BEJCZY SÁNDOR, a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka:
BEJCZY SÁNDOR, a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka:
BEJCZY SÁNDOR, a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre bejelentem, hogy nem fogok félórát beszélni, csak pár percet. Tudniillik most általános vitáról van szó, és úgy gondolom, hogy a részletes vitában bárkinek elemeznie joga, esetleg kötelessége is lesz majd.
De hogy mégis a Független Kisgazdapárt 36-os frakciója nevében szóljak, én elöljáróban annyit szeretnék közölni, a szokástól eltérően nem a végén, hanem most azt mondom, hogy a benyújtott javaslatot a képviselőcsoportom nevében elfogadottnak tekintem, illetve tárgyalásra igenis alkalmasnak.
Tisztelt Ház! Az a ritka helyzet van, hogy a külpolitikai biztonságunkat tárgyaló határozati javaslat és a honvédelmi alaptörvényeket tárgyaló javaslat szinte egymás után került a tisztelt Ház elé. Az, hogy tisztelt Mécs képviselő úr - általam igen tisztelt képviselő úr - azt mondja, hogy a honvédelmi alaptörvények tárgyalása többszöri halasztást igényelt, hiszen többször benyújtották, visszavették, ugyanez vonatkozik a biztonságpolitikai elképzelésekre is.
Uraim, hölgyeim! Ennek a Parlamentnek van egy alig 3 éves múltja. Előtte 40 évig ebben a Parlamentben ilyesmiről nem is beszéltek. Senki nem úgy jött ide, hogy valami felvértezett politikai bölcsességgel rendelkezik. Ezt a két fontos vonalat igenis hoszszabb ideig kellett tárgyalni, hosszabb ideig kellett módosítani, elfogadhatatlanná nyilvánítva az ellenzék részéről. Nem baj ez, kérem szépen, az a fontos, hogy tárgyalunk és próbálunk valóban - a kor szellemének megfelelően - olyan törvényeket, olyan határozati javaslatokat hozni, amelyek valóban, ahogy már elhangzott, évtizedekre megszabhatják külpolitikánknak és honvédelmünknek az irányvonalát.
Nagyon helyesen mondta miniszterünk, honvédelmi miniszter urunk, amikor azt mondta, hogy több mint 40 éven keresztül ilyesmiről itt szó sem lehetett ebben a Házban.
Ha most azt mondjuk, hogy változtatni kell azon a szemléleten, illetve azt örökre el kell felejteni, akkor el kell azt is felejteni, hogy ez a Magyarország, ez a szerencsétlen Magyarország 40 éven keresztül mindig ellenségképet keresett.
Engedjék meg, hogy mint idős ember elmondjam: az '50-es évek elején mint tartalékos bevonultam a bakonyi hegyekbe, ott állandóan azt hangoztatták nekünk, hogy a fegyvereket nyugatra és délnyugatra kell irányítani, mert ott az ellenség, és igenis mi azokat meg fogjuk semmisíteni.
Ez, hál'isten, elmúlt, és valóban integrálódási szándékunk azt fogja hozni - amely, reméljük, megvalósul -, hogy mi hozzátartozunk egy békés, szinte egész Európát, sőt talán az egész világot kitevő társadalomhoz.
A bizottság elnöke, az MDF szónoka, Mécs Imre képviselő úr mint az ellenzék egyik illusztris szólója és magam is - és véleményem szerint ezután mindenki - azt fogja ezután mondani, hogy ez a honvédelmi alapelvek törvénye egy konszenzus szüleménye lesz.
Tehát, én ugyan most őszintén mondva meglepetéssel hallottam, hogy tisztelt Mécs képviselő úr ezt a javaslatot egyszerűen elfogadhatatlannak tartja. De hát, bocsánatot kérek, ez a Parlament most eljutott 3 év után oda, hogy bekerült konszenzus alapján, előzetes megbeszélések alapján egy törvényjavaslat, és most azt halljuk, hogy ez alkalmatlan tárgyalásra.
Ki meri azt vállalni, hogy időtlen időkig ezekkel az alapelvekkel csak játszadozunk, hogy majd csak lesz így, majd csak lesz úgy, valami majd csak lesz - bocsánatot kérek, hogy ezt ilyen póriasan mondom.
(11.50)
Hát, kérem szépen, nincs ellenségképünk, az biztos - de sajnos, a körülmények olyanok, hogy a fegyveres erőkkel foglalkozni kell. Hát, kérem, teljesen igaza van a külügyminiszter úrnak abban, hogy fegyverekkel, csak fegyverekkel az ország függetlenségét nem lehet megteremteni, de - bocsánatot kérek - fegyverek nélkül sem lehet a biztonságunkat megteremteni! Sajnos, nem úgy van, hogy fogjuk magunkat, kérem szépen, felülünk a repülőre vagy a vonatra, és lemegyünk az Adriára nyaralni, üdülni - mert sajnos nem ez a helyzet!
Kérem, adjuk meg a lehetőséget arra, hogy a Kormány, illetve a Honvédelmi Minisztérium által valóban megfontolt javaslatot tárgyaljuk. De eleve, ex cathedra kijelenteni, hogy alkalmatlan… Őszintén szólva, én csodálkozom.
A nagy baj az, hogy ez egy kétharmados törvény. Elképzelhető, hogy ennek az életbe léptetésére nem lesz lehetőség ebben a ciklusban, hogy nem tudunk egy év alatt egy honvédelmi alaptörvényt… (Tirts Tamás: Földtörvény sincsen! - Derültség a bal oldalról.)
De hát, bocsánatot kérek, azt hiszem, egyiknek nincs köze a másikhoz. Sok minden nincs még, kérem, sok mindent már meg kellett volna alkotni, de én azt hiszem, jelen helyzetben a biztonságunk legalább az elsők között van, ha nem a legeslegelső.
Ebből kifolyólag, kérem, őszintén szólva, ahogy ezt is hallom - mondom, nem akarok részletekbe bocsátkozni, de mégis, megütötte a fülemet -, hogy például a határőrség jelenlegi felállása nem jó, mert hiszen nincs az a veszélyhelyzet, amely indokolttá tenné, hogy a határőrség közvetlenül beleavatkozzon a határunkat megsértő elemek leküzdésébe.
Bocsánatot kérek, én nem hiszem, hogy egy Kormánynak, egy Parlamentnek vagy akármilyen magas szervnek ideje lenne arra, hogy megtárgyaljuk, mit csináljunk, amikor - csak egy abszurdumot mondok - a Délvidéken száz csetnik átjön a határon, és egy közértet kirámol… Engedtessék meg, ez sajnos - elvben - előfordulhat! Akkor igenis, az ottani határőrség illetékes parancsnoka intézkedni fog, és nem várja meg, hogy összetrombitálják a Parlamentet, hogy "Nahát, akkor most intézkedjünk, és mit csináljunk".
Én ilyen szempontból tartom aggályosnak, hogy ha ennek a honvédelmi javaslatnak a tárgyalása elhúzódik, illetve alkalmatlanná nyilvánítása kerül itt rögzítésre.
Nagyon kérem a tisztelt Parlamentet: gondolja meg, hogy a jelenlegi helyzetben is, amikor nekünk valóban nincsen ellenségképünk - és ezt, ahogy mondtam, már mindenki elmondta, és mindenki el fogja mondani -, országunk határainak, országunknak a védelmét lehetőségeink szerint, szegénységünk dacára mindenképpen biztosítani kell. Nem lehet, kérem, hogy egyszerűen azt mondjuk: nincs szükség védelemre!
Arra meg szerintem nincs lehetőség, hogy ez hetekig, hónapokig, sőt - isten ments' - évekig eltartson. Annyi felelősségnek kell ebben a Parlamentben lenni, hogy ennek a határozatnak meg kell születni az országunk biztonsága és védelme érdekében.
Nem azért kell a magyar katonát olyan helyzetbe hozni, hogy fegyvert adunk a kezébe, hogy valahová elmenjen kalandozni. Határainkon kívül nem fog magyar katona háborúba menni, de a határainkat meg kell védeni, és meg is akarjuk védeni. Azt hiszem, ez természetes hazafiúi kötelesség. Ez nem sovinizmus, nem nacionalizmus - ez nemzeti szent kötelességünk.
Én mást nem is akarok mondani. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról és középről.)
