ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. előterjesztő:
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. előterjesztő:
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. előterjesztő: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt érdemben megszólalnék, egy ügyrendi megjegyzéssel kezdem. Figyelemmel arra, hogy egyébként önhibánkon kívül, de ilyen késői órára szorult a szavazás, ezért a büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről szóló törvényjavaslat határozathozatalát illetően elállunk a név szerinti szavazás iránti kérésünktől. Ugyanakkor az ezt követő második határozathozatalnál kérjük a név szerinti szavazást. Ez én úgy gondolom, hogy egy méltányos lépés.
Ugyanakkor a magam részéről nem kívánok hosszú érdemi hozzászólást tenni a másodikhoz, sőt egyáltalán nem kívánok hozzászólni.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Egy törvénytervezetet és egy országgyűlési elvi állásfoglalás tervezetét tettük le az Országgyűlés asztalára képviselői önálló indítvány formájában azért, hogy végére jussunk ezen testület lelkiismeretét súlyosan terhelő feladatnak.
Ismeretesek az előzmények, ismeretes, hogy az Országgyűlés csaknem kétharmados többséggel meghozott egy törvényt 1991. november 4-én, amely alkotmánybírósági határozat folytán nem kerülhetett be a a magyar törvénytárba. Az is ismeretes, hogy 1993. január 21-én a Bundestag egy nagyon fontos törvényt hozott, amelyben lényegében azt az elvet fogadta el, amelyet már számtalanszor taglaltunk ebben a Házban, tehát azt, hogy a bűnüldözés szándékos elmulasztásának időszaka, a bűnüldözés diktatorikus gyakorlásának, illetőleg nem gyakorlásának időszaka nem számít elévülési időnek. Ez alatt az idő alatt nyugodott az elévülés. Ezt is elmondottuk a vitában. Elmondottuk a vitában azt is, hogy ez kizárólag a Német Szocialista Egységpárt jogutódpártja ellenzésével találkozott.
Az érdemi ellenvetésekre mind a törvénytervezet, illetőleg állásfoglalás-tervezet indokolása, mind pedig a vita közbeni reflexió során megtörtént a válaszadás. Ennek ellenére egy ilyen politikai súlyú döntés előtt mégis engedtessék meg, hogy saját magamat ismételjem, amikor azt mondom, hogy ez a helyzet, amiben most vagyunk, nem változtat azon, hogy sürgetően és égetően súlyos, a lakosság nyugalmát és lelkiismeretét érintő ügy maradt rendezetlen.
Az elmúlt rendszerben elkövetett súlyos bűntettek bűnöseinek megbüntetésére sem a jogalkalmazás, sem a jogalkotás területén nem adott választ az új demokratikus hatalom, illetve olyan választ adott, amely megoldásként az ismert okok miatt nem jöhet figyelembe. Azért sem, mert addig nem lesz megnyugvás, nem lesz megbocsátás, azért sem, mert addig terheli a legitim államot az a nem teljesített alkotmányos kötelesség, hogy polgárainak élethez való jogát és méltóságát feltétel nélkül és minden körülmények között, időbeli korlátozásra való figyelem nélkül meg kell védenie. Azért sem tehát, mert ennek az államnak és ennek az Országgyűlésnek a népből való mivoltát, tehát a nép akaratából és annak megfelelően való működését tesszük kérdésessé, ha továbbra is megsérti az állam bűnüldözési kötelességét.
Ezért, tisztelt Országgyűlés, a késői órára tekintettel válaszolni szeretnék egyik jól ismert képviselőtársunknak arra a megjegyzésére, amelyet a mosonmagyaróvári tömegmészárlás színhelyén mondott, amikor azt mondta az ott összegyűlt tömegnek, hogy nem kívánja a bűnöket újabb bűnökkel tetézni, hogy ne tetézzük a bűnöket újabb bűnökkel.
Az a javaslatom, tisztelt Országgyűlés, hogy tényleg ne tetézzük a bűnöket újabb bűnökkel, és hozzuk meg a határozatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
