GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
A földművelési alapokról szóló törvény elfogadását követően elérkeztünk egy másik, az agrárgazdaság számára szintén alapvető törvény parlamenti szavazásához. Bátran állíthatom, hogy az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény olyan kiemelkedő jelentőségű, mint például a kárpótlási vagy a szövetkezeti átmeneti törvény.
Miért mondom ezt? Azért, mert ez a törvény - amennyiben hatályba lép - irányítója, szabályozója lesz az elkövetkezendő évek agrárpiacának, és ezzel összefüggésben újszerű folyamatokat is elindít majd a nemzetgazdaságban.
Magam és munkatársaim nevében is köszönöm azt a sok módosító indítványt, amelyet mind a képviselők, mind pedig az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága benyújtott. Ezek az indítványok ugyanis jobbá, elfogadhatóbbá tették a törvényt.
Világosan és egyértelműen megfogalmazódott, hogy az agrárpiaci folyamatokban részt vevő különböző szervezetek milyen feladattal, hatáskörrel és ezzel együtt milyen felelősséggel rendelkeznek.
Új típusú szerveződésként fognak megalakulni a terméktanácsok. A terméktanács léte, a terméktanácsi tagság a nagyon széles körű jogosítványok mellett szigorú felelősségi feltételeket is jelent. Azt hiszem, hogy ez a felelősség kellő józanságra fogja inteni az érintetteket.
Látni kell, hogy a korszerű agrárpiaci szabályozás e feltételek megléte nélkül nem valósítható meg.
Szeretném érinteni azt a sokak által vitatott kérdést, hogy a különböző érdek-képviseleti szervezetek miért nem kaptak erősebb részvételi jogosítványt a tervezetben meghatározottnál. Azt is felemlítették, hogy ez egyfajta visszalépést jelent a korábbi szabályozáshoz képest. Nem hinném, hogy bármiféle visszalépés történt. Egyszerűen arról van szó, hogy a különböző szervezetek a törvényjavaslat eredményeképpen pontosan a helyükre kerülnek, és mindegyik csak a saját feladatával lesz elfoglalva.
A viták során felvetődött, hogy az úgynevezett agrárpiac szabályozásával összefüggő egyes feladatokat a tárca szervezetén belül működő agrárrendtartási hivatal lássa el. Az alkotmányügyi bizottság komoly érveket hozott fel arra vonatkozóan, hogy a hivatal felállítása és működése felvet bizonyos jogi aggályokat is.
Kritika érte a javaslattevőt a tekintetben is, hogy most, amikor az államigazgatás korszerűsítéséről, leépítéséről beszélünk, miért van szükség egy újabb hivatalra. Szeretném leszögezni, bárhogyan is dönt az Országgyűlés, nem kívánok új, pótlólagos költségvetési forrásokat is igénybe vevő szervezetet létrehozni.
Eke Károly képviselő úrnak a biotermeléssel kapcsolatos felvetésére pedig az a válaszom, hogy nyitott kapukat dönget. Egyetértünk az igénnyel, a törvényjavaslat általános hatálya természetesen kiterjed a biotermelésre is.
Nem tartom elfogadhatónak - bár látszólag rendkívüli népszerűségű lenne - azt a módosító indítványt, amely a garantált ár fogalmában bizonyos jövedelemgarancia kimondását célozza. Egyrészt azért, mert általános jövedelemgarancia nem határozható meg, mivel mindenkire nem vonatkoztatható, és ezért veszélyes lehet, mert elavult termelési szerkezeteket tartana fenn. Másrészt a piaci verseny sem fogadja el az önköltségre épülő támogatási rendszereket, mert túl merevek, a piaci értékítélet pedig a világpiaci mozgásoktól, a kereslet-kínálat viszonyától függ. A problémát az sem oldaná meg, ha az átlagos termelési hatékonysági színvonal lenne a garantált ár alapja, mert nem biztosítható, hogy az kapja a garanciát, akinek szüksége lenne rá, illetőleg akit célszerű lenne támogatni.
Nagy megelégedésemre szolgált, hogy rendkívül kemény szakmai viták után, elsősorban az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésein sikerült számos olyan módosító javaslatot kidolgozni, amelyeket mind a bizottság, mind a kormányzat jónak tartott, és remélem, a tisztelt Országgyűlés is elfogad majd.
Ezek az indítványok számos kérdésben előremutatóak. Itt csak két új dologról szeretnék említést tenni. Elfogadtuk azt a módosító indítványt, mely arról szólt, hogy az agrárpiaci szabályozásba vont termékeket, illetőleg a termékek minőségét milyen módon kell meghatározni. Elfogadtuk azt a módosító indítványt is, miszerint a megalakuló terméktanácsok már most mintegy köztestületi szervezetként jöjjenek létre.
(16.40)
Ez a módosítás pedig már előrevetíti azt, miszerint hamarosan meg fogja alkotni az Országgyűlés a köztestületekről és a kamarákról szóló törvényt.
Ezzel a jogalkotási technikával - nyugodtan állíthatom - a terméktanácsok számára az átmenet az újabb szabályozási környezetbe viszonylag zökkenőmentes lesz.
Ennél a gondolatnál szeretnék utalni a földművelési alapokról szóló törvényjavaslatra. Számos olyan új rendelkezést fogadott el javaslatunkra az Országgyűlés már az alapok esetében is, amelyek az agrárágazat jövőjét többé-kevésbé meghatározzák.
Ha néhány hónap múlva egymás mellé téve elolvassák a földművelési alapokról szóló törvényt, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt, az élelmiszerekről, az állattenyésztésről, a takarmányozásról, az állategészségügyről - és még sorolhatnám -, szóló törvényeket, ki fog rajzolódni egy nagyon markáns, határozott koncepcionális ív. Nem egyes elemeitől kell külön-külön megváltó erőt remélni, hanem ezek együttes hatásában bízunk. A szakmai rendelkezések pedig már a legkorszerűbb szemléletet tükrözik. Figyelemmel vannak a minőségre, a természet- és környezetvédelemre, a megváltozott piaci körülményekre és más társadalmi és gazdasági elvárásokra is.
Ez a koncepció pedig, remélem, mielőbb magába foglalja majd az újabb agrár jogszabályokat. Ezzel a gondolattal zárom vita-összefoglalómat.
Köszönöm az Országgyűlés tagjainak, a bizottsági vitákon részt vett szakértőknek a rendkívül hasznos közreműködést. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szükséges módosításokra is tekintettel a törvényjavaslatot részleteiben és egészében elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
