PONGRÁCZ TIBOR, DR. pénzügy-minisztériumi államtitkár:
PONGRÁCZ TIBOR, DR. pénzügy-minisztériumi államtitkár:
PONGRÁCZ TIBOR, DR. pénzügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gépjármű-felelősségbiztosítási kárrendezési alapról szóló törvénytervezet élénk vitát váltott ki, főleg ami a gazdálkodásával és vagyonával kapcsolatos kérdéseket illeti. Engedjék meg, hogy kivételesen részletesebben térjek ki erre a kérdésre, néhány számot soroljak fel, mert semmi célja nem volt a Pénzügyminisztériumnak, hogy bármit is eltussoljon, elhallgasson a kérdéskörből.
Most lényegileg egy korábbi rendből adódó kötelezettség teljesítésének jogi, szervezeti feltételeit kell az új viszonyokhoz igazítani. 1991. július 1-je előtt a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás nem szerződésen, hanem jogszabályon alapult. A díj az üzemanyag árába, illetve abból is csak a benzin árába volt beleépítve, ami felelősségbiztosítás címen a költségvetésbe került befizetésre.
Ugyanígy, a biztosítónál felmerült kiadásokat ennek következtében az állami költségvetés utalta át. 1986-ig egyetlen biztosító volt az országban, az Állami Biztosító, majd ennek szétválása után a Hungária Biztosító bonyolította le az ügyet.
A Hungária Biztosító ilyen irányú kifizetése mögött állami garancia állt, a költségvetés, ezért erre a biztosítóknál szokásos tartalékolási előírások nem vonatkoztak.
Ez egy korábbi biztosítási filozófia volt, aminek a költségeit sajnos - nem kevés milliárdot - napjainkban kell megfizetni.
1991-ben tehát nem állt rendelkezésre a szükséges tartalék a Hungária Biztosítónál az 1991. július 1-je előtt keletkezett károkra. Ezt a biztosítást természetesen új alapokra helyezték azóta, ami nem sok örömet okozott a lakosságnak, de üzletileg ez így működik.
A Hungária Biztosító privatizációját követően egyre tarthatatlanabbá vált a helyzet, az állami költségvetés a függő károkra és azok tartalékára folyamatosan utalta át az összeget. Ugyanakkor rendezni kellett a régi tartalékok alulképzettségét is, ezért került sor 1991. december 17-én a Hungária Biztosítónál tőkeemelésre, amelyet az Állami Vagyonügynökség és az Allianz, tehát a tulajdonosok hajtottak végre.
Itt térnék ki arra a kérdésre, hogy hogyan került az alap portfoliójába részvény.
Az említett megállapodás keretében a Hungária Biztosító német főrészvényese 70 millió márka értékű készpénzt tett a biztosítóba, míg az Állami Vagyonügynökség ennek megfelelő vagyon, értékpapír, üzletrész vagy ingatlanokban teljesítette a vagyon átadását, illetve ezt vállalta.
A Hungária Biztosító Rt.-nél így a portfolió egy része az Állami Vagyonügynökséggel szembeni kötelezettségként jelent meg.
A vagyon átadása ilyen esetekben - és ezt, gondolom a tisztelt Ház még a tb. ügyében tárgyalni fogja - igen bonyolult dolog, mert nagyon nehéz kijelölni azt a vagyont, amit az átvevő kvázi elfogad a magyar vagyoni viszonyok mellett.
Nem lett volna tehát célszerű megvárni, amíg a vagyonátadást az Állami Vagyonügynökség befejezi a Hungária Biztosító felé, majd ezt átadni a biztosító alapnak, a biztosító ugyanis a tartalékait meghatározott arányban ingatlanokban, üzletrészekben, értékpapírokban stb. tarthatja.
Ezért az alap 1992. november 1-jei létrehozásakor a Hungária Biztosító Rt. a nála rendelkezésre álló tartalékok egy részét az Állami Vagyonügynökséggel szemben fennálló kötelezettségekkel teljesítette.
1992. november 1-jén 5 milliárd 81 millió 218 ezer forint tartalékátadást adott az alapnak, ami a következő két tételből állt.
Az Állami Vagyonügynökséggel szembeni kötelezettségként 3 milliárd 752 millió 595 ezer forint, ami a 70 millió német márka és annak 9%-os kamatának felelt meg, a kamatot '92. január 1-jétől július 30-áig számolva, a június 30-i árfolyamon, ez 73 ezer 150 márkának megfelelő összeg.
A másik tétel a Hungária Biztosító Rt.-nél meglévő 1 milliárd 328 millió 623 ezer forint névértékű, 10%-os kamatozású, bemutatóra szóló államkötvény. Ebből a két tételből adódik az 5 milliárd 81 millió 218 ezer forint, amit a Hungária átadott az alapnak, mint már említettem.
Tájékoztatom a tisztelt képviselőket, hogy a Vagyonügynökség a követelés egy részét készpénzben teljesítette. 1992. november első napjaiban átutalt készpénzben egymilliárd forintot és 1993. február 10-én hozott IT-határozat alapján további 700 millió forintot teljesített készpénzben. A maradék vagyon átadására a következőképpen kerül sor.
Az Állami Vagyonügynökség listát adott át az alap kezelőjének, hogy abból válassza ki a neki megfelelő vagyont. Az így kijelölt vagyon lényegesen meghaladja a ténylegesen átadásra kerülő vagyon nagyságát. Erre azért van szükség, mert a kijelölt vagyonra az Állami Vagyonügynökség opciót adott és az alapkezelő független szakértőt bízott meg a kijelölt vagyon értékelésével.
1993. április 30-áig adja át az Állami Vagyonügynökség a végleges portfoliócsomagot az Állami Fejlesztési Intézetnek. A vagyon értékelését - mint mondtam - független szakértő végzi, akit az Állami Fejlesztési Intézet, a Vagyonügynökség, illetve a Hungária Biztosító Rt. közösen bízott meg.
Amennyiben a portfolió névértéke eltér a vagyonértékelő által megállapított értéktől, akkor 1993. augusztus 31-ig az eltérésnek megfelelő összeget a felek rendezik egymással.
Az alap szempontjából nagy valószínűséggel az lenne a legkedvezőbb megoldás és az államháztartási törvénnyel is az lenne konform, ha az Állami Vagyonügynökség kötelezettségeit az alappal szemben teljes egészében készpénzben teljesítené. Erre azonban csak akkor kerülhetne sor, hogyha ez az 1993. évi vagyonpolitikai irányelvekben biztosítva lenne.
Aligha lehet ezt a fedezetet biztosítani, azt hiszem, ez a fő ok, mert kicsit furcsán hangzik, hogy én mondom, hogy az Országgyűlés előreláthatólag még egy-két hónapig ezt nem fogja megtárgyalni, ismerve a feladatait meg azt is, hogy ezt most módosítottuk.
A törvénytervezetet úgy javasolom elfogadni, hogy azt a vagyonátvételt és az átvett vagyonnal való gazdálkodást tegye lehetővé, az új vagyonszerzést azonban zárja ki, és köszönöm az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat.
(19.20)
Felmerült az a kérdés, hogy miért nem vizsgáltunk meg más lehetőséget vagy lehetőségeket. Léteznek más lehetőségek, de szakértőink, illetve a Pénzügyminisztérium vezetése és a kormányzat az elkülönítetten kezelt állami pénzalap létrehozását tartja ezek közül a legszerencsésebbnek. Az egyik megoldás az volna, hogy a költségvetés elveszi a Hungária Biztosítótól a tartalékot, majd évente folyósítja az aktuális kifizetéseket - szigorú elszámolási rend mellett. Ezzel az eljárással egy adott évben látszólag javítjuk a költségvetési pozíciókat, azonban nagyon komoly kötelezettségeket jelent a későbbi évek során.
A másik megoldás az lenne, hogy mindenki számára egy összegben kifizetnénk a hátralévő járandóságot - amiről szintén volt itt szó. Ezt jogilag nem tartjuk kezelhetőnek, mert a bíróság állapította meg meghatározott ideig a járadékfizetési kötelezettséget, amit csak akkor lehet egészben megváltani, ha ahhoz a másik fél, nevezetesen a járadékos is hozzájárul. Nem beszélve arról, hogy számos lezáratlan ügyről is szó van - ezres nagyságrendben.
Összegezve tehát: reális, közgazdaságilag és jogilag védhető megoldást csak egyet találtunk, az elkülönítetten kezelt alap létrehozását, amely gazdaságilag és jogilag is átveszi az 1991. július 1-je előtt bekövetkezett gépjármű-felelősségbiztosítási károk rendezését.
Visszatérve a megváltásra: az alap kezelőjét a Kormány felkérte, kezdeményezze a károsultaknál az egyösszegű megváltást, de ez - mint mondtam - csak kölcsönös érdekek alapján lehetséges, nem pedig hatalmi szóval. Köszönjük tehát a javaslatot: erre törekszünk.
Ez a megoldás, amit javasoltunk, a költségvetés számára többletterhet nem jelent, viszont a tartalékok az alapban csak legfeljebb - mert ebben sem vagyok teljesen biztos - a már lezárt ügyekre nyújtanak fedezetet. Többezer kárügy még függőben van vagy azért, mert a bíróság még nem fejezte be az eljárást, vagy a károsult még nem dokumentálta megfelelően a kárigényét - de feltehetőleg később még megteszi, és az igénye jogos. Az ilyen függő károkat nem a tartalékalapból kell fizetni, hanem erre az elkövetkező néhány évben - optimista kollégáim szerint 1-3 évben - a központi költségvetésből kell az alapnak fedezetet átutalni.
Az 1993. évi költségvetésben a függő károkra és az adott évben rendezésre kerülő függő károk miatti tartalékokra 1 milliárd forintot terveztünk be. Megjegyzem, hogy egyes becslések szerint az elkövetkező években ez az összeg csökkenni fog.
Tekintettel arra, hogy a költségvetés összeállításakor az alap még nem működött, az 1 milliárd forintot a termelési árkiegészítések között terveztük meg. Támogatjuk a költségvetési bizottságnak azt a módosító indítványát, amellyel ezt az összeget most már átteszi a helyére, az alapnak átutalandó összeg sorába, és egyúttal az alap mérlege kiegészítéseként bekerül a költségvetési törvény 7-es számú mellékletébe.
A törvénytervezet 5. §-ában szerepelt az a javaslat, hogy a törvény módosítsa az érvényben lévő kormányrendeletet úgy, hogy a korábbi károk miatti kötelezettségeket 1992. október 31-e után az alap terhére az alap kezelője teljesíti.
Támogatom az alkotmányügyi bizottság azon javaslatát, hogy a benyújtott tervezet szövegének tartalmát változatlanul hagyva, a törvény mondja ki ezt a kötelezettséget, nem utalva az érvényben lévő kormányrendeletekre.
A korábbi jogszabályok alapján járó károk miatti kifizetések teljesítését azonban e törvényben szükséges megerősíteni.
Megfogalmazódott az a módosító indítvány, hogy az alap kezelője, az Állami Fejlesztési Intézet, pályázat útján bízzon meg egy biztosító intézetet a kárügyek lebonyolításával. Általában helyesnek és követendőnek tartjuk a pályázatok kiírását, jelen esetben azonban úgy vélem, hogy nincs reális választási lehetőség e tekintetben. Erre pillanatnyilag a Hungária Biztosító tűnik alkalmasnak.
Több tízezer ügy egyedi átadása és ellenőrzése most folyik. Ezeket az - egyes károsultak számára akár létfontosságú - ügyeket többszáz biztosítófiókban intézik ma is, számos per van folyamatban. Az egész rendszer mögött egy számítógépes rendszer, számítóközpont áll a szükséges programokkal.
A pályázatban olyan feltételeket kellene kiírni a járadékosok és a károsultak érdekeinek szem előtt tartásával, hogy ezeknek a feltételeknek feleljen meg az a biztosító intézet, amely a pályázaton indul, és nem valószínű, hogy ennek más is meg tud felelni, és nagyon kockázatos, hogyha a postás a járadékosoknak mondjuk nem viszi ki a szokásos ellátmányt. Ezért adott esetben látszatnak tartanám a pályázást, ami nem jelenti azt, hogy az alap kezelője ne választhatna megfelelő időpontban, az előbbi feltételek fennállása esetén más kezelő biztosítót. Ezt a felelősséget azonban a kezelő szervezetnek, áttételesen pedig a pénzügyminiszternek kell vállalnia.
Kérem a tisztelt Házat, hogy az általam látszatpályáztatási kötelezettségnek nevezett pályáztatási kötelezettséghez ne ragaszkodjék.
Még egyszer szeretném megköszönni jobbító szándékú észrevételeiket és javaslataikat, és kérem a tisztelt képviselőket, hogy néhány módosító indítvány elfogadásával a törvénytervezetet szíveskedjenek megszavazni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
