen bizottságot akarunk. Azt akarjuk-e, hogy legyen egy olyan bizottság, amelyiknek a neve: a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel foglalkozó bizottság, és elmondhatjuk, van egy olyan bizottság, amelyik ezzel a kérdéssel foglalkozik, de ebben a bizottságban lehetőleg olyan emberek legyenek, akik elfogulatlanok a kérdésben, tehát nem tagjai - mondjuk - a környezetvédelmi bizottságnak, nem környezetvédők.
Azt gondolom, ahhoz viszont, hogy ez a bizottság valamilyen módon működőképes legyen, legalább egy fél évre szüksége van ahhoz, hogy azokat a szükséges információkat megszerezze, amelyeknek a birtokában a környezetvédelmi bizottságban lévők, a környezetvédelmi bizottság munkacsoportjában lévők rendelkeznek. Ezt az információt, talán tudásnak is lehet nevezni, nem szabadna figyelmen kívül hagyni.
Nyilván ebből adódik, hogy ennek a bizottságnak a másik fajtája az lenne - és véleményem szerint ez lenne a leghelyesebb -, hogy a környezetvédelmi bizottságban meglévő munkacsoportot vagy a munkacsoport egy részét kellene kiegészíteni különböző bizottsági tagokkal: az önkormányzati bizottság, a külügyi bizottság, esetleg még a gazdasági bizottság tagjaival oly módon, hogy ez a pártarányokat is tükrözze.
Amit Pál László képviselő úr elmondott: a 8:6:1 arány azt gondolom, hogy mindannyiunk számára elfogadható lenne, azonban szerintem ezeken az arányokon belül úgy kellene az arányokat meghatározni, hogy a környezetvédelmi bizottság munkacsoportjában lévők benne legyenek, azok vagy annak a kivételével, aki más feladata miatt ezt éppen nem tudja ellátni. Ebben az esetben is - hogyha esetleg képviselőtársaim félnének attól, hogy túlsúlyban lesznek ebben a bizottságban a környezetvédők -, ha ez az arány megmarad, ez még mindig kevesebb, mint a fele, tehát a környezetvédők eleve nem lesznek túlsúlyban, viszont esetleg működőképes lehet és tehet valamit ez a bizottság.
Itt sok minden elhangzott a bizottsággal kapcsolatosan, azt gondolom, hogy bizonyos mértékig igaztalan vádak, s talán nem kellene a környezetvédelmi bizottságból bűnbakot csinálni az eddigi kudarcokért, mert az előzőek során - nem sokszor ugyan, de néhányszor - találkozott a környezetvédelmi bizottság a szövetségi parlament környezetvédelmi bizottságával, illetve a szlovák parlament hasonló bizottságával, és ha ezek a tárgyalások hosszabbra nyúltak volna, nem lettek volna olyan rövidek, mint amilyenek voltak, azt gondolom, hogy eredményesek lehettek volna.
Abból kiindulva, hogy ezek az emberek, akik ezt a - szerintem kiindulásában - viszonylag eredményes tárgyalásokat megkezdték, a bizottság részéről a továbbiakban ebben az új külön- vagy ideiglenes bizottságban is részt vesznek, ez valamilyen garancia vagy biztosíték lehet arra, hogy a továbbiakban ezek a tárgyalások folyhassanak, hiszen a másik részről, a szlovák parlament által már időközben, tudomásom szerint 9 fővel létrehozott bizottságban is nagyjából olyan emberek szerepelnek, akikkel korábban tárgyaltunk, akik a szlovák parlament környezetvédelmi bizottságának vagy pedig korábban a szövetségi parlament környezetvédelmi bizottságának a tagjai voltak. Tehát már a személyes viszonyok ismertsége alapján is azt gondolom, hogy az alapnak és a kiindulásnak - még egyszer hangsúlyozom - mindenféleképpen a környezetvédelmi bizottság Bős-Nagymarossal foglalkozó munkacsoportjának kell lenni. Még egyszer hangsúlyozom: nem azt kell eldönteni, hogy környezetvédők vagy nem környezetvédők, hanem azt kell eldönteni, hogy akarunk valamit csinálni, vagy csak azt akarjuk, hogy legyen egy ilyen bizottság, mert ez jól hangzik, mert a két miniszterelnök megegyezésében szerepelt: lennie kell egy ilyen bizottságnak. Köszönöm szépen. (Taps.)
