PERJÉS GÁBOR, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
PERJÉS GÁBOR, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
PERJÉS GÁBOR, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt ötszáz év - pontosabban az 1526-ot követő évek - arról tanúskodnak, hogy hazánk honvédelmét döntő módon a ránk kényszerített nagyhatalmi érdekek és a katonai szövetségek diktálta kötelezettségek határozták meg.
1849-ben, bukott szabadságharcunk után, függetlenségünket és a magyar honvédséget az osztrák önkényuralom felszámolta.
1867-ben Magyarország korlátozott önállóságot és magyar honvédséget teremtett a közös osztrák-magyar hadseregen belül.
A két világháború között szuverén volt az ország, az önálló államiság minden ismérvével rendelkezett.
Az előbb említett ellentmondásos időszakot leszámítva, amikor lehetőségeink erősen korlátozottak voltak - s nem is szándékozom erről részletesebben beszélni - a különböző, országunkat megcsonkító, elfoglaló, felosztó, kiszolgáltatottá tevő nagyhatalmi érdekek hazánk létét, fennmaradását veszélyeztető háborúkba kényszerítve megakadályozták, hogy önálló, nemzeti érdekeket szolgáló honvédelmi rendszert hozhassunk létre. Ilyen körülmények között honvédelmünk más országok biztonságának árnyékaként szerveződhetett, ami azt is jelentette, hogy az országvédelem rendszere idegen hatalmak érdekeit szolgáló struktúrák részeként működhetett.
A térség országaival - Jugoszlávia és Ausztria kivételével - Magyarország 1955. május 14-én csatlakozott a Varsói szerződéshez. A szerződés aláírása után 35 évig az ország katonai doktrínája, a Szovjetunió érdekeihez igazodva, a hatalmon lévő kommunista párt honvédelmi politikájaként fogalmazódott meg. Így a magyar honvédelmi politika nem viselt magán nemzeti jegyeket, a merev szovjet elkötelezettség kizárta hazánk érdekeit. Országunk biztonsága a Szovjetunió vezette katonai szövetség részeként jelentkezett, melynek legfontosabb elemét a katonai erő jelentette.
Az 1989-'90-'91-es esztendők földcsuszamlásszerű változást idéztek elő a közép- és kelet-európai országok - köztük hazánk - történelmében. Miért?
Indítóokként mondható, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség feloldódott: az Öböl-háborúban a két nagyhatalom egységesen lépett fel; Európa ideológiai kettéosztottsága lényegében megszűnt. Erre a pontot a magyar kezdeményezésre 1991. április 1-jével megszűnt Varsói Szerződés tette: harmincöt év után széttört a kétpólusú, a NATO és a VSZ szembenállásán, a köztük létrejött erőviszonyokon és kölcsönös elrettentésen alapuló biztonsági rendszer.
A kelet- és közép-európai országok politikai rendszerváltozása Magyarországon az elsők között kezdődött el. A szabad választásokat követően koalíciós Kormányunk egyik legfontosabb feladatának tekintette - és tekinti ma is -, hogy meghatározza a szuverenitását visszanyert állam biztonságpolitikájának alapelveit, az erre épülő honvédelmi követelményeket, és a magyar fegyveres erők építését, felkészítését, alkalmazásának módjait és céljait.
Honvédelmi kormányzatunk hazánk biztonságpolitikai koncepciójának, honvédelmi alapelveinek megalkotásakor kezdettől fogva hatpárti konszenzusra törekedett. Az általam ismert tervezeteket legalább öt olvasatban láttam az elmúlt két és fél év folyamán.
Sokan tették fel a kérdést, hogy szükséges-e parlamenti törvénnyel deklarálni a honvédelmi nézet- és követelményrendszert. A válaszom egyértelmű: igen. A Magyar Köztársaságnak is létérdeke, egyidejűleg államvezetésünk prioritást jelentő feladata, felelőssége: megbízhatóan és a lehetőségek függvényében, történelmi távlatokra szólóan gondoskodjék biztonságunkról, az ország védelméről, minden potenciálisan meglévő és aktivizálható veszéllyel szemben.
Az ilyen jellegű biztonság- és honvédelemépítést hivatott szolgálni a most tárgyalandó napirend, amelynek az Országgyűlés által való elfogadása megadja a törvényes alapot ehhez a felelősségteljes munkához.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Megítélésem szerint hazánk honvédelmének új alapokra helyezéséhez és a potenciális veszélyforrásokkal szembeni védelme megszervezéséhez a Kormány által konszenzussal kialakított és beterjesztett, a honvédelmi bizottság részéről is támogatott határozattervezet kellő alapot ad: reális, általános érvényű - elfogadását követően pedig hivatalos, doktrinális hatású - honvédelmi nézet- és követelményrendszert jelenthet a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, a fegyveres erők és más érintett szervezetek számára.
Először a közép-kelet-európai térség jellemzőit foglalom össze, és az azokból levonható következtetéseket a térség biztonságának alakulására.
Közép-Európa Európa sajátos fejlődést bejárt területe. Nyugat-Európának - amely mindig az európai fejlődés élén haladt - a peremzónáját képezte: Kelet és Nyugat kettős kötődésű, köztes ütközőtérsége, ahol nem jött létre önmagát évszázadokon át alulról építő, stabil társadalmi modell, sem az összetartozás és sorsközösség érzése.
(11.00)
A megkésett nemzetfejlődés, a parlamentáris demokráciák kialakulatlansága, a gyenge polgárság, a demokratikus intézmények hiánya, felemás volta, a térség országainak eltérő nagyhatalmi függősége és orientációja az integrációt a térségben kizárta.
Rövid kijelentő mondatokban vázolom a közép-európai új helyzetet, amelyre keményebb fogalmazásban a "biztonsági vákuum", enyhítetten a biztonsági garanciák hiánya a jellemző.
Mire alapozom kijelentésemet?
- Öröknek vélt struktúrák és szerződések felbomlottak: Varsói Szerződés, KGST, Jugoszlávia, Szovjetunió. A biztonsági garanciák az alapjaikban rendültek meg.
- A jugoszláviai drámában a függöny még nem hullott le. A kelet- és délkelet-európai értékrend a nyugat-európaitól helyenként élesen különbözik.
- A hadsereg mögött a kormányok ellenőrzése alól kicsúszó félkatonai szervezetek jöttek létre.
- Az egyes országokban idegen hatalom fegyveres erői állomásoznak.
- A politikai közgondolkodásban irracionális elemek jelentek meg.
- A centrifugális tendenciákat erősíti az új nemzetállamok kialakulása, a vad vágtató nacionalizmusok, a térség feldarabolása pedig megállíthatatlanul folytatódik.
- A gazdasági nehézségek, az ökológiai állapot, a szociális feszültségek, az etnikai kisebbségi jogok hiánya biztonsági tényezővé vált.
- Közép-Európa önerejéből képtelen leküzdeni a komplex válsághelyzetet, és a külső segítség jelét sem lehet látni.
A fentieken alapuló széles körű elégedetlenség baloldali visszarendeződést vagy jobboldali túlrendeződést indukálhat a katonai hatalom direkt vagy indirekt formáival.
A felvázolt tényezők a közép-európai térség instabilitására utaltak. Anélkül, hogy békés, bársonyos megoldásokat ígérnék, léteznek a fenyegetettséget csökkentő garanciák. Az elmúlt század katonafilozófusa, Clausewitz zseniálisan fogalmazta meg a háborúról írt munkájában:
"Ahol ugyanis az egyensúly (politikait ért alatta) már megingott, ott már feszültség keletkezett. Ilyenkor az egyensúlyra való törekvés természetesen a változásra is irányul." A gondolatot pár bekezdéssel később így fejezi be: "Vessünk egy futó pillantást a történelemre, és az események sokaságának felsorolása nélkül is meggyőződhetünk róla, hogy valahányszor a változások erősen zavarták az egyensúlyt, a többi állam többé-kevésbé nyílt fellépéssel megakadályozta vagy megszüntette azt."
Clausewitzet támasztja alá, hogy az eddigi európai megállapodások és szerződések (Helsinki, Stockholm, Bécs, Párizs, London) máris konfliktust korlátozó tényezőként lépnek fel. Igen valószínű, hogy a fenti megállapodások nyomán kialakult folyamatok egy lehetséges agresszornak kedvezőtlen, visszatartó nemzetközi légkört teremtenek.
Felmerül a kérdés: a jelen helyzetben Magyarország hogyan építheti fel biztonság- és katonapolitikáját?
A kérdésre válaszul le kell szögezni, hogy hazánk biztonsága a jövőben három pilléren fog nyugodni:
- az általános nemzetközi megállapodások és szerződések rendszerén, amelyből az összeurópai kooperatív biztonsági rendszer fog felépülni;
- a térségünknek az egymással és az európai országokkal megkötendő két- és többoldalú biztonsági és együttműködési garanciák rendszerén;
- valamint az ország megfelelő honvédelmi képességének rendszerén.
Az ország biztonságát a dinamikus egyensúly állapota fejezi ki, amely az államot fenyegető veszélyek és a megelőzésükre tett vagy működő intézkedések között áll fenn.
Milyen célokra és intézkedésekre gondoltam?
Mivel stratégiai célunk gazdasági, politikai, katonai vonatkozásban egyaránt a nyugati integrációhoz való csatlakozás, ezért törekszünk arra, hogy minden értelemben hazánk integrációkonform legyen. Ugyanazon indokból az európai közösségi társulási szerződésünket szeretnénk felhasználni arra, hogy intézményes kapcsolatot alakítsunk ki a Nyugat-európai Unióval. Kapcsolatépítésünk abból indult ki, hogy a Nyugat-európai Unió képes lesz betölteni az Európai Közösség Politikai Uniója és a NATO közti híd szerepet.
Továbbá fontosnak tekintjük a kisebbségi főbiztos kijelölésére tett holland javaslatot, mivel a nemzeti kisebbségi helyzet rendezetlenségét biztonságpolitikai kérdésnek tekintjük.
Egyetértünk a NATO békefenntartó szerepére tett holland javaslattal, de támogatjuk a Nyugat-európai Unió számára a hasonló szerepvállalás lehetővé tételét.
Tisztelt képviselőtársaim! Biztonságunk két pilléréről már beszéltem. Szilárd meggyőződésem, nemzetünk akkor érezheti viszonylag védettnek magát, ha a harmadik tartóoszlop: az ország védelmi képessége szilárd alapon nyugszik, vagyis a gazdaság stabil, a társadalom nyitott, a hadseregnek csupán önvédelmi feladatai vannak, az ország korrekt együttműködésben él szomszédaival és az európai országokkal. A hadseregünk fejlesztése és diszlokációja nem kelthet bizalmatlanságot senkiben.
Sokan állítják, a költségvetési vita során is felbukkant, hogy Magyarországnak nincs szüksége katonaságra. A helsinki megállapodás leszögezi, hogy a jelen geopolitikai viszonyok között az országok biztonságának része az optimális, védelmi jellegű katonai erő.
1947-ben Szent-Györgyi Albert, a Nemzetgyűlés költségvetési vitájában szintén a honvédelmi költségvetés tudományokra való fordítását kérte. Idézem: "Az út a boldogság, a békesség felé nem a fegyverkezés, a kollektív gyilkosság eszközeinek szaporítása, hanem a kultúra, a jóakarat és megértés."
A gondolattal csak egyetérteni lehet, hiszen Széchenyi katonaként is hasonló elveket vallott: az ember nem azért él, hogy pusztítson, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.
Az idézetek jelenleg általános érvényűek, de történelmi viszonyainkra, Magyarországra nem alkalmazhatók igazolásul a teljes leszerelésre. Jelen helyzetben még nem szerelhetünk le, olyan fegyveres erőt kell fenntartanunk, a Magyar Honvédséget, amely nem terheli túl az átalakuló gazdaságunkat, mert gazdaságunk stabilitása biztonságunk alapja, és amelynek hadrafoghatóságát és működőképességét a költségvetés teljes mértékűen biztosítja.
Az elmondottak szellemében az 5972-es számon benyújtott határozati javaslat egyértelműen fogalmaz; "honvédelmi politikánk védelmi jellegű, nincs előre kialakult ellenségképünk, s a fegyveres erőket az országvédelem legvégső eszközének tekintjük".
Az egységes egészet képező honvédelmi alapelvek lényeges eleme, hogy hazánk biztonságát és védelmét önállóan, de multilaterális keretekben, nem a szomszédos államok ellenében, hanem az országot illető agresszió és más fenyegetések elhárítására kell megszervezni és biztosítani.
Ennek gyakorlata során a konkrét biztonsági és védelmi helyzetben kell az együttműködés, a visszatartás és védelem alapelveit alkalmazni.
Ezt az utat kell véleményem szerint nekünk is követni az országunk biztonságával és védelmével összefüggő tevékenységünk során.
Tisztelt képviselőtársaim! A másik általam fontosnak tartott, hangsúlyozott szempont a potenciális veszélyeztetettségünkkel és az erre épülő honvédelmi stratégiánkkal kapcsolatos.
A határozattervezet objektíven és kellő előrelátással tárgyalja a Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztető külső tényezőket, az ország potenciális fenyegetettséget jelentő körülményeit, ahol a belső átalakuló helyzetünk befolyásoló tényezőt jelent.
Hazánk biztonságára és védelmére tehát külső és belső körülmények s feltételek együttese, mint biztonsági és védelmi feltételrendszer hat, de a külső tényezők geostratégiai helyzetünkből, s az ebből adódó nagyságrendünk miatt egy akut válsághelyzetben döntő hatásúak lehetnek.
A tervezet honvédelmi politikai stratégiát tárgyaló része meghatározza az elégséges védelem koncepcióját. Számunkra az elégséges védelem koncepciójának csak az a felfogása lehetséges, amely szerint országunk csak a hozzánk hasonló nagyságú államokkal összevetve képes biztosítani a védelmi funkciót.
A Magyar Honvédség helyzetét, állapotát, mindenki ismeri, és most, tisztelt képviselőtársaim, a honvédelmi alapelvek alapján a vele szemben támasztott követelményeket is megismerhették. Természetesen a honvédség védelmi képességeit, valamint a vele szemben támasztott katonai védelmi követelményeket összhangba kell hozni. Ezt szolgálják a honvédelmi alapelvek haderő-fejlesztési célkitűzései, amelynek valóra váltása gazdasági lehetőségeink függvénye.
Mindent egybevetve: a határozattervezet a Magyar Köztársaság biztonsági és védelmi feltételeit reálisan figyelembe vevő honvédelmi politikai alapelveket és célokat rögzít.
(11.10)
Reálisan számol a Magyar Honvédség meglévő, várható harci és hadműveleti lehetőségeivel, strukturális átalakításával. A haderőreform keretében megvalósuló haderő-fejlesztési célkitűzések az országvédelem szükségleteivel összhangban vannak.
Végezetül megválaszolom az ellenzék várható ellenvetéseit. A honvédelmi alapelvek műhelymunkálatait feldolgozva az alapelvek az elmúlt két és fél évben több olvasatban kerültek hatpárti egyeztetésre s honvédelmi bizottsági tárgyalásra. Az első félidőben a Magyar Demokrata Fórum honvédelmi munkacsoportja is új tartalmi elemekkel gazdagította - területvédelem stb. - a formálódó anyagot.
A honvédelmi kormányzat a munka második félidejére új felelőst nevezett ki az alapelvek végleges formába öntésére.
1991 augusztusára a Külügyminisztérium elkészült a javított biztonságpolitikai elveivel, ami szinkronizálta az ország biztonságára hivatott politikai s katonai elvek összességét.
Ezután a munka felgyorsult, fogalomszótár készült, az anyag lerövidült, szikárabbá vált. A szakmai részek összeértek, letisztultak, egyértelműen fordíthatóvá lettek a környező és európai országok nyelveire.
Tisztelt képviselőtársaim! Azt hiszem, nem szorul külön magyarázatra annak óriási jelentősége, hogy a honvédelmi alapelvek kristálytiszta fogalmazása nem ad félreértésre lehetőséget.
Ellenzéki képviselőtársaim a vita során fel fogják vetni, hogy a honvédelmi alapelveket tovább kell rövidíteni, s együtt kell tárgyalni, elfogadni a honvédelmi törvénnyel, majd a szolgálati törvénnyel. Emögött az ellenzék azon szándéka sejthető, '94-ig a honvédelmi törvényeket nem kívánja megtárgyalni. Továbbá a honvédelmi alapelvek egyetlenegy mondata sem hagyható el. Példaként említem, hogy a hazánkhoz hasonló nagyságrendű Svájc biztonságpolitikai koncepciója 107 oldal terjedelmű, s kevesebb katonapolitikai és biztonsági kockázatra válaszol, mint hazánk honvédelmi alapelvei.
Végül, a honvédelmi alapelvek mint határozattervezet, egymagában is elfogadható, mivel a benne megfogalmazott hatpárti konszenzust élvező elvek nem érintik a honvédelmi törvény kétharmados vitatott vagy vitatható részeit. Konklúzióként kimondható: rendelkezünk elfogadható, távlatokra tekintő, biztonságpolitikai alapokkal alátámasztott honvédelmi alapelvrendszerrel, mely kész arra, hogy a Parlamentünk jóváhagyja, megteremtve az alapot az új honvédelmi törvény, szolgálati törvény tárgyalására.
Mindezek alapján az 5972-es számon a Kormány által benyújtott határozattervezetet elfogadom, s elfogadásra ajánlom.
Megköszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
