FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetekben az ország egyik legnagyobb városában egyre több és egyre súlyosabb megválaszolatlan kérdés merült fel a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola tulajdoni helyzetével kapcsolatban.
Interpellációnkban e kérdések tisztázását szeretnénk kérni a Kormánytól.
A 3314/1992. számú kormányhatározat és az 1993. január 5-i szerződés alapján nem látjuk egyértelműnek a kormányzat álláspontját a debreceni tanítóképzéssel kapcsolatban.
Meggyőződésünk, hogy szükséges és méltányolandó a református egyház azon kérése, mely szerint Debrecenben, a hazai kálvinizmus jelentős városában tanítóképzéssel rendelkezzék. Ugyanakkor sem a város, sem az egész régió nem mondhat le a világnézetileg semleges, állami tanítóképzésről.
A Kormány által támogatott eddigi elképzelések nem felelnek meg e kettős kívánalomnak.
A Művelődési Minisztérium eddig folytatott politikája nem jól mérte fel az ügy szereplőinek álláspontját. Ráadásul véleményünk szerint nem felel meg a hatályos magyar törvényeknek. Különösen veszélyesnek tartjuk azt, hogy a református egyházat a Kormány téves politikája belekényszeríti abba a helyzetbe, amelyben összeütközésbe kerülhet a főiskolával és a város önkormányzatával. Minimális toleranciával, okos és nyílt politikával elérhető lenne, hogy a református egyház rendelkezzen tanítóképzővel, és az állami képzést se dobjuk ki az ablakon.
Mely pontokon hibás a minisztérium politikája álláspontunk szerint?
1. A tulajdoni ügyeknél. Véleményünk szerint a tervezett szerződés ellentétes az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-ában foglalt rendelkezésekkel: jelentős aránytalanság van a szerződésben szereplő összegek és az ingatlan értéke között. Kívánatos lenne ebben az ügyben az Állami Számvevőszék szakvéleményét kérni.
2. A kormányhatározat előkészítése ellentétes a 41/1985. minisztertanácsi rendelet 9. §-ával, ugyanis nem kérték ki a főiskola véleményét a tervezett lépéssel kapcsolatban. Azonkívül nem került sor a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 4. §-a alapján a megfelelő érdekegyeztetés lefolytatására sem.
3. Kétséges, hogy a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola átadása összhangban van-e a jelenleg hatályos oktatási törvénnyel, az 1990. évi XXIII. törvénnyel módosított 1985. évi I. törvény 117. §-ával, amely nem ad lehetőséget az ilyen jellegű változtatásra.
4. Az állami tanítóképzés teljes megszüntetése Debrecenben ellentétesnek tűnik az Alkotmány 60. §-ában deklarált lelkiismereti szabadság, illetve a 70. §-ban deklarált tanulási szabadság elvével. Azontúl ellentétes az Alkotmánybíróság legutóbbi határozatával, melyet az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetéről szóló 1991. évi XXXII. törvény kapcsán hozott. A határozatban az Alkotmánybíróság kimondja, hogy "az államnak a vallási és a lelkiismereti meggyőződésre tartozó más kérdésekben semlegesnek kell lennie", azonkívül "az állami iskola nem lehet elkötelezett egyetlen vallás mellett sem", majd "ahol az állami iskola épületét egyházi tulajdonba adja, azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, ténylegesen és úgy kell lehetővé tennie az állami iskola látogatását, hogy ez ne jelentsen nekik aránytalan terhet."
(15.20)
Az indoklásban pedig rámutat, hogy a funkciómegőrzés az iskola egyházi iskolaként való továbbműködésével nem teljesülhet. Az iskola nem lehet vallásos és semleges egyszerre.
A fentiek miatt kérdezzük ezért: mit kíván tenni a Kormány az általunk megfogalmazott aggályok eloszlatása végett és hibák orvoslásáért? Kíván-e gesztust tenni a nehéz helyzetbe kényszerített református egyház felé, és meg kívánja-e őrizni a Kossuth Lajos Tudományegyetem kebelén belül az állami tanítóképzést, mely e régió elemi érdeke? Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
