FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, amikor a Kormány megbízásából a honvédelmi alapelveket önök elé terjesztem, engedjék meg, hogy a tárgykör jelentőségéről szóljak előbb.
Közel fél évszázad óta először nyílik lehetőség a magyar Országgyűlés előtt, hogy szabadon döntsön az állam védelmét illető alapkérdésekről. A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelvei visszanyert nemzeti önállóságunkat is jelképezik. Kifejezik, hogy az ország többé nincs alávetve idegen nagyhatalmi érdekeknek, önállóan választhatjuk meg nemzeti biztonságának, a területi sérthetetlenség megőrzésének útjait, módjait.
A magyar fegyveres erők kizárólag a nemzet érdekeit szolgálják, kizárólag azt kötelesek védelmezni. A teljes állami függetlenség visszanyerése egyrészt lehetőséget nyit a nemzeti felemelkedéshez, másrészt megsokszorozza az Alkotmányban foglalt felelősségünket.
(12.40)
Azt, nevezetesen, hogy - idézem: "A honvédség védi az ország függetlenségét és területi épségét, a nemzetközi szerződésekben rögzített határait."
Az elmúlt évtizedekben hazánk önálló katonai doktrínával nem rendelkezett, nem rendelkezhetett. A hadsereg valamennyi szerepkörét a külső, nagyhatalmi érdek és a ránk erőltetett szövetségi kötelezettség diktálta. Ezért nem lehetett hivatalosan elfogadott nézete a honvédelemről sem.
Hiányoztak azok a doktrinális alapok, amelyekre felépíthető a honvédelmi politika, az ország védelmi felkészítése, a fegyveres erők működése, kiképzése, alkalmazása, fejlesztése - nem utolsósorban a honvédelmet szabályozó új törvények elvi megalapozása.
Az Országgyűlés elé terjesztett honvédelmi alapelvek ezt a történelmi hiányt hivatottak pótolni. Ez az okmány olyan alapdokumentum kíván lenni, amelyik a biztonságpolitikai koncepcióval összhangban meghatározza a szó szerint értendő "honvédelem" céljait. Ez a dokumentum tehát a nemzeti honvédelem doktrinális alapvonalait tartalmazza, vagyis a honvédelem céljait, az ország biztonságára ható tényezőket, a honvédelem rendszerét, a fegyveres erők helyét, szerepét az ország biztonságában és védelmében, a fegyveres erőkre - kiemelten is a Magyar Honvédségre - vonatkozó főbb követelményeket, a haderőfejlesztés céljait és lehetséges ütemezését.
A honvédelmi alapelvek mindenekelőtt az európai, illetve közvetlen környezetünk biztonságpolitikai helyzetéből, a Magyar Honvédség jelenlegi állapotából és lehetőségeinek figyelembevételéből indul ki. Arra épít, hogy az erőn és az elrettentésen alapuló szembenállás ideje ugyan lejárt, de még nem alakultak ki azok a külső - kontinentális és regionális - intézményrendszerek, amelyek szilárdan garantálnák hazánk biztonságát. Közvetlen környezetünk a más-más módon végbemenő változások hatására biztonsági szempontból labilis, képlékeny. Éppen ezért egyelőre nem mondhatunk le arról a végső biztonsági garanciáról, amit a nemzet fegyveres ereje nyújthat.
Ugyanakkor a Magyar Honvédség terhes öröksége számos gondot vet fel az ország fegyveres védelmét illetően is. Ezért a honvédelmi alapelveknek egyidejűleg kell választ adniuk hosszú távú honvédelmi politikánkra, az ország honvédelmi felkészítésére, a nemzeti véderő fejlesztésére, továbbá rövid távon a fegyveres erők - mindenekelőtt a Magyar Honvédség - átalakításának főbb irányára, a rendelkezésre álló erőkkel és eszközökkel az ország fegyveres védelmének fenntartására.
Az alapelvekben megfogalmazott honvédelmi politika kifejezi, hogy a Magyar Köztársaság biztonságát elsősorban az új típusú biztonsági partnerkapcsolatokkal, a kölcsönösségen és az egyenlőségen alapuló együttműködés révén kívánja elérni. Honvédelmi politikánk kizárólag védelmi jellegű. Fő célja a háború, a fegyveres konfliktusok elkerülése. A fegyveres erő tehát a honvédelem végső eszköze. Ugyanakkor a nemzeti véderőnek nyilvánvalóvá kell tennie az állam elszántságát és képességét az ország fegyveres védelmére is.
Az alapelvek szólnak arról is, hogy a Magyar Honvédséget fel kell készíteni az ENSZ és más nemzetközi szervezetek felkérése alapján szükségessé válható békefenntartó tevékenységre.
Tisztelt Ház! Összhangban a nemzetközi egyezményekkel, a Magyar Köztársaság védelmi képességét kizárólag a visszatartás és a védelem elve vezérli. A visszatartás elvével összhangban a nemzeti fegyveres erőket olyan szinten kell tartani, hogy az kockázatossá tegyen bármilyen, az ország ellen irányuló fegyveres agressziót, és éppen ezzel járuljon hozzá a háború vagy fegyveres konfliktus elkerüléséhez.
A védelem elve alapján a fegyveres erőknek képesnek kell lenniük szembeszállni a külső fegyveres agresszióval, védeni az ország függetlenségét és területi sérthetetlenségét.
Az ország lehetséges külső fenyegetettségi formáinak és fokozatainak rögzítése alapul szolgálhat a szükséges ellenrendszabályok időbeni kimunkálásához. Az alapelvek ugyanakkor kimondják, hogy az országot fenyegető veszélyek elhárítására irányuló rendszabályoknak mindenkor arányban kell állniuk a fenyegetettség formáival, fokozataival, és elő kell segíteniük a konfliktus békés rendezését, a hadiállapot bekövetkezésének elkerülését.
A honvédelem rendszere valójában átfogja a társadalom és az államszervezet egészét. Az alapelvek behatóan foglalkoznak a fegyveres erőkre - kiemelten is a Magyar Honvédségre - vonatkozó főbb követelményekkel. A fegyveres erők harcképességének megőrzése mellett az évtized közepéig végre kell hajtani azokat az átalakításokat, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló erők és eszközök hatékony összpontosítását, és megteremtik a korszerűsítés alapjait.
Az évtized második felében a magyar fegyveres erőket alkalmassá kell tenni a modern védelmi hadviselésre. Az alapelvek nagy figyelmet fordítanak a fegyveres erő nemzeti jellegének megerősítésére.
A ma létező haditechnika minősége és állapota elengedhetetlenné teszi annak fokozatos lecserélését és korszerűsítését. A haderőfejlesztés jellegére, menetére és méreteire bizonyára döntő hatást gyakorol majd az ország biztonsági helyzete, másfelől az európai biztonság mindenkori állapota. Kedvező esetben az utóbbi jelentősen mérsékelheti a fejlesztés ma még szükségesnek látszó igényét.
A haderőfejlesztés legfőbb célja, hogy az ezredfordulóra a Magyar Honvédség kis létszámú, korszerűen vezetett, békeidőszakban többségében hivatásos, hadiállapotban hadkiegészítésen alapuló, gyors reagálású, manőverképes, mozgékony, korszerű haderővé váljék, amelynek szerves részét alkotják a milícia jellegű területvédelmi erők.
A honvédelmi alapelvek megítélésekor kérem a tisztelt Házat, hogy legyen tekintettel a következőkre: dokumentumunk az ország nagyságának megfelelően foglalkozik a honvédelemmel, ezért a fegyveres erő - megismétlem - az országvédelem végső eszköze. Rendeltetése, hogy visszatartó erő legyen, másrészt szembeszálljon egy esetleges külső agresszióval. Ebből következik, hogy a magyar nemzeti haderő a többszörös túlerőben lévő ellenség ellen nem képes garantálni az ország sérthetetlenségét, ám puszta léte - és agresszió esetén szívós ellenállása - ez esetben is kedvező feltételeket teremthet a külső katonai és politikai segítségnyújtáshoz. Ha nem rendelkezünk a visszatartás és védelem elvének megfelelő véderővel, akkor a gyors siker és alacsony kockázat reményében csábító esélyt adunk egy esetleges külső agresszióra, másrészt számottevően csökkentjük a külső támogatás várható esélyét.
(12.50)
A hadseregépítés és fejlesztés évtizedes folyamat, amely csak korlátozottan képes a rövid távú politika céljaihoz alkalmazkodni. Ezért, ha az évtized második felében működőképes fegyveres erőkkel, az évtized végére pedig modernizált hadsereggel akarunk rendelkezni, már ma ki kell jelölnünk a fejlesztés fő irányait, számításba kell vennünk annak anyagi vonzatait. Éppen ezért a Kormány 1991. augusztus 15-i ülésén elrendelte, hogy 1992 őszén terjesszük elő a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztési koncepcióját. Ezt a koncepciót a Kormány a múlt év december 3-i ülésén megvitatta és elfogadta. A koncepció egyes programcsomagjait a későbbiekben az Országgyűlés elé hozzuk.
Tisztelt Ház! A honvédelmi alapelvek önök előtt fekvő anyaga a nemzetközi egyezményeknek és a tudományos elveknek megfelelően kidolgozott, a legszélesebb fórumokon megvitatott, mértéktartó dokumentum. Tükrözi az ország védelmi szükségleteit és lehetőségeit. Mögöttük erők, eszközök és milliárdos értékek, megfontolt költségkihatások állnak. Ezért az alapelvekben rögzített fogalmak és arányok esetleges megváltoztatása jelentős elmozdulásokat vonhat minden tekintetben maga után.
Tisztelt Ház! Tudjuk, hogy az országgyűlési határozattal történő elfogadás teremtheti meg az alapot új honvédelmi politikánk maradéktalan realizálásához, a honvédelem komplex rendszerének kialakításához, a szükséges törvények megalkotásához, a fegyveres erők korszerűsítésének előkészítéséhez. A reális helyzet bemutatására törekedve terjesztem a tisztelt Ház elé a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről szóló határozattervezetet, és természetszerűleg kérem annak a megvitatását és elfogadását.
A határozat elfogadása és közzététele példaértékű lehet környezetünkben, tágabban Európa számára is. A nyitottság és a bizalomerősítés dokumentuma ez. Fényesen igazolja, hogy országunk valóban békére, nyugalomra törekszik, hogy a stabilitás tényezője kíván maradni a térségben.
Történelmi tapasztalatok és a mai kihívások kínálják számunkra a megfontolt tanulságot: olyan honvédelmi mintát kell követnünk, amely a nemzeti politika kiszámíthatósága és rugalmassága előtt nyit tág teret. Szándékunkra, az alapelvekben foglalt előterjesztésünkre és eltökéltségünkre is bizonyosan illik az általam oly sokszor idézett deáki mondás: "Mindent kockáztathatunk a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
