KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF) Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a témában immáron harmadszor, de először szólok egyéni képviselőként, tehát nem a szociális és családvédelmi bizottság nevében, azonban abban a reményben, hogy a tisztelt Ház csatlakozó módosító indítványomat - amely értelemszerűen kiosztásra még nem kerülhetett, de az elnök úrnak már tudomással kell lennie róla, látom: jelzi, hogy ez így is van -, hasonlóképpen a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjához, támogatni fogja.
Csupán amiatt, mivel a képviselőtársak még nem kapták meg írásban - tehát számmal nem ellátott csatlakozó módosító indítványról van szó ebben a másodpercben -, szeretném ismertetni a csatlakozó módosító indítványt.
A csatlakozó módosító indítványom - miután most nem bizottsági előadó vagyok, tehát nyugodtan mondhatok egyéni véleményt is - abból indul ki, hogy a tisztelt Ház a Kormány által előterjesztett A- és B-variáció közül az úgynevezett B-variációt fogadja el, tehát azt, amikor a nyugdíjak március elsejétől 10, szeptember elsejétől 4%-kal kerülnek emelésre.
Van azonban egy sajátos eset, amit szaknyelven úgy szoktunk hívni, hogy "együttfolyósítás". Mindazoknak, akik a társadalombiztosításban nem járatosak, nagyon röviden elmondom: arról van szó, hogy amikor az egyik házastárs megözvegyül, a másik házastársnak a nyugdíja olyan, hogy nem ér el egy meghatározott értékhatárt, egy bizonyos limitet, továbbá nem jár jobban az özvegyi nyugdíjjal, ami az elhunyt házastárs nyugdíjának a fele lenne, akkor bizonyos értékhatárig ez összeszámítható. Ez az értékhatár ma 9210 forint. A B-variánsban a Kormány erre 9890 forint, illetőleg 10200 forint tekintetében tesz - március 1-jei, illetőleg szeptember 1-jei hatállyal - javaslatot.
Én azt hiszem, úgy koherens a törvény, amenynyiben - és bízom a Kormány támogatásában - a teljes B-variáns módosító logikájának megfelelően ezen értékhatárt is növeljük. Azért figyelembe kell vennünk, hogy ez bizony jelenleg 327000, várhatóan ez év végére prognosztizáltan 337000 nyugdíjast - ráadásul kisnyugdíjast - érint. Ennek alapján tehát március elsejével további 240, illetőleg szeptember elsejével még további 330 forintot javasolok, és kérem, hogy az együttfolyósítási limithatárt a tisztelt Ház március elsejével 10130, szeptember elsejével viszont 10530 forintban fogadja el. Elnök úr, ez tehát a módosító indítvány egyik fele.
A módosító indítvány másik fele már értelemszerűen összefügg az 1975. évi II. törvény módosításával és ahhoz - hiszen emiatt vagy emiatt is kellett megnyitni a részletes vitát - a szociális bizottság által benyújtott módosító indítvánnyal - amely szintén egy kapcsolódó módosító indítvány - kapcsolódik az alkotmányügyi bizottság módosító indítványához, méghozzá két variációban.
Először talán - az ismertetés kedvéért -, hogy miről is van szó. Az elmúlt évben vezettük be azt, hogy a nyugdíjemelést évente legalább kétszer - ami természetesen megenged további nyugdíjemeléseket is - a nettó átlagkeresetnek megfelelően kell módosítani.
A Kormány e tárgyban beterjesztett előterjesztése arról szól, hogy ettől az Országgyűlés 20%-kal - a nyugdíjasokra nézve kedvezőtlenebbül - eltérhet.
A nettó átlagkereset fogalma - és ezt már egyszer bizottsági előadói minőségemben említettem - hogyha csak valaki nem Dodonáról ül itt - igen nehezen megfogható. Az alkotmányügyi bizottság ehhez nyújtott be egy módosító indítványt - ami teljesen logikus és a szociális bizottság által is elfogadható -, amely úgy szól, hogy a "várható nettó átlagkeresettel", hiszen ezt egy, egyre inkább a magángazdálkodás, a privatizáció irányába ható országban, előre pontosan megjósolni nem lehet. Viszont ebből következik a szociális bizottság álláspontja szerint, hogy mindennek alapján értelmét vesztette az az egyébként is indokolatlanul indulatokat gerjesztő vagy egyesek által gerjesztett azon normaszöveg, aminek a lényege volt - amit az előbb említettem -: az eltérés lehetősége.
Még mindig az alaptörvényre - a kettő összefüggése miatt - visszatérve, nagyon röviden, nagyon egyszerűen hadd fejtsem ki: itt viszont a szociális bizottság A-variációjával értek egyet, nevezetesen azzal, amelyik nem teszi be a normaszövegbe a költségvetési törvényben meghatározott fogalmat - két indok következtében. Egyrészt, mert momentán egy értelmezhetetlen jogszabályt hoznánk létre - én azt hiszem, hogy mind az alkotmányjogászok, mind a költségvetésiek erről meg tudnának erősíteni -, mert jelenleg a költségvetési törvényünkben nincs ilyen szabály, csupán háttérszámítások vannak.
A dolog másik fele, hogy ebből le lehetne vonni olyan okszerű következtetést, hogy ezentúl a költségvetés majd törvényi szinten köteles lesz szabályozni a nettó átlagkereset-kiáramlást.
(16.10)
Hát ez egy nonszensz. Mert - mondjuk - a Gazdagréten Vajda László tulajdonos a Muskátli presszóban, aki foglalkoztat egy felszolgálónőt, arra a törvény, a jogszabály ugyan minimálbért előírhat, de a törvény az ő béremelését nem tudja szabályozni.
Ehhez kapcsolódik viszont az a nagy vita, ami itt lezajlott a Házban, és ehhez kapcsolódik a nyugdíj- és egyéb ellátásokról szóló, most tárgyalt országgyűlési határozati javaslatomhoz, illetőleg a Kormány által benyújtott országgyűlési határozathoz kapcsolódó módosító indítványom, hogy ha a nettó átlagkereset-kiáramlás csak egy várható kategória, akkor hogyan is tovább.
Miután nincs képviselőtársaim előtt, ezért ezt a részét szó szerint ismertetném, nagyon rövid.
"Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy az évközi gazdasági folyamatok, az 1993. évi vagyonjuttatás ismeretében vizsgálja meg a nyugdíjemelésre fordítható pótlólagos forrásokat, és a kiegészítő intézkedésre a javaslatát 1993. augusztus 31-ig terjessze az Országgyűlés elé."
Megítélésem az, hogy ez a módosítvány nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki oldalról is üdvözölhető, hiszen egy kötelezettséget teremt. Egy kötelezettséget, ami egyfelől a társadalombiztosítás vagyonjuttatásához, másfelől pedig a gazdasági folyamatokhoz - aminek része a nettó keresetkiáramlás - kapcsolódóan kötelezi a Kormányt egy olyan időpontban, amikor ez már részben tényszámokon, részben sokkal jobban prognosztizálható számokon alapszik, hogy tekintve ezt a kérdést, tegye meg a szükséges intézkedést, terjessze elénk, nézzük át, hogy mit tehetünk. És itt van a normaszövegnek, amit javasolok elfogadni, egy olyan része, ami nagyon is szándékos, jogászi, tehát talán megmagyarázásra szorul, amikor azt mondom, hogy a kiegészítő intézkedéssel át szeretném vágni azt a gordiuszi csomót, amin itt folyik a vita, nevezetesen, hogy egyszeri nyugdíjkiegészítést adjunk, mondjuk, karácsonyra, vagy korrekciós nyugdíjemelést. Ez a normaszöveg mind a kettő vonatkozásában lehetőséget teremt, olyan időpontban - mint már említettem -, amikor látjuk azt, hogy a most, remélem, hogy a törvényben várhatóan elfogadottal, tehát a várható jelzővel elfogadottal összhangban lévő országgyűlési határozat gyakorlati végrehajtása hogy áll.
Befejezésül elnök úr, szíves elnézését kérve, nagy örömmel láttam a forgatókönyvben, hogy a szociális bizottság kérésének megfelelően először az 1975. évi II-esről szavazunk, és ezt követően a nyugdíjemelésre vonatkozó országgyűlési határozatról. Ezt örömmel láttam, hogy így van.
Egy nagyon technikai kérdésre - tanulva az elmúlt évből - szeretném elnök úr figyelmét fölhívni és ráhatását kérni, hogy esetleges alkotmányjogi aggályok eloszlatása érdekében kérem szíves segítségét, hogy a két jogszabály, tehát a törvény és az országgyűlési határozat legalábbis egy közlönyben kerüljön kihirdetésre, nehogy az történjék, hogy előbb kerül kihirdetésre az országgyűlési határozat, és azt követően a törvény, mert ez vethet fel alkotmányjogi módosítást. Ez azonban csak egy nyilvánosan elmondott hangos kérés ön felé, elnök úr, az apparátus felé. Önök felé képviselőtársaim pedig az a kérés, hogy támogassák ezt a módosító indítványt, ahol én azt hiszem, hogy most, mint oly sokszor már, a harang a nyugdíjasokért szól.
Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
