ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az interpelláció egy eset kapcsán napjaink legfontosabb kérdését érinti, az egyén lelkiismereti szabadságát, s az egyházak szerepét mai társadalmunkban. (Közbeszólás a jobb oldalon: Úgy van!)
1991 júliusában az Országgyűlés nagy szavazati többséggel törvényt fogadott el az egyházak oktatási és emberbaráti tevékenységéhez, a hitéletéhez szükséges, elkobzott ingatlanainak visszaadásáról. A törvényt a FIDESZ nem szavazta meg, (Közbeszólás a jobb oldalon: Úgy van!) de a törvény azokra is kötelező, akik nem szavazták meg. Ez a demokrácia alapelve. (A jobb oldalon és középen taps, közbeszólások: Úgy van!)
Az egyházak fogalmáról.
Az nem néhány püspök, pap, apáca és diakonissza egyesülete. Az egyház a hívő emberek közössége, mindenki, aki odatartozónak vallja magát. Mekkora ez Magyarországon?
A számítások nem teljesen fedik egymást. A Heti Világgazdaság nemzetközi számításai szerint '93 januári számában azt írja, hogy Magyarországon a megkérdezettek 50%-a tartja a vallást fontos összetevőnek, tehát vallásosnak vallja magát. Ennél nagyobb arányban a lengyelek, a szlovákok, olaszok és spanyolok. Kevesebb arányban vallják magukat vallásosnak a csehek, franciák, belgák, dánok és svédek. A Beszélő az erősen vallásos elkötelezettségűeket 17,9%-ra, a gyengébben elkötelezetteket 23%-ra, a kevéssé vallásosakat 30%-ra, az egyáltalában nem vallásosakat 28%-ra értékeli. A közvéleménykutató intézet 69-ről beszél mint vallásosokról, és 26, akik nem vallásosak. A diákok iskolai hittanra 40-45%-ban járnak. Ebben nincsen benn az egyházaknál az iskolán kívül folytatott hitoktatás. Az újszülöttek 90%-át, az elhaltaknak pedig 80-85%-át részesítik egyházi szertartásban.
Harmadszor: az egyházak tevékenységéhez szükséges ingatlanok, iskolák, rendházak átadása jórészt a törvény elfogadása előtt már megkezdődött, s igen sok esetben legnagyobb békében és egyetértésben, megegyezéssel ment végbe, kártérítési igények nélkül. 405 eset van, ahol tehát nem kellett bírósághoz és a törvény érvényesítéséhez fordulni. És ez nem csekély szám, hiszen ennek az interpellációnak, amiről most szólunk, egy változata már decemberben idekerült, ahol nagyon csekély pozitív példára hivatkoztak az interpellálók. 121 esetben volt a törvény alapján kártérítés. Ez az áttekintése eddig a törvény működésének.
Ahol azonban valami kis vita, ahol valami kis megegyezés elhúzódása miatt békétlenség támadt, vagy lehetőségek, ott rögtön megjelentek a szakértők, s minden eszközt megragadtak, hogy az egyházi intézményekkel való megegyezést meggátolják. Ahol a békés megegyezés kibontakozóban van, ott, ha kell, Budapestről kell leküldeni szakértőket, akik csűréssel- csavarással, félelemkeltéssel igyekeznek ezt a békés megegyezést megakadályozni.
Az interpellációt még tavaly decemberben nyújtották be. A benyújtása előtt tartották meg erről a sajtótájékoztatót. Az ezeken elhangzottakat számos újság tényszerűen cáfolta, és itt, a Parlamentben Gali Ákos képviselőtársam is rámutatott megalapozatlan feltevésekre, sőt a nyilvánosságot megtévesztő kijelentésekre. Mindezek után újra itt van az interpelláció, amin némi változtatást eszközöltek.
A tények a következők: '93. január 5-én szerződés jött létre az érdekelt felek képviselőinek megegyezése alapján: tehát a református egyház, a debreceni universitashoz csatlakozott, még állami, most azóta református tanítóképző főiskola és a minisztérium között.
Előzmények: 1948-ban "megállapodott" az állampárti diktatúra a református egyházzal. Ekkor az államosítástól mentesítették a debreceni kollégium gimnáziumát. Az '50-es évek során sem kellett fel-ajánlani ezt a református egyháznak az állami célok számára.
1966-tól négy éven át egy állami vállalat restaurálta a debreceni református műemlékegyüttest, s erre a munkára összesen 40 millió forintot fizettek ki, fizettettek ki a vállalatnak. Ezt a református egyházon akarták behajtani annak idején, mivel 1974-ben a református egyház aláírt egy tulajdonjogi átvállalási okiratot, amelynek alapján a mai főiskola épülete is állami tulajdonbavételre került.
Formai szempontból vitatják az interpellálók, hogy az 1990. évi XXXII. törvény alapján visszajár-e a főiskola épülete a református egyháznak. Ki kell jelentenem, hogy az okiratban semmiféle adásvételi szerződésről szó sincs, sem áráról, tehát ez az okirat nem ellenérték ellenében adta át az államnak ezt a műemlékegyüttest.
A Németh-kormány 1990 márciusában az érintett egyházakkal közösen felbontotta a '48-'50-ben kötött megállapodásokat, és hasonlóképpen nyilvánvalóan a kényszer hatására létrejött 1974. évi tulajdonjogi vállalási okiratot is semmissé nyilvánította. Ennek jogkövetkezménye az eredeti állapot visszaállítása, a hajdani ellenérték, az időközbeni fejlesztések, valamint a református egyházat eközben ért károk egyenlegeként.
A református egyház vállalta ebben a szerződésben, hogy később meghatározandó feltételek szerint kiegyenlíti a 20 millió forintot pénzben, a kifutó évfolyamok tekintetében az eredeti feltételeket csak a hallgatók javára változtathatja meg, tehát beleértve természetesen a lelkiismereti szabadságot, a tanulmányok befejezését, még az ateistákét is. Az oktatók és más alkalmazottak egzisztenciális biztonságát garantáló továbbfoglalkoztatási kötelezettséget vállalt.
Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő.
1. Engedjék meg interpelláló képviselőtársaim, hogy a református egyház érdekéről ő, a református egyház, az állam érdekeiről pedig ebben a parlamenti ciklusban a hivatalban lévő Kormány nyilatkozzék. (Taps a jobb oldalon és középen.)
Az 1. pontban felhívott törvényi helyre való hivatkozás téves, mert a szerződés ingyen nem, de elszámolás címen is ad tulajdont az egyháznak.
E körben figyelembe vettük az egyház elmaradt hasznát, nyilatkozatát, hogy az általa igényelt, és neki visszajáró volt diakonissza-intézetről lemondott, továbbá, hogy a Kossuth út 33-35-37. számú ingatlanok visszaadására csak a Kossuth Lajos Tudomány-egyetemmel kötött szerződésben meghatározott feltételekkel kerülhet sor. Ez egyben válasz arra a kérdésre, hogy a képesítést ez universitas keretében továbbra is vállalja.
