KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosítására vonatkozó 8703-as számú törvényjavaslat általános és részletes vitájában elhangzottakhoz néhány megjegyzést fűzzek.
Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a Kormány szakszervezeti vagyonmegosztásra vonatkozó korábbi álláspontja nem változott. A Kormány mindvégig azt hangsúlyozta, hogy az időközben létrejött új szakszervezetek is részesüljenek a korábbi SZOT, illetve a hozzá tartozó 19 ágazati szakszervezet vagyonából. Mint ismeretes, a szakszervezetek erről korábban nem tudtak megegyezni, és ezért vált szükségessé az Országgyűlés egyszeri beavatkozása, amely az 1991. évi XXVIII. törvény megalkotásával történt.
Megítélésem szerint a jelen törvényjavaslat - amely önök előtt fekszik - összhangban áll az Alkotmánybíróság 26/1992. számú határozatával. Az Alkotmánybíróság határozata ugyanis elsősorban a szakszervezeti vagyon szükséges megosztásának, illetve a rendelkezési jogok ideiglenes korlátozásának alkotmányosságáról nyilatkozik, vagyis azt vizsgálja, hogy lehetséges-e egyáltalán a rendszerváltozásra tekintettel a szakszervezetek rendelkezési jogának korlátozása. Nem foglalkozik a vagyonmegosztás módjával, így azt sem zárja ki, hogy a szakszervezeti vagyon megosztására a szakszervezetek egyezsége alapján kerülhet sor, miközben kimondja, hogy - idézem - "az elszámolás hatálya alá tartozó vagyon összességét a szakszervezetek között felosztandó vagyonnak kell tekinteni". Ez az a megállapítás, amely alapján a Kormány nem tartja lehetségesnek, hogy a szakszervezeti vagyonból a szakszervezetnek nem minősülő, meghatározott rétegek érdekeit képviselő egyéb szerveződések társulásai is részesüljenek. Megjegyzem, e megfogalmazás alapján nem is lehetne egyértelműen definiálni, hogy mely szervezetek részesülhetnének a szakszervezeti vagyonból.
Szeretnék továbbá rámutatni arra is, hogy a vagyon megosztására vonatkozó tárgyalásokon mind a nyolc szakszervezeti tömörülés részt vett. Magam voltam az, aki többször hangsúlyoztam, hogy a hat szakszervezeti szövetség 1992. évi szeptember 10-i megállapodása kizárta korábban az egyezkedésből a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetséget és az úgynevezett szövetségen kívüli szervezeteket. A tárgya- lásokon azonban mindkét szakszervezeti szövetség, illetve szervezet részt vett. A tárgyalások ennek megfelelően folytak le és jutottunk el végül is 1992. december 11-én odáig, hogy a Kormány - immár hét szakszervezeti tömörülés javaslata alapján - a megállapodásban foglaltak szerint elfogadta a szakszervezeti vagyon megosztása, illetőleg a szakszervezeti vagyon megosztásának a szakszervezetek megállapodás alapján történő voltát.
A hat szakszervezeti szövetség - mint ismeretes - tulajdonképpen az első kanyarban megállapodásra jutott, ezzel megteremtette azt a megállapodási alapot, amelyhez végül is csatlakoztak a szövetségen kívüli szakszervezetek is. Végül is hét szakszervezeti tömörülés ennek megfelelően ratifikálta december 15-én a vagyonmegosztásra vonatkozó megállapodást, és a Kormány is ennek megfelelően készítette el a törvényjavaslatot.
Ezután következett be az az esemény, amelyre Dragon Pál képviselőtársam is utalt, nevezetesen, hogy a szövetségen kívüli szakszervezetek testületi ülésükön visszavonták aláírásukat. Úgy gondolom azonban, hogy a tárgyalások komolyságát kérdőjelezi meg, ha egy aláíró fél utólag meggondolja magát, bármilyen megfontolásból is tegye azt; ezzel azonban nem kockáztathatjuk sem azt a társadalmi békét, amelyet e megállapodás megteremtett, illetőleg megóvott, és mellesleg adott szavunkat sem.
Azokkal a hozzászólásokkal értek tehát egyet, amelyek támogatták a Kormány elgondolását, azaz hogy az Országgyűlés fogadja el az ÉT, illetve a szakszervezetek között született megállapodásokat. Úgy gondolom, hogy mindnyájunk felelőssége e régóta folyó vita lezárása.
Ugyanakkor egyetértek azzal a felvetéssel, hogy a december 15-i megállapodás jelenjék meg a Magyar Közlönyben, de ne a törvény részeként, nem lenne ugyanis szerencsés, ha egy polgári jogi megállapodást törvénybe emelnénk. Indokolt viszont, hogy a megállapodást mindenki megismerje.
Támogatom továbbá a szociális bizottság indítványát, amely biztosítja a nem reprezentatív szakszervezetek választott tisztségviselőinek munkajogi védelmét, és jogszabályt érintő esetekben megadja a kifogás jogát.
Nem értek egyet viszont azokkal a javaslatokkal, amelyek a kollektív szerződés kötésének a szabályait kívánják módosítani, mivel ezek céljainkkal ellentétesek. Ezen túlmenően nehezítenék, esetleg lehetetlenné tennék a kollektív szerződések megkötését.
E messze nem a teljesség igényével, vázlatszerűen történt összefoglalás után kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.)
