KARCSAY SÁNDOR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
KARCSAY SÁNDOR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
KARCSAY SÁNDOR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy egy latin mondással kezdjem, ami úgy szól, hogy Tarde venientibus ossa, vagyis a későn jövőnek a csontok jutnak. Úgy érzem, hogy még ezek a csontok is le vannak erőteljesen rágva, tehát nagyon nehéz helyzetben van az, aki ezután a sok, és igen érdekes felvetést tartalmazó hozzászólások, felsorolások után bármit is tudna mondani.
A magam részéről természetesen azzal kell kezdenem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt ennek az anyagnak a végső formába öntésében természetesen részt vett, képviselője el is fogadta, meg is szavazta a külügyi bizottságban, és a párt maga támogatja az abban foglaltakat. Én nem is kívánok éppen ezért, már csak az időgazdálkodás szempontjából sem ezen a határozati javaslaton túlmenően általános külpolitikai tour d'horizon-t tartani, és egyéb külpolitikai feladatokról beszélni, amivel nem akarom azt mondani, hogy nem voltak igazán rendkívül értékesek azok a felvetések, amelyeket képviselőtársaimtól, például jelesül Horn Gyulától hallottunk egyéb, igen fontos külpolitikai lépésekről és teendőkről.
Ami magát a határozati javaslatot, igen mértéktartó határozati javaslatot illeti, az a biztonságot az ország érdekében tulajdonképpen három pillérre rakta le. Az első - hogy az utolsó ponttal kezdjem - a fegyveres erők kérdése, amelynek tekintetében a végső szót a honvédelmi bizottság számára készült előterjesztés fogja megadni, és amit Kovács László képviselőtársam és kedves barátom, mint utolsó eszközt, ultima ratiot jelölt meg.
A másik kettő bizonyos külső védelmi kapaszkodók, védelmi mechanizmusok keresése, amelyektől biztonságunk veszélyeztetése esetén esetleg segítséget vagy támogatást várhatunk.
A harmadik, és általam nagyon fontosnak tartott, az úgynevezett belső védelem. Ami a külsőt illeti, ott van egy keskenyebb, de nagyon fontos út, és természetesen egy szélesebbre terített út. A keskenyebb út a szomszéd népeinkkel való kapcsolatainknak őszinte szívű, kielégítő és mélyreható rendezése, amely mintegy sine qua nonja annak, hogy a régió békéjét tartósan megteremtsük, illetve megvédjük további olyan megrázkódtatásoktól, mint amelyek sajnos déli határainkon zajlanak.
E tekintetben, amellyel én tulajdonképpen az őszinte békés barátság megteremtését szorgalmazom, utalni kell egy 1989 őszén megjelent szerény külpolitikai tanulmányomra, amelyben fölvetettem ennek a kérdésnek a pszichikai vonatkozásait is, amiben arra céloztam, hogy tulajdonképpen e külpolitikai eljárás során empatikusan, tehát beleérzően kellene foglalkozni mindazoknak az ellentéteknek a mélyebb pszichikai, sőt legtöbbször a történelembe visszanyúló gyökereivel ahhoz, hogy ezeket tényleg véglegesen fel tudjuk számolni. Általában az empátia fogalmát nagyon is be kellene vezetni a külpolitikai tevékenységnek minden ágazatába és megnyilvánulásába, főleg pedig annak gyakorlását.
Amit szélesebb külpolitikai útnak neveztem, hogy szélesítsük azt a kört, sokan beszéltek róla, ahol hazánk hallathatja a szavát. Úgy, ahogy ma is azt a különböző szervezetekben, ahova sikerült bejutni, az Európa Tanácsban, az Észak-atlanti Közgyűlésben, annak együttműködési tanácsában, az EBEÉ-ben küldöttség formájában, az Európa Parlamentben ma is megteheti küldöttei útján, és ezzel erkölcsi és tevőleges védelmi mechanizmusok kiépítését tudjuk elősegíteni.
Ezen a téren egyébként nemcsak a hivatalos kormány-külpolitika tud sokat tenni, hanem - mondanom sem kell, hogy - az Országgyűlés delegátusai, s az egyes pártok a maguk nemzetközi szervezetein keresztül, és minden egyes egyén, aki ilyenben részt vesz, vagy külföldiekkel érintkezik, és azoknak megfelelő felvilágosítást ad.
(12.20)
Rendhagyó módon igen fontosnak tartom a belső biztonságpolitika határozott irányvonalát, amely az állami politikai, gazdasági és szociális stabilitás és haladás biztosítását szolgálja, ideértve természetesen elsőrendűen az emberi jogok és a kisebbségek teljes jogú védelmét. Éppen ezért támogatom mindazt, amit e vonatkozásban a határozati javaslat 4. pontja felsorol. E tekintetben viszont határozottan fel kell venni a harcot minden szélsőség megnyilvánulása ellen, az idegengyűlölet, a rasszizmus ellen, de a belső politikai eldurvulás és széthúzás, gyakran - mondjuk ki - a gyűlölködés aggasztó jelenségei ellen is. Ugyanakkor természetesen gátat kell vetni az elszegényedés folyamatának és mindent meg kell tenni a gazdaság fellendülése érdekében.
Érdekes módon a gazdasági kérdések, a gazdaság állapota ma elsőrendű külpolitikai tényezővé vált, néha sokkal nagyobbá, mint mondjuk hadseregeknek vagy egyéb diplomáciai eszközöknek a létezése, éspedig szerte a világon. Ezt mutatják korunk eseményei, egyes országok felemelkednek, mások pedig szétesnek és emögött legtöbbször a gazdasági visszaesés jelenségei húzódnak meg.
Az a véleményem, hogy biztonságunk zálogát elsősorban önmagunkban és - mondjuk - saját példamutató magatartásunkban kell keresni. Mert szerintem csak egy politikailag stabil, a demokrácia és a szabadságjogok szabályait tiszteletben tartó és betartó, és gazdaságilag ígéretes ország számíthat valóban arra, azokra a külső mechanizmusokra, amelyek segítségünkre lehetnek és mindazok ígéreteinek betartására.
Aki az Európai Közösség közös védelmi külpolitikája kialakításának szülési fájdalmaira gondol, az értékelheti az előterjesztés 4. pontjában foglaltakat. A reális helyzet az, hogy tulajdonképpen egyelőre nem várnak minket sehol sem tárt karokkal. Amennyi az őszinte befogadókészség, ugyanannyi a tartózkodás, főleg például az Európai Közösség déli államai részéről is.
El kell még mondanom azt, hogy a helyes úton haladó kormányzati külpolitika mellett az Országgyűlésnek különböző delegációi is kivették részüket a előbbre haladás útjának kikövezéséből és járhatóvá tételéből, így például főleg szomszédaink útját is egyengetni tudtuk az Európa Tanács felé.
De maguk a pártok is igen sokat tehetnek ebben a vonatkozásban a nemzetközi kapcsolataik során. Most tulajdonképpen arról kellene beszélnem az anyag kapcsán, hogy az értékelések egy részét, Kovács László elhangzott értékelését, szintúgy a Csóti György és Szent-Iványi István részéről elhangzottakat el lehet fogadni. A körülmények állandóan változtak, amelyek természetesen bizonyos fokig lehűtő tényezők is voltak. Egyetértek a határok spiritualizálásának kérdésével, valamint az ENSZ és az ET döntéseivel is, ami az erőszakos megváltoztatások kérdését illeti.
Azt hiszem, ez a vita elősegítette ezeknek a kérdéseknek a tisztázását. Nem kívánom tovább igénybe venni a Parlament türelmét, hiszen elég hosszú ideig tartottak a felszólalások. Elegendő az együttműködésünk és a magam részéről azzal, amit hallottunk, a felszólalások irányvonalával és megállapításaival egyetértek. (Szórványos taps.)
