IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívüli ügyben veszem igénybe figyelmüket néhány percre. Polgár- vagy honfitársaink egy kis csoportja november végén aláírásgyűjtésbe kezdett. Arra kértek, tájékoztassam önöket arról, hogy már százezren adták nevüket az ügyhöz.
Mi ebben a rendkívüli? - szegezik nekem önök a jogosnak tűnő kérdést, hiszen az utóbbi három évben ilyesmi nem először fordul elő. Az ügy egyik rendkívüliségét az adja, hogy itt senki nem követeli mások betiltását, leváltását vagy rendőri kivezetését, még csak megbélyegzését sem; senki nem fenyegetőzik patakvérrel, nem kéri idő előtti választások kiírását. De hiszen nem titok önök előtt az ügy: közülünk is többen - pártállásra való tekintet nélkül - aláírták az íveket, előre megfontoltan csatlakoztak a "Tégy a gyűlölet ellen!" mozgalomhoz.
A múlt év novemberében - sajnos, nem minden előzmény nélkül - két apródkorú fiatalember baseballütőkkel brutálisan meggyilkolta egy roma embertársunkat. Ez volt az a pillanat, mikor néhány jóérzésű polgártársunk úgy vélte: nem hallgathat tovább.
A Madarász utcai gyermekkórház orvosaival az élen közzétették a szóban forgó felhívást, amely így szólt:
"Kórházunkban egyforma szeretettel gyógyítunk minden gyermeket, bármi az anyanyelve, bármilyen a bőre színe, bármilyen hitet vall, bármilyen családból jött, ha faluból, ha városból, ha szegény, ha gazdag. Ez természetes, mint ahogy az is, hogy azt szeretnénk: ha felnőnek, ők se gyűlöljék egymást. Az ő jövőjükről van szó. Ezért felhívjuk a többi gyermekkórházat, gyermekintézményt, az iskolákat és mindenkit, aki olyan társadalomra vágyik, amelyik nem ismer gyűlöletet, és hajlandó is tenni ezért a maga területén: támogassa kezdeményezésünket. Ezt a társadalmat csak együtt teremthetjük meg, és meg is kell tennünk, hiszen ez az ország a gyermekeink öröksége. Nem politikai pártok és szervezetek, hanem minden, magát felelősnek érző személy és közösség aláírását és részvételét várjuk."
Ezt az ívet, a szokásostól eltérő módon, korra való tekintet nélkül valamennyi, a betűvetésben legalább nevének leírásáig jártas honfitársunk aláírhatta és aláírhatja. A felhívást, példás nagyvonalúsággal, több napi- és hetilap - így a Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava, a 168 óra - egész oldalon, ingyenesen közölte, de számos más sajtóorgánum, valamint a tévé és rádió foglalkozott - igazán nyitottan és alaposan - ezzel az igazán fontos üggyel. Megmozdult a sokat hivatkozott vidéki lakosság, sőt, határon túli magyarok is; nagy számban érkeztek az ország különböző pontjairól támogató levelek: plébániákról és parókiákról; számos iskola csatlakozott, tanárostul és diákostul az akcióhoz.
Csaknem minden társadalmi réteghez… (A közelében ülő, egymással élénk beszélgetést folytató képviselőkhöz fordul:) Kisgazda képviselőtársaim is csatlakozhatnak… a frakcióhoz.
Csaknem minden társadalmi réteghez és korcsoporthoz tartozók adták örömmel a nevüket az ügyhöz, mert megértették, hogy a gyűlölet nem vezet egészséges lelki kielégülésre, hogy a gyűlölet a gondolatnélküliek gyáva reflexe, a nyers fizikai erő értelmetlen fölényeskedése; hogy a gyűlöletnek nincs jövője, mert a jövendő a béke emberéé. De megértették azt is, hogy nem elegendő csupán tartózkodni az eltorzult lelki és fizikai megnyilvánulásoktól, hanem cselekvésre, megszólalásra van szükség.
Örömmel állapítható meg, hogy a többség - az aláírásokból kitűnően - közülünk is elutasította, elutasítja a gyűlöletet. Természetesen - sajnálatosan - vannak közöttünk is néhányan, akik, bizony, megérdemelnék, hogy szerény penitenciaként legalább százezerszer leírják: Tégy a gyűlölet ellen! Tégy a gyűlölet ellen! …
Ki kell gyógyulnunk a minden embert gyakorta megkísértő falkaszellemű ordasságból, és azután emeljük fel, ahol lehet, szavunkat az erőszak és a kirekesztés ellen, mielőtt a vézna lelkűek körében a brutalitás jelképpé magasztosulna.
A "Tégy a gyűlölet ellen!" mozgalom jelképe egy nyitott emberi kéz, virággal: a bizalom, a reménykedés, a cselekvő, erős, mindent legyőző szeretet jelképe. Előzzük meg egymást a tiszteletben, a türelemben, a jóakaratban, és akkor úgyszólván magától is, izgatott rásegítés nélkül is "A magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
