INOTAY FERENC, DR. a KDNP vezérszónoka:
INOTAY FERENC, DR. a KDNP vezérszónoka:
INOTAY FERENC, DR. a KDNP vezérszónoka: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Elnök Úr! Az előbbi percekben és az azt megelőző percekben azon gondolkodtam, hogy vajon melyik patika az, amelyik a "szóricinust" adja, aminek következménye lehet "szódiaré"?
Ez a bevezetésem, ez a személyes bevezetésem, csak én magam mondom, nem hivatalos pártvélemény… (Derültség.) …, persze, lehet, hogy az lesz.
A Kereszténydemokrata Néppárt részéről az első mondanivalóm az, hogy végre! Igen, végre az, hogy tárgyaljuk a honvédelmi alapelveket.
A Magyar Népköztársaság honvédelmi alapelveiről szóló előterjesztésnek ez már nem az első tárgyalása. A Kereszténydemokrata Néppárt honvédelmi szakbizottsága nagyon sok alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel, tekintettel arra, hogy több, számmal nem jelzett előterjesztést is kaptunk.
Nem akarom az előttem szóló képviselőtársaimat megismételni, azzal az amúgy is igen kevés és túlterhelt parlamenti időt, munkára szánt időt pazarolnám. Néhány kiegészítőt ezért mondanom kell, előre leszögezem, mondanivalóimat csökkentem a képviselőtársaim iránti tiszteletből.
Ha csúszás van ebben a témában, igen, ebben valószínűleg - sőt tény - a Kormány is felelős lehet, sőt az. Igen, az is igaz, hogy előbb nyújtották be a honvédelmi alapelveket és később a biztonsági alapelveket.
(13.10)
Tény az is, hogy mindannyian akarjuk, szeretjük, szeretnénk, ha már meglenne a honvédelmi törvény. A honvédelmi törvény előfeltétele a honvédelmi alapelvek elfogadása, a honvédelmi alapelvek előfeltétele a biztonságpolitikai alapelvek elfogadása. A honvédelmi törvény tehát a honvédelmi alapelveken nyugodhat.
Hölgyeim és Uraim! Most végre elérkeztünk oda, hogy az egymásra építkező döntési sorrend betartatik, hisz az előző héten tárgyaltuk a biztonságpolitikai alapelveket.
Vissza kell térnem arra - szinte már szlogen, közhely -, hogy Magyarországnak nincs ellenségképe, és a Helsinkiben aláírtak szerint tudomásul vesszük és maradéktalanul betartatjuk a határok erőszakos megváltoztathatatlanságának az elvét. Hiszszük azt is, hogy környezetünk is betartja és vállalja ezen kötelezettségét.
Amikor ez az Országgyűlés megalakult, illetve amikor a szovjet hadsereg Magyarországot elhagyta, és idegen fegyveres erőtől szabad lett az ország, a világpolitikai helyzetet úgy értékelte a Kereszténydemokrata Néppárt honvédelmi szakértőbizottsága, hogy a kétpólusú világ megszűnése következtében nem lesz szükség a békeszerződésben és egyéb nemzetközi szerződésekben számunkra engedélyezett haderőre azért, mert a biztonságot a világpolitikai körülmények is biztosítják.
Úgy reméltük, hogy - miként a második világháború után Japán - Magyarország a fegyveres erőkre fordítható költségek jelentős részét átcsoportosíthatja a gazdaságba. Japánt, különösen a kezdeti időkben, anyagilag segítette az a tény, hogy gyakorlatilag a katonai költségvetése nulla volt.
Úgy gondolom, annak idején rajtunk kívül még nagyon sokan úgy gondolták, hogy egy valóban katonátlan időszak következik. Ennek szellemében változtattuk meg a most is érvényben lévő honvédelmi törvényt úgy, hogy a katonai szolgálatot tizenkét hónapra csökkentettük. És ezután jött a keserű tapasztalat: számunkra, kereszténydemokraták számára elképzelhetetlen volt az a véres öldöklés, ami déli végeinken zajlik, ami - az általunk is nagyon elítélt - embertelen nacionalizmusból, a másság eltűrésének képtelenségéből származik. Ez a türelmetlenség minket, magyarokat közvetlenül és közvetve is érint, érinthet.
A Kárpát-medencében élő magyarok közül 1920-ban a hivatalos demográfiai - valós - adatok szerint 30-35% került a trianoni határokon kívülre. Ez mostanra, 1993-ra 20-25%-ra csökkent. Ennek oka az, hogy a magyarokat elüldözték, elnyomásba kerültek, valamint az is, hogy a magyarok egy jelentős része nem meri megvallani magyarságát.
Miért mondom ezt? Mint már mondottam, mi elfogadjuk a határokat, a tényeket és a realitásokat. A trianoni Magyarországnak az 1938-'41 közötti időben történt - és a Kereszténydemokrata Néppárt részéről méltányosnak és igazságosnak tartott - területgyarapodásának következményein, keserű tapasztalatain okultunk mi is. Mindenki okult.
Mi békét akarunk, de ez nem jelenti azt, hogy lemondjunk azon kötelezettségünkről, miszerint azt is akarjuk - és ezért minden, nem erőszakos lehetőséget megragadunk és elkövetünk -, hogy a határainkon kívülre jutott magyarok a jelenlegi államukban biztonsággal és szabadon magyarként élhessenek. Ezt viszont egyesek az ő fenyegetettségüknek - sőt, katonai fenyegetettségüknek - tekintik.
Mi nem érezzük magunkat fenyegetve senki részéről, de déli végeink zűrzavaros helyzete mellett gondolnunk kell arra is, hogy felelőtlen, tébolyult elmék és személyek ideiglenes jelleggel sárba taposhatják az érvényes nemzetközi megállapodásokat. Ezért nagyon szükséges a honvédelmi alapelvek mielőbbi elfogadása.
Ennek az előterjesztésnek természetesen vannak hibái is. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről mi még a tárgyalásbavétel előtt - de a napirendre tűzés után - már benyújtottunk módosító javaslatokat. Erről azonban a részletes vitában kívánok szólni, nem akarom az általános vitát a részletes vitával összekeverni.
A honvédelmi alapelveknek érvényesnek kell lenni minden helyzetre. Nem változtathatjuk meg az alapelveket az események függvényében. Az előttem szólók azt igényelték, hogy vonja vissza a Kormány ezeket az alapelveket is azért, mert az események túlléptek rajtuk. Kérem, véleményünk szerint a honvédelmi alapelvekben leszögezett elképzelések, mondanivalók érvényesek, azokat módosítani - még az elfogadás előtt - úgy kell, hogy minden körülmények között érvényesek legyenek.
A hadsereg létszámának, fejlesztésének témája - amiről itt hosszú-hosszú perceken keresztül szó volt - nem az alapelvek, hanem a honvédelmi törvény témája szerintem. Az alapelveknek nem számszerű tényeket és nem olyan problémákat kell meghatározniuk, hanem csak irányt kell mutatniuk. Olyan rugalmas alapelvekre van tehát szükség, amelyek válsághelyzetben nem bénítólag hatnak, és nem hátráltatják a mindenkor szükséges intézkedések megtételét.
Probléma: a határőrség hová tartozzék? A honvédelmi alapelvekhez nem tartozik a határőrség témája sem, azért, mert az alapelvekben elfogadott elvek megoldásának a technikája az, hogy hová tartoznak egyes fegyvernemek vagy egyes fegyveres erők.
Igen örülnénk mindannyian, ha az elfogadott biztonságpolitikai alapelvekre épülő honvédelmi alapelvek minél előbb elfogadásra kerülnének azért, hogy a honvédelmi törvénnyel töltsük - hosszú felszólalásokkal és vitával, a kibontakozás lehetőségének minél előbbi megközelítésével - az időnket.
Elöljáróban azt tudom mondani: nem járhatunk úgy - és véleményem szerint az alapelvek ezt szóban biztosítják -, mint Anglia 1939-ben, ahol - Alexander tábornok emlékiratai szerint - amikor kénytelenek voltak a második világháborút megindítani, néhány korszerű harckocsin kívül érdemleges, modern fegyverzettel nem rendelkeztek, sőt, bármilyen komikus, voltak alakulatok, amelyeket lándzsával szereltek föl…
Hölgyeim és uraim! A legmegnyugtatóbb lenne, ha Magyarország olyan nemzetközi garanciákkal rendelkezne, olyan nemzetközi szerződéssorozatok egyik aláírója lenne, mely szerződések lehetővé tennék, hogy az anyagi lehetőségeinket nem túllépő - esetleg azt meg sem közelítő - terheket kellene igényelni honvédelmünk céljára.
Ilyen szerződéses rendszerbe - sajnos - nem tartozik Magyarország. A Kereszténydemokrata Néppárt honvédelmi szakbizottsága a biztonságpolitikai alapelvek szellemében mégis foglalkozott azzal a lehetőséggel is, hogy a honvédségünk kötelezettségeinek egy részét vajon mennyire tudnánk megfelelő nemzetközi szerződésekkel is megoldani. Jelenleg az ENSZ, illetve a Biztonsági Tanács által nyújtható garanciákon kívül egyéb szerződés nincs - ezt már mondtam. De vajon, ha volna…? Minden nemzetközi szerződés annyit ér, amennyit betartunk - vagy betartanak - belőle.
(13.20)
Ezen a téren, a történelemre visszanézve, keserű tapasztalatokat szereztünk, állapítottuk meg. Az Egyesült Nemzetek elődje a két világháború között az úgynevezett Népszövetség volt. Ez voltaképpen a tagjainak ugyanolyan biztonsági garanciákat nyújtott vagy kellett volna nyújtania, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete a mai tagjainak. Ez a garancia nem működött. A legtipikusabb példája ennek az, amikor Olaszország 1934-ben megtámadta Etiópiát, akkori nevén hivatalosan Abeszszíniát. Etiópia államfője Genfben sírva kérte a neki mint a Népszövetség tagjának járó segítséget. A nagy többség sajnálta őt, együttérzett vele, de a szerződési kötelezettség teljesítéséből nem lett semmi. Annyi segítséget kapott, hogy Anglia menedékjogot biztosított neki, viszont hét évvel később, miután a fasiszta Olaszországtól elvették újra Etiópiát, az angolok visszatették a trónjára. Ez az általános garancia működésének történelmi ténye.
Nézzük a nemzeti szervezetektől függetlenül, azok megléte mellett lévő, a múltbani kétoldalú szerződések működését. Sajnos, itt is keserű tapasztalatokat tudtunk rögzíteni. Csehszlovákiát ilyen kétoldalú szerződések védték 1939-ben, de amikor Hitler bekebelezte, a szerződés nem működött.
Egyetlenegy olyan működő kétoldalú szerződésről tudunk századunkban, amelyik működött: amikor Hitler megtámadta Lengyelországot. A Lengyelországnak nyújtott kétoldalú garancia megindította a második világháborút.
Az ENSZ, az Egyesült Nemzetek Szervezetének garanciái sem működnek megnyugtatóan. Nem húzom az időt. A szerződésből származó helytállás és helyt nem állás aránya a történelem tükrében kettő "nem" és egy "igen". Tehát nem reménytelen a múlt tapasztalatai alapján a biztonsági szerződés megoldása, de nem megnyugtató. A honvédelmi alapelveknél tehát erre figyelemmel kell lenni.
Igazuk van azoknak, akiknek a véleménye szerint hivatásos hadseregre van szükség, de olyan hivatásos hadseregre, amely mellett, amely mögött ott áll a teljes nemzet mint kiképzett tartalékos hadsereg - területvédelemmel, egyéb megoldható eszközökkel és elméleti módszerekkel.
A hazánk biztonságpolitikájára épülő honvédelmi alapelveket, kérem, minél előbb fogadjuk el, amit aktuálissá, mindenki által elfogadhatóvá lehet tenni a módosító javaslatok benyújtása után, azok megvitatásával.
Célszerűtlennek tartom az általános vita folytatását a vezérszónoklatok után. Ezért annak idején javaslatot is fogok tenni: zárjuk is le az általános vitát, kezdjük meg a részletes vitát a benyújtott módosító javaslatokkal. Ezzel előbbre visszük a honvédelmi alapelvek elfogadását, és biztosítani tudjuk a honvédelmi törvény minél előbbi megszületését, amely azután olyan fegyveres erőket tud számunkra biztosítani, amely Magyarország területi integritásának, belső és külső biztonságának megfelel.
A Kereszténydemokrata Néppárt részéről mi az alapelveket elfogadhatónak tartjuk a szükséges módosítások benyújtásával. Köszönöm, hogy rövidebbre fogott mondanivalóimat meghallgatták. (Taps.)
