JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A béke és a biztonság a nemzetek életének talpköve, a legvalódibb létkérdés. A Kormány ennek megfelelően kiemelt jelentőséget tulajdonít a hazánk biztonságát szolgáló elveknek és az ezeken alapuló gyakorlatnak. E gyakorlat néhány látványos elemét, magas szintű találkozókat, látogatásokat az elmúlt napokban is érzékelhette az ország közvéleménye.
Nagy örömömre szolgál, hogy hosszú - és elsősorban a régiónkban bekövetkezett friss politikai változások miatt elnyúló - előkészítő munka után a Kormány nevében előterjeszthetem a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai alapelveit. Tekintettel arra, hogy a nemzet alapvető érdekeinek megítélésében a parlamenti pártok és a társadalom döntő többsége egyetért, indokoltnak láttam, hogy e koncepció kidolgozására kikérjem valamennyi párt véleményét, és örömmel tapasztaltam, hogy a Külügyminisztérium és a külügyi bizottság pártok által delegált tagjai közös munkájuk eredményeképpen a most előterjesztett javaslat mögött széles körű politikai egyetértés áll.
Ha megvizsgáljuk a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának rögzítését szükségessé tevő külső és belső tényezőket, megállapítható, hogy egy új világtörténelmi korszak kezdetén vagyunk, s ez a korszakváltás - századunkban immár a harmadik - ismét Közép-Európa tájain indult meg, s a folyamatokat meghatározó események is kontinensünk keleti felében mennek végbe. E térség hatalmas területei - részben 1917-ben, részben 1945 után - az európai fejlődés fő sodrából kiszakadtak, de most lehetőséget kaptak a sorstól, a gondviseléstől, hogy visszatérjenek közös hagyományaikhoz, és csatlakozzanak a világot jobbítani igyekvő világméretű erőfeszítésekhez.
Az elmúlt fél évszázad szomorú örökségéből adódóan azonban az egykori kommunista tömb országaiban a világrészünk nyugati felére jellemző történelmi megbékéléssel és a kibontakozó integrációs folyamatokkal ellentétes jelenségek is megfigyelhetők. A múltból eredő és a diktatúra éveiben elfojtott ellentétek, köztük is elsősorban a nemzeti, nemzetiségi feszültségek elemi erővel törnek felszínre, veszélyeztetve Közép- és Kelet-Európa és egyúttal az egész kontinens biztonságát. E térség erkölcsi és gazdasági válsága, az átmenet nehézségei, a türelmetlenség és a mindennek nyomán jelentkező szélsőséges indulatok és csoportok előretörése nehezíti a felhalmozódott és újonnan keletkező problémák megoldását. Ezért is alapvető kérdése ennek az új világtörténelmi korszaknak, hogy ne legyenek a rendszerváltozásnak és az integrációs folyamatnak fehér foltjai, hogy a térség valamennyi állama be tudjon kapcsolódni a demokrácia elmélyítése, a piacgazdaság kiépítése és az európai integráció folyamatába.
A jelenlegi helyzetben a Magyar Köztársaság biztonságának két kulcskérdése van. Az európai, mondhatnánk nyugat-európai közösségbe történő integrálódásunk folyamata és rendezett kapcsolatok kialakítása, megerősítése közvetlen és távolabbi szomszédainkkal. Mindkét területen a magyar külpolitika komoly erőfeszítéseket tett és tesz konkrét eredmények elérésre érdekében, és erősen remélem, hogy a kitartó erőfeszítések meghozzák gyümölcsüket. Tudjuk, hogy céljaink megvalósításához nem elegendő csupán a mi jó szándékunk és akaratunk. Az elmúlt két és fél év eredményei feljogosítanak annak kijelentésére, hogy Magyarországot a nyugati országok és kormányok, a világ valamennyi demokratikus kormánya stabil, ígéretes partnernek látja és fogadja el; számolnak azzal, hogy belátható időn belül Magyarország e közösségek aktív és teljes jogú tagjává válik. Jó érzéssel állapítom meg, hogy közvetlen térségünk országainak nagy többségével már ma is kiegyensúlyozott, sőt bensőséges kapcsolatot tartunk fenn. Egyúttal reményt látunk arra is, és mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy az egyes országokkal ma még fennálló nézeteltéréseink politikai rendezésében is lényeges előrelépésre kerüljön sor a közeli jövőben. Készek vagyunk a velük történő együttműködés minden olyan formájára, amely a kölcsönös biztonság erősítését szolgálja.
A világ növekvő figyelmet fordít a nemzeti kisebbségek helyzetére és a velük kapcsolatos aggodalmakra. Az emberi jogok és benne a kisebbségi jogok kérdése ma már csak igen kevesek által minősül belügynek, általánosan elfogadottá vált, hogy a kisebbségek helyzete komoly biztonságpolitikai kérdés. Ugyancsak előreléptünk a kisebbségi jogok kiterjesztése, de facto a kollektív jogok megvalósítása tekintetében is. Igaz, hogy e területen még mindig erős ellenállásba ütközünk, amikor ezen jogok kodifikálásáról van szó. Az is igaz, hogy az autonómia, azaz az önkormányzat gondolatát még ma is sokan félreértik, nem látva, hogy ez a demokrácia alapja, s hogy nem csak a kisebbségnek, de a többségnek is garanciákat jelent. De a konkrét válságok megoldásában, így a különféle rendezési koncepciókban, amely a balkáni válság kapcsán jelentkezik, ma már igenis jelen van az autonómia mint cél, valamint annak a kisebbségek jogaként történő biztosítása.
Tisztelt Ház! Mindezen eredmények ellenére Közép- és Kelet-Európa helyzete ma távolról sem megnyugtató. A fegyveres konfliktusok rendezésére ma még nincs meg a megfelelő, egységes politikai akarat, és hiányoznak a válságkezelés hatékony eszközei is.
(10.40)
Éppen ezért biztonságpolitikánknak kiemelt figyelmet kell fordítania ezekre a kérdésekre, és elő kell mozdítanunk azok megoldását. Ez ugyanakkor nem jelentheti a perspektivikus célok háttérbe szorulását vagy leértékelődését. A konkrét ügyek megoldása során csak olyan lépéseket tehetünk, amelyek elősegítik, vagy legalábbis nem gátolják hosszabb távú célkitűzéseink megvalósítását. Ezeket a lépéseket mindig esetről esetre kell kidolgoznunk mindaddig, amíg nem jutunk el az integráció olyan fokára, amely folyamatosan is szavatolja biztonságunkat. Kész receptek nincsenek a jelenlegi igen képlékeny nemzetközi helyzetben a különböző problémák, válságok megoldására. De késlekedni, kivárni a jelen történelmi időszakban nem lehet. Széchenyi István megállapítása ma is érvényes: "Magyarország pillanatai drágák."
Európa, de kivált Közép- és Kelet-Európa válaszúton áll. Rajtunk, Európa polgárain múlik, hogy - Márai Sándorral szólva - "az értelem, és a szolidaritás ereje hatalmasabb lesz-e, mint az ösztönök rémuralma". A jelenlegi helyzet rendkívüli felelősséget ró a Kormányra és valamennyi politikai erőre. Biztonságpolitikát csak az Országgyűlés aktív támogatásával, valamennyi parlamenti párt és a közvélemény részvételével lehet kialakítani és megvalósítani.
Éppen ezért igen biztató az, hogy a most beterjesztett koncepció kidolgozása és fogadtatása előrevetíti annak lehetőségét, s remélem bizonyosságát, hogy a Magyar Köztársaság biztonságának érdekében minden pártpolitikai szempont félretételével együtt tudunk munkálkodni az Országgyűlés útmutatásai alapján. Ez a remény vezérelte a Kormányt, amikor készségét fejezte ki az ország biztonságpolitikai helyzetének rendszeres bemutatására az Országgyűlésben. Biztosíthatom a tisztelt képviselőket, hogy a Kormány továbbra is kérni fogja az Országgyűlés állásfoglalását és támogatását minden olyan konkrét kérdésben, amely a Magyar Köztársaság biztonságát közvetlenül érinti.
Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Asszonyok! Megköszönve számos képviselő közreműködését és rendkívül hasznos észrevételeit, a fentiek alapján kérem a Kormány által beterjesztett, A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelvei című előterjesztés és az erről szóló határozati javaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps.)
