FODOR GÁBOR, DR., az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke:
FODOR GÁBOR, DR., az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke:
FODOR GÁBOR, DR., az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim - és mindenki, aki ezt a vitát hallgatja jelen pillanatban.
Nagyon örülök, hogy végül is a Parlament elé került most egészen gyorsan ez az országgyűlési határozati javaslat. Azért emelem ki ezt a gyorsaságot, mert emlékezhetnek rá képviselőtársaink, hogy tavaly hosszabb időt kellett erre várnunk, tavalyelőtt is hosszabb időt. És bizony minden ilyen esetben, amikor a Parlament dönt támogatásokról, akár az egyházakról legyen szó, akár nemzetiségi, etnikai kisebbségi szervezetekről, akár társadalmi szervezetekről, azt hiszem, mindig, mindenütt fontos igény az, hogy megfelelő időben történjen ez a pénzelosztás. És azt hiszem, most jó esélyünk van arra, hogy ez a kívánságnak megfelelően, időben történjék meg.
Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság megvitatta azt a javaslatot, ami a Művelődési Minisztérium egyházi kapcsolatok főosztálya előterjesztése alapján - a Miniszterelnöki Titkársággal egyeztetve - került a bizottság elé. Ebben a vitában egyértelművé vált, hogy a bizottságunk, mint az eddigiekben is, amellett foglalt állást, hogy nagyon fontosnak és nagyon lényegesnek tartjuk az egyházakkal való törődést, az egyházak pozitív megítélését, méghozzá akár pozitív megkülönböztetését is ezeken a területeken. Ezt azért tartottuk fontosnak kiemelni, mert az a meggyőződés általános a bizottságban, hogy a mostani magyar társadalomnak egy nagyon lényeges építőeleme az egyház, az egyházak, a vallásszabadság fontossága, és nagyon lényeges és nagyon fontos, hogy óvjuk, őrizzük ezt, segítsük az egyházakat abban, hogy megtalálják ebben a most felkavarodott világban azt a helyüket, amely megilleti őket, és amellyel a társadalomnak is nagyon nagy hasznot hajtanak, és amellyel egyéneknek is, mindannyiunknak, állampolgároknak is nagyon nagy hasznára vannak.
Bizottságunk tehát ebből a nézőpontból vizsgálta a mostani előterjesztésnek is a háttéranyagát, illetve annak fő eszméit. Alapvetően egyetértünk azzal, hogy ebben a mostani helyzetben, amíg általános jelleggel más szabályozás nem történik, addig a mi bizottságunknak és a Parlamentnek kell elosztania a legjobb meggyőződése szerint azokat a pénzeket, amelyeket a költségvetés hozzánk utal, és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságot kéri fel a költségvetési törvény is, hogy erről előterjesztést tegyen a Parlamentnek.
Ahol már nézetkülönbségek alakultak ki a bizottsági vitában, az azoknak az egyházaknak a megítélése volt, akik szerepelnek ebben a listában, a felsorolásban - amelyet képviselőtársaim is a kezükbe kaphattak - azok között az egyházak között, akik benyújtottak támogatási igényt a Művelődési Minisztériumhoz. Képviselőtársaim itt - az eddigi szokott gyakorlattól eltérően - két változatot találhatnak, ha kezükbe veszik most ezt az előterjesztést. Találhatnak egy A-változatot és egy B-változatot is, a kettő eltér egymástól bizonyos pontokban. Erről is szeretnék néhány szót szólni, hiszen hosszasan vitatkoztunk erről a bizottság ülésén, és azt hiszem, nem árt, ha pár szót itt is mondunk az előterjesztésben a Parlament plénuma előtt erről.
Az A-változat végül is az eredeti változatot tükrözi. Az eredeti változat az volt, amit előterjesztett a minisztérium a bizottság elé. Ez abból indul ki, hogy minden olyan egyház és vallási felekezet, amely megfelel a törvényi feltételeknek Magyarországon, jogosult erre a támogatásra. Jogosult azért, mert pontosan az előbbi kiindulópontból, a pozitív megkülönböztetés kiindulópontjából azok az egyházak és vallási felekezetek, függetlenül azok jellegétől és sajátosságától - ami mindenkinek ízlésbeli meggyőződése, hogyan ítéli meg ezeket -, fontos szerepet töltenek be a társadalom életében, és ezért minden állampolgárnak joga van arra, hogy különböző felekezetekhez tartozzon, és nekünk ezeket a felekezeteket segítenünk kell ennek a mostani átalakulásnak az időszakában. Ráadásul ez a meggyőződés - az A-változathívőknek a meggyőződése - abból is táplálkozott, hogy az állam végül is sohasem ítélkezhet vallásos hit vagy lelkiismereti meggyőződés igazságtartalmáról. Mi csak azt vizsgálhatjuk, hogy megfelelnek-e a hatályos törvényeknek azok a szervezetek, amelyek egyházakként kívánnak támogatást a Parlamenttől. Ezek a szervezetek, amelyek itt szerepelnek, ezen a listán, mind megfelelnek ezeknek a törvényes feltételeknek. Másfelől a vitában az A-változat mellett érvelőknél fölmerült az is, a vitában is gyakran voltak olyanok, akik szembeszegezték ezzel az állásponttal azt, hogy ezektől az elvektől, amelyekre az előbb hivatkoztam, és amelyek végül is a vallásszabadság elvének kibontását jelentik, eltér a mostani helyzet, mert nem a vallásszabadság problémáiról szól az, hogy hogyan súlyozunk egyes egyházak között, vagy támogatunk egyes egyházakat, vagy sem, hanem ez mindössze egy állami mérlegelés kérdése, hiszen arra nincs kötelezettsége az államnak, hogy mindent anyagilag támogasson, ami egyház. Csakhogy - mint ahogyan utaltam is rá - mi azt mondtuk, ez különbözteti meg az egyházakat a társadalmi szervezetektől vagy egyesületektől, nevezetesen az, hogy egyfajta pozitív hozzáállás, viszonyulás van a társadalom részéről és a Parlament részéről is az irányukba. S ha egyébként ez általánosságban elfogadott a részünkről, hogy egy ilyen pozitív viszonyulás szükséges irányukba, azok, akiket ebből kiveszünk, mindenképpen egy olyan helyzetbe kerülnek, amely alkalmas arra, hogy az ő hírnevüket, a jó hírnevüket megrontsa, és ez bizony veszélyes is lehet. Ráadásul azok az aggályok, amelyek különböző egyházakkal, vallásfelekezetekkel kapcsolatban fölmerültek, azok az A-változatot támogatók álláspontja szerint nincsenek bizonyítva. Ezek csak hipotézisek; különböző benyomásokra, érzékekre és különböző sajtóbeli értesülésekre hivatkozva szoktuk megítélni a különböző egyházakat.
Ha megnézik a B-változatot a tisztelt képviselőtársak, ott azt találják, hogy a B-változat annyiban különbözik ettől az előbb általam előadott A-változatbeli felfogástól, hogy a B-változatban viszont az tükröződik, hogy egyes egyházakat kiemel a többiek közül. Nevezetesen itt négy egyház megítéléséről van szó: az Egyesítő egyházról, az úgynevezett Scientology vagy Szcientológus egyházról, a Jehova tanúiról és a Krisnatudatú hívőkről. Ezekkel az egyházakkal kapcsolatban a B-változat hívei, támogatói úgy érveltek, hogy ezeket az egyházakat destruktív egyházaknak ítélik meg. Azért ítélik meg őket destruktívnak, mert tevékenységüket nem tekintik a társadalom számára feltétlenül hasznosnak; kétségek támaszthatók álláspontjuk szerint ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban, hiszen számtalan - megint csak sajtóbeli - híradásról olvashatunk, ahol szülők és mások panaszkodnak arra, hogy különböző egyházak, szekták fiatalokat és másokat olyan kapcsolatba és olyan függésbe hoznak ezekkel a szervezetekkel, amelyet nem tartanak egészségesnek és helyesnek. Tehát számtalan ilyen híradással találkozhatunk, és a B-változat hívei azon az állásponton voltak, hogy bizony ezeket a szempontokat mérlegelni kell, és a társadalmi hasznosság vagy a társadalmi megfelelőség szempontjait be kell hozni a Parlament döntésébe és állásfoglalásainkba.
A parlamenti bizottság, miután ezeket az érveket pró és kontra meghallgatta, és lefolytattuk ezt a vitát, végül is úgy döntött - nem kívánván igazságot tenni ebben a vitában -, hogy egy dologban tudunk konszenzust teremteni, nevezetesen abban, hogy ez a két változat kerüljön a Parlament elé, és e két változatról a tisztelt Ház mondja ki - egyfajta kollektív bölcsességgel - azt, hogy melyiket kívánja támogatni. És a bizottságunk igyekezett mindent megtenni azért, hogy e két változatot megfelelően előkészítve és mindkét oldal érveit felsorakoztatva tárjuk a tisztelt Ház elé, hogy képviselőtársaink dönthessenek ebben az ügyben.
Úgyhogy én azt kérem mindenkitől, a tisztelt képviselőtársaktól is, hogy ezt a vitát lefolytatva, legjobb meggyőződésünk szerint, alkotmányos elveinkhez és törvényeinkhez ragaszkodva hozzuk meg azt a döntést, minél gyorsabban és minél hamarabb, hiszen az egyházak várják ezt a döntést, és működésük szempontjából nagyon fontos és kívánatos lenne, hogy ez minél hamarabb megtörténjen. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)
