SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Meglehetősen régi - mondhatnám, poros - határozati javaslat vitáját kezdjük meg ma. Azt hinné az ember, hogy ilyen hosszú idő után a beterjesztők visszavonják a javaslatukat, felfrissítik, és újra benyújtják. Annál is inkább elvárható lett volna ez, mert az a biztonságpolitikai alapelv, amelyre a honvédelmi alapelveknek épülniük kell, alig pár hetes.
Nem ez történt - és ez nyilván azért van, mert a javaslat készítői és az azt elfogadó Kormány úgy ítélte meg: ez egy olyan tökéletes javaslat volt már 1991-ben is, hogy nem szükséges az elmúlt másfél év változásaihoz igazítani. Nyilvánvaló, hogy így van, mert arra gondolni sem merek, hogy azért ragaszkodnak ilyen következetesen ehhez a javaslathoz, mert a Kormány által jóváhagyott honvédelmi koncepcióra való hivatkozással készítette el a honvédelmi tárca 1992. és 1993. évi költségvetését, sőt, az Országgyűlés által még el sem fogadott elveket tekintették irányadónak a hadsereg átalakításában, átszervezésében, új hivatalok, szervezetek kiépítésében.
Számomra ezért - elnézést - komolytalannak tűnik a Kormány szándéka, hogy másfél évvel hivatali idejének lejárta előtt - akkor, amikor már a hadsereg átszervezése megtörtént - akarja elfogadtatni az alapelveket, mintegy utólagos jóváhagyást kicsikarva az Országgyűléstől.
A Kormány két és fél éves működése során tapasztalt - meglehetősen furcsa - törvénykezési metódus rányomta bélyegét a honvédelmi alapelvek szövegváltozásainak kidolgozására is. Az aktív és passzív időszakok váltakozásai a tervezet benyújtásával kapcsolatban sokkal többet mondanak el a kormányzat szándékairól és képességeiről a honvédelem területén, mint maga az anyag - bár az elég bő lére van eresztve.
Azt sem lehet elhallgatni, hogy bár későn került az Országgyűlés elé a javaslat, mégis túl korán, mert valójában nincs kiérlelve, és így ebben a formában nem alkalmas arra, hogy hosszú távon a Magyar Köztársaság honvédelmének működési alapja legyen.
A honvédelmi alapelveknek nemcsak azért kell konszenzust tükrözniük, mert ez alapozza meg a kétharmados honvédelmi törvényt, hanem azért is, mert az minden pártpolitikai érdek felett állva határozza meg országunk védelmét és katonapolitikáját - évtizedekre előre. Ehhez pedig elengedhetetlen lenne hatpárti konszenzus, ugyanúgy, mint a biztonságpolitikai alapelveknél.
Tisztelt képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt meggyőződése, hogy az ország biztonsága a nemzetközi viszonyok átalakulása következtében alapvetően nem katonai kérdés, és kizárólag katonai eszközökkel nem is szavatolható. A biztonságot komplex módon a politikai, gazdasági, környezetvédelmi, emberi jogi és katonai tényezők együttes figyelembevételével lehet csak megteremteni. Éppen ezért nagyon fontos tényezőnek tartjuk biztonságunk érdekében a kiszámítható, átgondolt, hathatós külpolitikát.
Az új európai geopolitikai helyzetben olyan korszerű - mondhatnám, folyamatában fejlődő - biztonságpolitikai koncepcióra van szükségünk, amely elősegíti viszonylagos "nyugodt sziget" státusunk megőrzését, a körülöttünk forrongásban lévő polgárháborúkkal, etnikai összecsapásokkal és egyéb kihívásokkal terhes térségben. Ez lényegében nem jelent mást, mint hogy külpolitikánkban olyan magatartásformát jelenítünk meg, amely a kívülálló számára - akár szomszéd állam, akár távolabbiak felé - békés szándékunkat, megegyezési készségünket sugallja.
Ezért van különös jelentősége a demokratikus államokkal való szoros gazdasági, politikai, jogi kapcsolataink bővítésének. Nem használtak és a jövőben sem fognak használni országunk békés szándékainak megítélésében az olyan nyilatkozatok, amelyek mögött szerintem sokszor egyéni feltűnés húzódik meg, és amelyek feltételezhetően - de tapasztalhatóan is - értetlenséget, rosszabb esetben nemkívánatos reagálásokat gerjesztenek szomszédainkban, de még más országokban is.
Ezért tehát az országért felelős politikai személyek tartsák hazafiúi kötelességüknek, hogy ne tegyenek olyan kijelentéseket, amelyek hazánk béketörekvéseit megkérdőjelezhetik - és főleg ne nemzetközi konferenciákon.
(12.00)
Biztonságpolitikánknak megfelelően szigorúan ahhoz az alapelvhez kell tartanunk magunkat, hogy a Magyar Köztársaság senkit sem tekint ellenségnek. Ebből viszont az következik, hogy a fegyveres erők fenntartásához ne a szomszédok helyzetében, vélt szándékaiban, kölcsönös erőviszonyokban keressünk indokot. Ha ezt tesszük, előbb-utóbb kialakítjuk az újabb ellenségképet, s akarva-akaratlanul elindít közöttünk egy fegyverkezési spirált.
Biztonságpolitikánknak csak egyik, igaz, fontos tényezője a külpolitika. A másik a belpolitika.
Az ország kül- és belpolitikájának összhangban kell lenni, mivel általában a belpolitikából erednek a külpolitika főbb törekvései. Az adott ország honvédelmére a kettő együttesen hat, mivel az állam potenciális képességei elsősorban a belpolitikától függenek, míg a külpolitikának az agresszió elhárításában, az együttműködő kapcsolatok megteremtésében, az európai biztonsági rendszer létrejöttében van meghatározó szerepe. Ezért szükséges vigyázni, hogy belpolitikánkban ne a szélsőséges, agresszív irányzatok érvényesüljenek.
A belpolitika magában foglal olyan fontos kérdéseket, mint a gazdaság stabilitása, az életszínvonal, életminőség. A gazdasági biztonság magában foglalja az ellátás biztonságát, a kereskedelmi, a pénzügyi és tudományos-technikai biztonságot is.
Nem lehet ideológiai sugallatra beleszuggerálni a népbe a hazaszeretetet, a haza védelmét. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a haza és benne az otthon védelméért érzett felelősség erkölcsi fölényt biztosít a védőknek az agresszorral szemben. Ezt az erkölcsi fölényt nemcsak hazafias neveléssel lehet tudatosítani, hanem azzal is, hogy olyan anyagi, gazdasági létfeltételt biztosítunk, amelynek megvédése érdekeltté teszi az állampolgárt, akár az élete árán is.
Tisztelt Képviselőház! Mit eredményezett, hogy a Kormány két és fél éves működése alatt nem kerültek a Parlament elé a honvédelmi alapelvek? Azt, hogy megbomlott a honvédelem belső rendjének a stabilitása, a Kormány honvédelmi feladatokat ellátó vezetői nem tudták, vagy nem is akarták távol tartani a politikai csoportérdekeket a honvédelemtől. Ennek egyik bizonyítéka, amikor a legnagyobb kormánypárt volt alelnöke "a mi Honvédelmi Minisztériumunk"-ról beszélt pártjának országos gyűlésén.
Átszervezések zajlottak anélkül, hogy az Országgyűlésnek bármiféle rálátása vagy befolyása lett volna. A honvédelem katonai és igazgatási vezetésének egész részlegei, országos önálló főhatóságai születtek, módosultak, gyakran úgy, hogy még a feladataikat és a funkciójukat sem tisztázták.
A megvalósult átszervezések mellett nagyobb veszélyt jelentettek azok a tervek, amelyek hónapokig, akár fél évig is fel-felbukkantak, keringtek a hivatalos és nem hivatalos határán lebegve, s okoztak bizonytalanságot a tiszti állományban.
Az átszervezések kampányszerűsége nemcsak a vezető szervek átrendezgetésében fejtett ki káros hatást, hanem bizonyos mértékig demoralizálódást okozott az egyes alakulatoknál is.
A követhetetlenné váló áthelyezések, átszervezések hatalmas költségeket is jelentettek, és a technikai, infrastrukturális lehetőségek nagymérvű pazarlását. Ennek eredményeként jutottunk oda, hogy a hivatásos állomány egésze az elsőéves tisztjelölttől a honvédség parancsnokságáig kiszámíthatatlan pozícióban érezhette magát, s ez a kiszámíthatatlanság eredményezte, hogy több ezer hivatásos tiszt távozott el a hadseregből, és sajnos, zömmel a legtehetségesebbje.
Hölgyeim és uraim! A nemzet érdeke azt kívánná, hogy a honvédelemre vonatkozó döntések mind formailag, mind pedig tartalmilag széles körű politikai együttműködéssel, többek között pártközi együttműködéssel szülessenek. Az ehhez szükséges kölcsönös politikai bizalom megteremtésében a honvédelmi kormányzat igen kevéssé volt sikeres. Annak ellenére, hogy volt néhány alkalom, amikor megkereste a pártokat, koncepciózus kapcsolatra nem került sor, és azok a személyi döntések, amelyek a HM elismert szakmai kvalitású katonai vezetői helyébe sok esetben egy adott politikai párthoz kötődő, politikai pályafutású személyeket állítottak, megkérdőjelezik a szakmai együttműködés perspektíváit.
Egyet tudunk érteni a határozattervezettel abban, hogy a honvédelem ügye össztársadalmi erőforrások összpontosítására épüljön. Ezért a honvédelem minden szintjén és intézményéből ki kell zárni a hatalmi, politikai vagy ideológiai csoportérdekek monopolhelyzetére jutásának lehetőségét vagy arra való törekvést.
A honvédelem egységes, koncepcionálisan öszszehangolt rendszerét minden szinten nemzeti, azaz konszenzust igénylő feladatként kell kezelni. Ehhez képest nem fogadható el, hogy egyes hatalmi vagy politikai csoportok a saját politikai, ideológiai álláspontjukat, törekvéseiket nemzetinek minősítik, s így próbálnak egyoldalú befolyáshoz jutni.
Ugyanígy elfogadhatatlan, ha a Kormány egyes tagjai a Horthy-korszak hadseregét tekintik példaképnek. Van a magyar történelemnek számos forradalmár és szabadságharcos hőse, aki követhető példakép lehet fiataljaink előtt, s nem szükséges a gyászos múltú Horthy-tiszteket rehabilitálni.
Hogy mennyire jellemző ez a gondolkodás a Honvédelmi Minisztérium egyes vezetőire, azt bizonyítja, hogy február 12-én elfelejtettek részt venni a Budai Önkéntes Ezred megalakulása évfordulójára rendezett koszorúzáson. Úgy látszik, egyesek szemében a fasiszták elleni harc nem számít hőstettnek.
Tisztelt Ház! Ha az előzőekben vázoltaknak megfelelően az ország és a honvédelem valós helyzetéből kiindulva vizsgáljuk a dokumentumokat, akkor alkothatunk valódi érdemi irányelveket a honvédelem céljairól és feladatairól. De ehhez előbb tisztázni kellene az előttünk lévő dokumentumok jogi státusát.
Nincs egyértelmű állásfoglalás arról, hogy ez a határozat kire milyen típusú kötelezettséget ró, kinek mennyiben ad feladatokat, illetve mennyiben feladata az, hogy megszabja egyes szervek tevékenységének irányait és korlátait. Ennek hiányában ugyanis a jogalkotási törvény azon elve szenvedne csorbát, sérelmet, hogy a közhatalmon alapuló normatív kötelezés csak e törvény által előírt formában történne.
A javaslat az alapelveket országgyűlési határozat formájában kívánja kiadni. Ez a jogalkotási törvény szerint az állami irányítás, testületi szervek által gyakorolt jogszabályinak nem minősülő jogi irányítási forma.
Ezzel a megoldással egyet lehet érteni, mivel az általános gyakorlat szerint is a határozati forma pontosan arra szolgál, hogy olyan politikai, szervezési és fejlesztési alapelveket fogalmazzon meg, amelyeket a határozat címzettjei konkrét rendelkezésen keresztül érvényesíthetnek. Ez azonban megkívánja, hogy maga a határozat szövege minden részletében egyértelmű és jogszabályra váltható legyen, s a címzettek körét minden esetben differenciáltan és világosan határozza meg.
A dokumentum jelenlegi szerkesztése, a négypontos határozati rész elválasztása az érdemi szövegtől ezért elfogadhatatlan. Nem fordulhat elő, hogy a határozat érdemi része mint melléklet szerepeljen, mert így még az elvi értelemben vett kötelező ereje is kétségbe vonható.
Mindenképpen szükséges, hogy maga a dokumentum tartalmazza a kötelező erejére és címzettjeire vonatkozó rendelkezéseket. Miután mind az Alkotmány, mind pedig az Alkotmánybíróság által adott értelmezés hangsúlyozza, hogy a fegyveres erők törvényes irányítása az erre jogosult szervek közös és összehangolt tevékenységén kell hogy alapuljon, ezért a honvédelmi alapelvek érvényesítésében sem lehet a címzett csupán a Kormány, hanem szerepelnie kell az Országgyűlésnek, illetve a honvédelmi bizottságnak is, valamint a köztársasági elnöknek úgy is, mint a fegyveres erők főparancsnokának.
(12.10)
A határozati javaslat tehát csak akkor fogja át a honvédelem egészét, ha a honvédelem mindhárom irányítójára kiterjedő hatállyal fogalmazza meg a feladatokat. A fegyveres erők felkészítéséről és fejlesztéséről az Országgyűlésnek mint a honvédelem irányítójának saját honvédelmi bizottságán keresztül kell tájékozódnia, ezért egyértelművé kell tenni a honvédelmi bizottság folyamatos tájékoztatását.
A honvédelmi politika központi eleme egy adott ország anyagi és szellemi erőforrásai mozgósításának koncepcionális formája, s erre épülő intézményrendszere. Tekintettel arra, hogy a honvédelem szinte mindenütt a reguláris haderőnek a katonai védelem céljára való alkalmazásán alapul, a katonapolitika ennek helyét és szerkezetét jelöli ki, egyfelől mint erőforrás felhasználóét, másfelől mint a társadalom egy sajátos szféráját. Éppen ezért szükséges erősíteni az Országgyűlés kontrollját, hogy a haderőfejlesztés célkitűzései reálisan megalapozottak legyenek. Ehhez viszont nem elég csak felsorolni a prioritásokat.
Tisztelt Ház!
A Magyar Köztársaság új biztonsági stratégiája és honvédelmi alapelvei az ország és a nemzet alapvető létérdekeit, biztonsági szükségleteit s katonai védelmének szükséges követelményeit fejezik ki. Tisztában kell lennünk, hogy a magyar hadsereg jövőbeni nagyságát, struktúráját, fegyverzetét, kiképzését és felkészítését hazánk biztonsági célkitűzéseinek megfelelően a honvédelmi alapelvek határozzák meg.
Ezért lényeges, hogy kellő átgondolással döntsünk. A szocialista párt meggyőzése, hogy ennek az új honvédelmi alapelvnek a végleges szövege, elfogadása egyben irányválasztást is jelent, s ezzel nyilvánítjuk ki, hogy biztonságunkat valóban nem az erőszakra, hanem az együttműködésre építjük. Ez a dokumentum mutatja meg, hogy valóban békében akarunk élni szomszédainkkal és minden más nemzettel. Ezzel demonstráljuk ország-világ előtt, hogy van bátorságunk szakítani a több mint hét évtizede jelenlevő más-más indítékú, hol lappangó, hol egeket verő militarizmusunkkal, és képesek vagyunk Európa békéjéhez és biztonságához ellentéteink demokratikus módon történő megoldásával hozzájárulni.
Tisztelt Országgyűlés!
A szocialista párt is csak módosításokkal tudja elfogadni, s ezért egyetértve a más ellenzéki pártokkal, mi is azt tartanánk reális megoldásnak, ha a határozati javaslatot visszavonnák, és hatpárti egyeztetéssel alakulna ki hazánk honvédelmi politikája.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
