ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban rövid időre kértem szót. Nagy örömmel tölt el, hogy elég felelős nyilatkozatok és sokoldalú megközelítést tükröző nyilatkozatok hangzanak el ebben az ügyben. Ugyanakkor az is jól hallható, hogy itt valóban lehet, hogy egy pótcselekvés kísérletével állunk szemben, amely a tehetetlenség egyik tüneteként újabb megoldást kíván találni a legnagyobb jóindulattal. Bízunk benne, hogy ez a kísérlet eredményesebb lesz - vagy eredményes lesz - az eddigi törekvésekhez képest.
Mindenesetre egy összetett kérdés, egy ugyanannyira környezetvédelmi, mint emberi jogi és külpolitikai kérdés az, amellyel szembenállunk. Mindnyájan ismerjük azt, hogy a Pozsony környéki, a szigetközi magyarság sorsáról is szó van, az ott lévő magyar falvak létezéséről, a csallóközi falvak létezéséről, nemlétéről, elvándorlásról, asszimilációról, kemény külpolitikai kérdésekről, magyar sorskérdésekről, egy régiónak - beleértve az ország fővárosát is - távlatilag a vízellátásáról, mi több, esetleg biztonságáról is szó van. Ebben az összefüggésben feltétlenül fontos a nemzetközi megközelítés megemlítése.
Mindenki tisztában van vele, de nem nagyon jelenik meg, hogy mennyire reménytelen például a hágai nemzetközi bíráskodás emlegetése, ahová közös alávetés híján még csak nem is fordulhatnak a felek, ahová közösen kell megfogalmazni a keresetüket, és - most jön a vége - amelynek a határozatát akkor hajtják végre, hogyha nekik úgy tetszik. Úgyhogy a nemzetközi megoldások egyáltalán nem fenyegetnek azzal, hogy Szlovákiát valami lehetetlen helyzetbe hozzák. És bizonyára nem is célunk ez, nem lehet ez a célunk. De ugyanakkor a magyar Parlamentnek reprezentálnia, demonstrálnia kell, hogy mindent megtesz ebben az ügyben. Nem hiszem, hogy ez megtörtént.
Tehát ha egy ilyen bizottság működik, feltétlenül tekintse át, hogy kormányzati szempontból és a nemzetközi fórumokon minden célszerű eszközt igénybe vettek-e. Akkor van ennek értelme, ha szakértőik igénybevételével, megfelelő szakértői háttérrel tudnak nekünk egy képet adni adott esetben a magyar Parlament számára, tudnak akár egy jelentést előterjeszteni arról, hogy a magyar Parlament képviselői és a magyar Kormány mindent megtett ebben az ügyben. Szó sincs Szlovákia pellengérre állításáról, de arról igen, hogy a magyar Parlament és a magyar Kormány teljes eltökéltséggel van a kérdés minden eszközzel való megoldása iránt.
(18.20)
Itt teljesen csak mellékmondatban említem, hogy nem morbid, nem lehetetlen kérdés és probléma a Biztonsági Tanácshoz fordulás kérdése sem, legalábbis az érvelés szintjén mint lehetőség. Az, hogy ez a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető kérdés vagy sem, egyszerűen ezektől az államoktól is függ. Ebből a szempontból nem biztos, hogy annak állandó hangoztatása, miszerint itt nem fenyegeti veszély a nemzetközi békét és biztonságot - mondom, ennek az előre való hangoztatása - hasznos és jó dolog. Sajnos, jelenleg ezt sem lehet kizárni. Ismereteim szerint jelentős emigráns körök és nagyon jó nevű szakértők - Lipták professzor személyesen hozzám eljuttatott szakvéleményére gondolok - jelentős befolyást tudnak latba vetni abban az esetben, ha azt tudják demonstrálni, hogy ez Kelet-Közép-Európa kardinális sorskérdése. Ha ezt lehet demonstrálni Washingtonban, New Yorkban, akkor itt is lehet eredményt elérni.
Összegezve: nekem az a kérésem és az a javaslatom, hogy ha ez a bizottság feláll, akkor ne kizárólag környezetvédelmi és ne csak elsősorban környezetvédelmi, hanem emberi jogi, külpolitikai kérdésként és nemzetközi jogi kérdésként kezelje ezt az ügyet. A nemzetközi jog egy külön dimenzió, az emberi jogok is külön dimenziót jelentenek, egyiket sem szabad háttérbe szorítani a másik kedvéért, ugyanúgy, ahogy a környezetvédelem kérdéseit sem. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
