FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat két olyan területére szeretném felhívni az önök figyelmét, amely területek törvényi úton történő szabályozása egyértelműen nincs jól megoldva. Módosító indítványokkal igyekeztem ezen javítani, de a bizottsági szavazások során nem nyertem el a szavazatok szükséges hányadát. Tudomásul kellett vennem, hogy a rendszerváltásnak most egy olyan fázisában vagyunk, amikor korábban dicsért, jó példának tartott állapotok megítélése önmaga ellentétébe csapott át, és ugyanezen helyzeteket ma nemkívánatosnak, szükséges rossznak tekintjük.
Ilyen például a törvényjavaslatban az állami tulajdon létének a megítélése, vagy a nagybetétesek érdekeinek a védelme. Míg néhány évvel ezelőtt az állami tulajdon volt a tulajdonformák koronája, ma ebben a törvényjavaslatban - a többi tulajdonformához viszonyítva - hátrányosan kezelendő. Míg korábban a takarékbetétek megfizetését az állam garantálta, ma a "fizessenek a gazdagok" jelszó jegyében az 1 millió forint feletti betétekre a törvényjavaslat nem vonatkozik.
8865/2-es szám alatt módosító indítványt nyújtottam be annak érdekében, hogy az alap által nyújtott biztosítás terjedjen ki a tartósan 100%-ban állami tulajdonban maradó cégekre. Véleményem szerint a betétbiztosítás költségeit valamennyi pénzintézeti szolgáltatást igénybe vevő vállalkozásra ráterhelik, így áttételesen viselik a biztosítási költségeket a 100%-ban állami tulajdonban maradó cégek is. A versenysemlegesség jegyében kellene, hogy részesedjenek ugyanezen cégek a biztosítás előnyeiből is, ha máskülönben teherviselők.
Egy költségvetési szempontra is felhívom az önök figyelmét. Ha a biztosítás nem vonatkozik az állami tulajdonban maradó cégek betéteire, akkor a költségvetésnek kell az önhibájukon kívül bajba jutott állami vállalatok hóna alá nyúlni. Alkalmasint ez a költségvetési támogatási kötelezettség váratlanul is és érzékenyen is érintheti a költségvetési egyensúlyt.
A bizottsági vitán nem tudtam meggyőzni képviselőtársaimat arról, hogy nem szolgálja a stabil költségvetés és a versenysemlegesség érdekeit, ha kizárjuk az alap által nyújtott biztosításból a 100%-ban állami tulajdonban maradó cégeket. Emiatt a 8865/2-es számú indítványomat itt és most visszavonom.
A fejlett országok betétbiztosítási törvényei is limitálják azt az összeghatárt, amelynél nagyobb betétekre a biztosítás nem vonatkozik. Ezzel egyidejűleg viszont a nagybetéteseknek jogosítványaik is vannak, magasabb kockázataikért cserébe igényt tarthatnak olyan adatokra a betétkezelő bankjuktól, amelyekből megítélhetik betéteik biztonságának a fokát. Sajnos az ilyen adatszolgáltatási kötelezettség törvénybe történő beépítését ellenzik az előterjesztők, így nem fog javulni számottevően a nagybetétesek informáltsága. Ma rémpéldaként emlegetik, hogy az Ybl Bank elleni bankfelügyeleti feljelentést megelőző két-három hét alatt tavaly június-júliusban 100-150 milliós betéteket helyezett el több önkormányzat és vállalat a csődbe jutó bankban. A betétesek pénze elúszott, de vajon a mai betétesek informáltsága jobb-e? Semmivel sem jobb, és sajnos ez a törvény sem segíti elő kellő értesültségüket.
Mivel a költségvetési bizottság nem támogatta a nagybetétesek számára adandó - ha igénylik, akkor kötelező - banki adatszolgáltatás gondolatát, indítványomat visszavontam, de ezúton is jelzem, a nagybetétesek biztonsági gondját ez a törvényjavaslat nem oldja meg.
Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi irodalma számos olyan esetet felemlít a nyolcvanas évek közepéből, amikor bróker cégek segítségével csődgyanús helyzetben másfél-két nap alatt 150-180 millió dolláros betéteket 100 ezer dolláros betétekre daraboltak szét, amelyekre már vonatkozott a betétbiztosítás. Sok cég eleve elaprózva helyezi ki betéteit, mert nem akarja vállalni a nagybetétesekre nehezedő fokozott kockázatot. Vajon kijátsszák-e ezek a cégek a betétbiztosítási törvény limitszintjét, vagy a gazdasági életben szükséges betéti biztonság módozatait kutatják? A példával azt illusztráltam, hogy nem kell félteni a nagybetéteseket, előbb-utóbb felkutatják a betéti biztonságuk feltételeit, de ezeknek a módozatoknak gyakran olyan a látszata, mintha a gazdagok, a tehetősek kijátszanák a törvényt. Jobb lenne az egyenes és biztonságos út, ne kényszerítsük a nagybetéteseket gyanúsnak tűnő kerülőutak kiépítésére. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
