MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Kedves Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Honvédelmi Miniszter Úr! Örülök, hogy itt van, és önnek is mondhatom azt, amit el fogok mondani. Valóban nagy nap a mai a magyar honvédelem történetében vagy legújabb kori történelmében. Ez az első alkalom, hogy a Magyar Országgyűlés nyílt ülésen vitatja meg az ország biztonságának, majd honvédelmének legalapvetőbb kérdéseit, demonstrálva ezzel, hogy transzparensek vagyunk, nyitottak vagyunk, hogy békések a szándékaink, és hogy jóakaratúak vagyunk.
Azt szeretnénk - és ebben teljesen egyetértek Für Lajos miniszter úrral -, hogyha egész térségünkben ez a mentalitás példaértékű lenne, és bíznánk egymásban. Ahogy az értelmező szótár mondja, a szorongás nem más, mint az ismeretlentől való félelem; úgy gondolom, hogy ez a térség tele van szorongásokkal, a falak is tele vannak, mint a doh sugározzák a szorongást. Nagyon fontos, hogy legyőzzük ezeket, mert a szorongás nagyon rossz cselekedetekre sarkallhat.
Az is igaz, amit a miniszter úr mondott, hogy üzenet rejlik ebben a törvénykezésben, hiszen meg lehetett volna oldani ezt törvények preambulumában vagy akár miniszteri expozéban vagy esetleg bizottságok előtt elmondott állásfoglalásban. Fontos, hogy az Országgyűlés határozati rangra emelve mondja ki világosan azokat, amiket ki kell mondani, hogy nincs ellenségképünk, hogy alapvetően érdekeltek vagyunk, hogy ebben a térségben béke legyen, az egész térségben mindenütt béke legyen.
Azt hiszem, hogy ezen captatio benevolentiae után az ellenzék feladatából és szerepéből adódóan őszintén és nyíltan kell beszélni, nemcsak megdícsérve azt, ami jó és elfogadható, hanem bírálva azt, ami helytelen. És engedje meg az általam nagyon kedvelt dr. Balogh György bizottsági elnök úr, hogy kifogásoljam felszólalását, amelyet nem egyeztetett a bizottsággal, és amelyet kérem a tisztelt Háztól, hogy tekintsék az elnök úr személyes véleményének, amely ugyan nagyon egybecseng a Honvédelmi Minisztérium hivatalos álláspontjával, szinte szó szerint. Nem akarom azt mondani, hogy ott is írták meg ezt a beszédet, mert ezt nem mondom. De úgy vélem, hogy sokkal fontosabb ügy fekszik előttünk, sokkal fontosabb dokumentumról kell döntenünk, amelyben a legteljesebb egyetértésre van szükség, semmint megengedjük ezt a félretájékoztatást. A honvédelmi bizottságban nagy vita volt, ahol a közölt szavazati eredmények alapján általános vitára bocsátotta a bizottság a szöveget, arra alkalmasnak találta, de nem jelenti azt, hogy teljes egészében egyetértés alakult volna ki.
Egyetértés van abban - s azt hiszem, hogy ezt ki is mondhatom -, hogy a biztonságpolitikának, a külpolitikának elsőbbsége van a honvédelmi politikával szemben. A fegyveres erő a honvédelemnek és a biztonságunknak végső eszköze, ultima ratio rerum, ahogy mondták valamikor. Ennek megfelelően kell kezelnünk. Keserű történelmünk megtanított bennünket arra, hogy mindig mindent meg kell tennünk azért, hogy ne alakuljon ki olyan szituáció, amikor ellenséges erők törnek az országra. Ez a legfontosabb feladatunk, tehát a biztonságpolitika primátusa, elsőbbsége, amelyre kell épülnie a honvédelmi alapelveknek és a honvédelmi alapelvekre kell épülniük a honvédelmet szabályozó törvényeknek. Premisszáikat onnan kell nyerniük.
Jó lett volna, hogyha ebben a sorrendben kerültek volna kialakításra ezek a rendkívül fontos okmányok. Sajnos, fordítva történt, a honvédelmi alapelvek már másfél évvel ezelőtt elkészültek, míg a biztonságpolitikai alapelvek - többszöri átdolgozás után - csak most, pár nappal, pár héttel korábban kerültek a tisztelt Ház elé. Ugyanakkor már tavasztól megindult a Honvédelmi Minisztériumban a kodifikációs munka, ami - hogy az előbbi hasonlattal éljek - már a harmadik emeletet építette meg, azt rendezte be, már a képeket a falra fölszögezték, mikor még a fundamentum ki se volt ásva, és a földszint se volt meg. A levegőben lebegett és a levegőben lebeg tehát a mai napig a honvédelmi törvénykezés.
Mi szeretnénk, hogyha nagyon erős fundamentuma lenne a honvédelmi törvénykezésnek, és azt szeretnénk, hogy hosszú időre, az ezredév végéig vagy még azon is túlnyúlóan stabil honvédelmi törvényeink legyenek. Ehhez azonban az szükséges, hogy teljes konszenzussal alakítsuk ki a honvédelmi alapelveket, amelyek a biztonságpolitikán alapulnak. És láttunk egy gyönyörű példát itt, az elmúlt időszakban, amikor a Külügyminisztérium minden presztízsszempontot félretéve ötször visszavonta a biztonságpolitikai alapelveket, részben az idő múlása, részben a műfaji problémák, de igen nagy részben a bírálatok és az ellenzéknek a hatására.
(11.20)
Én ezt példaértékűnek tartom. Semmiféle presztízsszempont nem akadályozta meg azt, hogy végre elkészült egy olyan biztonságpolitikai irat, amelyet az ellenzék is szinte teljes egészében elfogadhat. Tehát ez példaértékű.
Azért hangsúlyozom ezt, hogy nagyon jó lenne, hogyha a honvédelmi alapelvek hasonló fejlődésen mennének át, hogyha minden részletet hatpárti egyeztetéssel megtárgyalnók, és kicsiszolnánk egy olyan anyagot, amely mindenki számára elfogadható, és amely hosszú időre, több kormányzati cikluson keresztül stabil alapokat nyújtana Magyarország honvédelme számára.
A beterjesztett határozati javaslat tulajdonképpen egy hárompontos határozatból és ahhoz csatolt mellékletből áll. Igen komoly probléma törvényhozás-technológiailag - elnézést, hogy ezt a szót használom, de mérnök vagyok -, tehát törvényhozási kezelési szempontból, hogy ezzel a szöveggel mihez kezdjünk. Tavaly kora nyáron volt egy közös külügyi-honvédelmi bizottsági ülés, ahol többen bíráltuk a két alapelvet - a biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveket -, javasoltuk, hogy jó lenne közös iratot létrehozni, de főleg a kezelhetetlensége miatt Vásárhelyi Miklós képviselőtársam azt javasolta, hogy vagy pontokba szedett, paragrafusokba szedett, kezelhető anyagot terjesszenek be, vagy pedig legyen egy miniszteri expozé, ahogy ez nagyon sok külországban is szokásos.
Miért mondom el ezt?
Mert a határozati javaslat 1. pontja arról szól, hogy a határozat mellékleteként elfogadja a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveit és főbb feladatait. Ezzel tulajdonképpen szentesíti és jogalappá teszi azt a hosszú, 16 oldalas tanulmányszerű szöveget, amelyet a Kormány saját fogalmazásában a határozathoz csatolt. Ezek után már nem a Kormány szövege lesz ez, hanem a magyar Országgyűlésnek a szövege. Ez így nem járható. Mert ha ezt a szöveget később, mint a magyar Parlamentnek alapvető döntését fogják kezelni, és annak megállapításait kodifikációs forrásoknak fogják tekinteni, akkor itt tévedés történik. Később visszatérek, hogyan lehetne áthidalni ezt az ellentétet.
A 2. pontja a határozatnak azt mondja ki, hogy a Parlament megbízza a Kormányt a mellékletben foglaltak következetes képviseletével, a megjelölt feladatok maradéktalan végrehajtásával tartsa fenn és erősítse hazánk honvédelmét. Ismét a melléklet kiemelkedő fontossága tűnik elő, valamint a maradéktalan végrehajtás kérdése. A honvédelem az össztársadalom érdeke, mindannyiunk kötelessége hazánkat megvédeni. Ez az állampolgároknak alkotmányban rögzített feladata. Így nem lehet a Kormány kizárólagos feladatává tenni. Helyesebb lenne, ha úgy fogalmaznók, hogy a Kormánynak saját működési és hatáskörében kell maradéktalanul a végrehajtást biztosítania.
A 3. pontban arról van szó, hogy felkéri az országgyűlés a Kormányt, hogy a honvédelmi politika megvalósításáról, a magyar fegyveres erők felkészítéséről és fejlesztéséről kétévente számoljon be az Országgyűlésnek. Hosszú ez a két év. Egy ciklusban legfeljebb kétszer kerülne a tisztelt Ház elé a honvédelemnek a kérdése. Úgy gondolom, hogy ésszerű és célszerű ragaszkodnunk ahhoz, hogy évente legyen beszámoló.
Most pedig vegyük szemügyre a mellékletet. Ennek a 16 oldalas dokumentumnak a tartalmát és főbb pontjait a bevezető határozza meg, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a jelenlegi helyzetben a gyakorlati honvédelmi politika elvi alapjául szolgálhasson. Ugyanis ennek hiánya szinte lehetetlenné teszi a honvédelem és a fegyveres erők tevékenységének szervezését, az ennek érdekében kifejtett vezető, irányító munkának az ellenőrizhetőségét. Emellett rendkívül nehézzé és kétségessé válik megalapozott honvédelmi, illetve katonai jogállásról szóló törvények kidolgozása és jóváhagyása.
A már többszörösen átdolgozott anyagban sajnálatosan keverednek a biztonságpolitika, a honvédelmi politika, valamint a katonai doktrína elemei. Emiatt a tartalom nagyon nehezen értelmezhető, melyet a helyenkénti bőbeszédűség, felesleges magyarázat, illetve szerkesztési problémák is többszörösen nehezítenek.
Vegyük szemügyre az egyes fejezeteket. A honvédelmi politika alapelveit és céljait tartalmazó fejezet a dokumentum alapvető és meghatározó része. Olyan elveket fogalmaz meg, amelyek kétségtelenül a honvédelmi politika alapelveinek tekinthetők.
Ezek közé kell sorolni az alábbiakat:
A honvédelem pártérdekek felett álló nemzeti ügy. Tökéletesen egyetértünk.
A jelenlegi helyzetben egyetlen állam sem mondhat le a fegyveres védelem lehetőségéről. Sajnos, ezt tudomásul kell vennünk, ez így van.
A honvédelmi politika védelmi jellegű. Nem rendelkezünk ellenségképpel és kifejezett ellenséggel. A fegyveres erő az országvédelem, a biztonság legvégső eszköze, és így tovább, és így tovább.
Ugyanakkor a fejezetben biztonságpolitikai kérdések is megfogalmazódnak, és egynéhány alapvető elv nem itt, hanem az anyag más részén található, például A fegyveres erők című fejezetben, illetve A honvédelmi politika kialakítása című fejezetben.
A Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztető tényezők című rész az anyag viszonylag legjobban összefogott része. Ténylegesen is számba veszi mindazokat a tényezőket, amelyek az ország biztonságát veszélyeztethetik, és esetleges katonai tevékenység alapjául szolgálhat.
A fejezetben foglaltakkal kapcsolatban probléma, hogy a veszélyeztető tényezők erőteljesen kötődnek biztonsági, biztonságpolitikai alapelvekhez, illetve stratégiához. Hiányzik az egyes veszélyforrások közötti differenciálás, emiatt nem világos, melyik az az alapvető veszélyforrás, amelyre a honvédelmet fel kell építeni.
"Az államok közötti totális háború valószínűsége csökkent" megfogalmazás nem mondja ki, csak sejteti, hogy valamilyen formában mégiscsak fennáll ennek a veszélye.
Ehhez hasonlóan nem világos, hogy mit kell érteni a Nehezen prognosztizálható konfliktusok cím alatt.
A fejezetet lezáró utolsó bekezdés, amely a Kormány veszélyhelyzetekkel kapcsolatos teendőit kívánja meghatározni, sokkal szélesebb körű, és inkább a biztonságpolitika hatáskörébe tartozó, és csak részben képezi a honvédelmi politika alapelveit.
A honvédelmi politika kialakítása című fejezet a dokumentum célját és tartalmát tekintve egyszerűen értelmezhetetlen. A benne foglaltak nagy része a biztonságpolitika fogalomkörébe tartozik, de ott is inkább annak magyarázatául szolgálhatna.
A fejezet tele van odavetett gondolatokkal, félmondatokkal, félbekezdésekkel, amelyek önmagukban rendkívül lényeges, a honvédelmi politika alapelveihez tartozó kérdéseket tartalmaznak, például az elégséges védelem fogalma, vagy a hasonló nagyságrendű államok megfogalmazása, vagy például két rendkívül fontos meghatározást tartalmazó rész, amely ebben a tekintetben is fontos kérdés, a fegyveres erők polgári ellenőrzésének tökéletesítése.
(11.30)
Mihez kezdjünk ezekkel a kifejezésekkel? Hogyan értelmezzük? Nem lehet egy értelmező szótárt mellékelni ehhez a szöveghez.
A honvédelem rendszere című fejezet, noha kétszer is ugyanazokat a tényezőket sorolja fel, mégsem teszi világossá és egyértelművé, hogy mit ért a honvédelem rendszere és alkotóelemei alatt. Az ezt követő rendszerelem-magyarázatok egy része, például a tudati felkészítés, valamint az információ egyrészt túl bő és terjengős, másrészt felesleges, harmadrészt pedig nem a fejezethez tartozó jellegű.
A fegyveres erők című fejezet a dokumentum másik alapvető és meghatározó tartalommal bíró része. E fejezet felöleli a fegyveres erők rendeltetésével, jellegével, felépítésével, szervezetével, nagyságrendjével, alkalmazásával, felkészítésével, belső működésével, haderőnemi és fegyvernemi tagozódásával, diszlokációjával kapcsolatos, mint látható rendkívül összetett és sokrétű minden fontos kérdését. A fejezetet úgy is meg lehetne határozni, mint egy katonai doktrína katonatechnikai oldalát. E sokrétűség alatt egyes kérdések nehezen értelmezhetők, néhány meghatározás többször ismétlődik, például a védelmi hadi tevékenység, a bármely irányba történő alkalmazhatóság, az időbeni harcba lépés és így tovább, és így tovább. Az egyértelműség miatt a fejezet újraszerkesztésére, fogalmi rendezésére és rendkívüli tömörítésére van szükség, hogy elfogadható legyen az Országgyűlés számára.
Eme két fejezet hiányosságai miatt a fegyveres erők nagyságára, alkalmazására, tevékenységére és felkészítésére vonatkozó részek és követelmények részben elnagyoltak, részben nem adekvátak. Egyrészt nem válik világossá, hogy a fegyveres erőket elsősorban és alapvetően milyen háborúra, illetve katonai cselekmény elhárítására kell létrehozni, felkészíteni, felszerelni és alkalmazni. Nincs kellően megindokolva a békeidejű katonalétszám aránya, mekkora erők képezik a honvédség reguláris erejét, illetve a területvédelmi erőket, és az alkalmazást illetően az sem egyértelmű, hogy mely erők és milyen sorrendben veszik fel a harcot az esetleges támadó ellenséggel.
És itt egy fontos részhez érünk, a határőrséghez. A határőrség - mely elvileg és az Alkotmány szerint a honvédség mellett a fegyveres erők második elemét képezi - összetett és sokrétű feladatmegoldási képességével kell, hogy rendelkezzen a dokumentum szerint. Az ott található megfogalmazás nem elég világos és egyértelmű, inkább a honvédelmi törvénybe kívánkozó megállapításokat tartalmaz. Különös pontosítást igényel a "sajátos rendeltetésű alegységekkel felfejlesztve" kifejezés, és az, hogy "önállóan végezze feladatát". Nyilvánvaló - hiszen az újságokból tudjuk -, hogy itt az akciószázadok rejlenek eme dubiózus kifejezés alatt.
A határőrség jelenlegi tényleges szervezete, beleértve a felállítás alatt álló akciószázadokat is, elvi alapokon nyugvó, sokoldalú szakmai elemzést igényel, és politikai döntést kíván. Ezt a politikai döntést nekünk kell, a hat pártnak együttesen meghoznia. Mivel a határőrség a fegyveres erő részét képezi, bárminő alkalmazása a fegyveres erő alkalmazására vonatkozó Alkotmányból származó elveknek, illetve törvényeknek kell megfelelnie. Nem lehet olyan gyorsan kialakuló veszélyhelyzet, amely ne tenné lehetővé az Országgyűlés véleményének a kikérését és határozatát. Ha mégis így történne, akkor csapnivaló a honvédség felderítése és információszerzése. Szakértők szerint ezt gyakorlatilag ki lehet zárni.
Tisztázni kell, és világosan el kell különíteni a határvédelem, a határőrizet, a határrendészet és a határigazgatás fogalmi körét és tartalmát. Álláspontunk szerint egy ilyen kis országnak a fegyveres erőit már csak racionalitási és üzemviteli, oktatási és szervezési okokból is integrálni kell. Nem engedhetők meg a párhuzamosságok.
Minősített időszakokban e tervezet szerint is a határőrség kijelölt fő erői a magyar honvédség alárendeltségében vesznek részt az ország fegyveres védelmében, és erre a feladatra természetes, hogy békeidőben a honvédvezérkar irányítása alapján fel kell készíteni a határőrség erőit. Álláspontunk egyértelmű: a határőrségnek a honvédséghez kell tartoznia annak integráns részeként.
A haderőfejlesztés című fejezet - noha szükségessége a dokumentumban kétségtelen - jelenlegi formájában egyrészt komplexitása miatt kivihetetlen, olyan követelményeket és feladatokat tartalmaz, amelyeket nem lehet megvalósítani. Másrészt nélkülözi a fontossági sorrendet. Emellett a jelenlegitől eltérő haderőnemi struktúrát irányoz elő, a légierőt, amely elvi megalapozottsága, valamint pénzügyi lehetőségek hiánya miatt még perspektivikusan is irreális.
Összegezve: a dokumentum - noha szükségessége és időszerűsége kétségbevonhatatlan és fontosságát már méltattuk - jelenlegi tartalmával és szerkezetével nem fogadható el. További szerkezeti egyszerűsítésekre, biztonságpolitikai és más magyarázó részek kiiktatására, az egyes fejezetek logikus egymásra építésére és elvi-tartalmi megfeleltetésére, a honvédelmi politika alapgondolatának, vagyis a veszélyhelyzet, honvédelmi rendszer, fegyveres erő, struktúra, alkalmazás, felkészítés, fejlesztés láncnak az egyértelmű megfogalmazására van szükség. Emellett egy sor konkrét kérdést, mint például a haderőnemi struktúrát, a határőrség hovatartozását világosan értelmezni és meghatározni szükséges.
Mint már a bevezetőben említettem, a Kormány az elmúlt két évben ötször nyújtotta be a biztonságpolitikai alapelveket tartalmazó írást és határozati javaslatot. A visszavonásokra egyrészt az anyag avulása, másrészt pedig az ellenzéki bírálatok és a szakértői bírálatok késztették a beterjesztő Külügyminisztériumot. Mint már mondottam volt, a legutóbbi anyag számunkra is elfogadható. Tehát az volna a javaslatunk, hogy hasonló módon alakuljanak ki a honvédelem alapelvei. És itt, e helyt le kívánom szögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége elő kívánja segíteni a jó és hosszú távon, több kormányzati cikluson keresztül érvényes és változatlan, stabil biztonságpolitikai és honvédelmi koncepciók, valamint törvények megalkotását.
Az ország lakossága, a honvédség személyi állománya és az egész térség számára fontos, hogy hosszú távra kiszámítható, megnyugtató és biztonságos védelmi politikát alakítsunk ki közösen. Ebben tökéletesen egyetértünk az előterjesztő honvédelmi miniszter úrral. Mivel az eddig beterjesztett honvédelmi koncepciók túl terjengősek, ellentmondásosak, a külhoni szemlélők számára félreérthetőek és félremagyarázhatóak, valamint a parlamenti vitában kezelhetetlenek, az SZDSZ szakértői stábja a meglévő anyagokat átdolgozta, átcsoportosította, pontokba szedte és tömörítette, így vitára és konszenzusképzésre alkalmas szövegnek egy változatát hozta létre.
(11.40)
Szeretnénk a tisztelt Ház és a minisztérium számára ezt a munkaanyagot vitára és további feldolgozásra felajánlani, minden presztízsszempontot és szerzőségi elsőbbséget félretéve, hiszen a célunk közös: több kormányzati cikluson keresztül érvényes, maradandó, szinte mindenki által elfogadható honvédelmi alapelveket kell kialakítanunk.
Jó lenne, ha a Külügyminisztérium példáját követve, hatpárti tanácskozáson csiszolódna ki ez a szöveg, amely ily módon a döntés valamennyi résztvevője számára elfogadhatóvá válna.
Ezért tisztelettel javasoljuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium vonja vissza a határozati javaslatot mellékletével együtt, és hívja össze a hat párt képviselőit egyeztetésre. Köszönöm. (Taps a bal oldalon. - Mécs Imre felszólalása közben az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalta el. Boros Lászlót Trombitás Zoltán, Juhász Pétert Tóth Sándor váltja fel a jegyzői székben.)
