SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni képviselőtársaim aktív részvételét a társadalombiztosítási képviselők választásáról szóló törvényjavaslat vitájában.
A törvényjavaslathoz több olyan módosító indítvány érkezett, amelyek a benyújtott törvényjavaslatot pontosítják, egyértelművé teszik a választási szervek kötelezettségeit. Ezeket támogatni fogom.
A módosító javaslatok másik köre a társadalombiztosítási választáson való részvételt szeretné megkönnyíteni azáltal, hogy a választásokat vasárnapra és hétfőre tenné, illetve 200 munkavállaló kérése esetén is kötelezővé tenné a munkahelyi szavazókörzetek létesítését, állami költségviselés mellett. Ezeknek a javaslatoknak a jó szándékával, indíttatásával teljesen egyetértek, megvalósításuk azonban olyan technikai nehézségeket okoz, illetve olyan pénzügyi többletterheket jelentene, amelyek miatt a jelen helyzetben a javaslatot támogatni nem tudom.
A módosító javaslatok közül a legnagyobb vitát azok váltották ki, amelyek a szavazás érvényességét a választásra jogosultak bizonyos arányú részvételéhez kötik.
(18.10)
A mai záróvita is végül is e körül a probléma körül mozgott, és ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy a kormányzati helyzetet megpróbáljam világossá tenni.
A Kormány végig - a törvényjavaslat tárgyalása során - tartotta magát az ÉT-megállapodáshoz, nem ahhoz, ami most szombaton, hanem ami eredetileg tavaly novemberben zajlott. Tartotta magát akkor is, amikor szakértői munkatársaim részt vettek a bizottsági vitákon, a Kormány nevében mindig csak az eredeti álláspontot támogatták abban a fázisban, amikor a törvénytervezet nem köti részvételi arányszámhoz a szavazás érvényességét.
Azt gondolom, hogy mindannyian érezzük, hogy ez a megoldás nem szerencsés. Túl nagy tétről van itt szó. Egy olyan szavazás, amelyet extrém esetben csak néhány tízezer ember hagy jóvá, nyilvánvalóan nem ad elég legitimációt.
A szakszervezetek közül hat szövetség levelet intézett a miniszterelnökhöz, amelyben rámutattak egyrészt arra a tényre, hogy érzékelték a vita során a Kormány következetes, a megállapodáshoz hű magatartását, másrészt látják, hogy a kormányzatnak nehézségei vannak abban, hogy a koalíciós partnerek, a három koalíciós frakció kövesse ezen a ponton az ÉT-megállapodásokat. Ezért szükségesnek ítélték a szakszervezetek, hogy ne kontrollálatlan szavazás zajoljon valahol a háttérben - amelyet a Kormány nem tud befolyásolni, vagy legalábbis nincs is fogalma arról, hogy hogyan történik -, hanem a lehetőségekhez képest ezeken a pontokon is tisztázott tárgyalások hozzák ki a végeredményt.
Ezek a tárgyalások a múlt hét keddjén - előzetes tárgyalásként - és a múlt hét szombatján - az ÉT-megállapodás keretében - zajlottak, és az ismert konszenzusos eredményre vezettek. Ezt követően a Parlamentben nem következett be egy fölzárkózás ehhez a megállapodáshoz, hanem újabb módosító indítványok érkeztek.
A Kormány továbbra is követte az eddigi megoldást, nevezetesen, hogy az ÉT-döntéshez, illetve az ott kialakult véleményhez tartja magát. Az alkotmányügyi és a szociális bizottság által is támogatott mostani, legújabb módosító javaslatnál is olvashatják a forgatókönyvben, hogy a Kormány képviselője ellenezte ezt a megoldást.
Ebben a helyzetben azonban, ami ezt követően kialakult, hogy három szakszervezeti szövetség vezetői is nem a támogatásukat adják, hanem - azzal a szóval, ami itt elhangzott az előbb - tudomásul veszik azt a változtatást, amiről Solt Ottilia képviselő asszony azt állította - meggyőződésem szerint helyesen -, hogy nem olyan nagy eltérés a szombatitól, ebben a helyzetben a Kormány is kénytelen tudomásul venni, hogy a szuverenitást a Parlament hordozza magában.
A három koalíciós párt frakciója együttes ülést tartott, ahol próbaszavazáson, mindössze két tartózkodással e mellett a vélemény mellett állt ki. Ilyen értelemben a Kormány nem tehet mást, mint amit máskor is tenni szokott, hogyha egyértelmű parlamenti állásfoglalás van.
Meg kell azonban mondanom, hogy csalódni fognak véleményem szerint azok, akik azt gondolják, hogy ez a 20-ról 25 százalékra való elmozdulás céljában és eredményében az önkormányzatok létrejötte ellen hat. Megítélésem szerint sikeres választással legitim önkormányzat fog létrejönni, és ennek a legitimitása el fogja érni a Parlament legitimitását, legalábbis alsó küszöbértéket tekintve. Ez mindazok számára fontos lesz, akik ezt az önkormányzatot valóban hatékony és a társadalombiztosítás javára - értsd: az ország javára - szolgáló testületnek képzelik el.
Jelentősebbnek érzem az elmozdulást a másik területen, erről érdekes módon a vitában nem esett szó, pedig valójában ez az egyik kulcsfontosságú. - elnézést: ma alig esett szó, így korrigálom. Tehát arra az elemre gondolok, hogy az ÉT-megállapodásban sikertelen választás esetén egy delegációs megoldásról esik szó, a most támogatandó javaslatban viszont egy adott határpontról, ameddig új választásokat kell létrehozni. A kettő jelentős különbség. Az egyik esetben nagyon gyorsan jön létre egy megkérdőjelezett legitimitású testület - vagy legalábbis megkérdőjelezhető -, előnye viszont, hogy már most üzembe lép. Már most, értsd: a választásokat követően. A másik esetben kitolódik az önkormányzat meghozatala, de határnaphoz kötötten, és biztosítható a megfelelő legitimitás.
Mindazonáltal még egyszer szeretném azt hangsúlyozni, hogy ma a politikai erők számára nem az a cél, hogy egy elgyengült önkormányzatot hozzanak létre, hanem az a cél, hogy a lakosságot minden eszközzel ráébresszék ennek az önkormányzatnak a fontosságára és a választásokon való részvételre. Erre megvan a lehetőség, és megvan minden remény is.
Meggyőződésem, hogy ezzel a mai szavazással az utolsó akadály is elhárul az önkormányzatok létrejöttéhez, és figyelmeztetni szeretnék arra, hogy egy nagyon hosszú folyamat végére érkezünk, egy olyan hosszú folyamatnak a végére, amelynek a kezdete még az előző parlamenti ciklushoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy nem olyan könnyű dolog, nem olyan egyszerű elhatározás kérdése egy jó önkormányzatot létrehozni.
Ugyanakkor legyen szabad egy jó szót mondanom azokról a felügyelőbizottságokról is, amelyek a törvényünk - mármint az önkormányzatokról szóló törvény - meghozatalától az önkormányzatok beállításáig dolgoztak, és dolgozni fognak még egy darabig. Ezek a felügyelőbizottságok hatpárti konszenzus révén jelöltettek ki, és meggyőződésem szerint eredményesen dolgoztak a társadalombiztosítás érdekében.
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a Kormány ugyanabban a helyzetben van, mint amilyenben azok a szakszervezetek, amelyekkel kapcsolatot tudtunk létesíteni, és amelyek nyilatkoztak, nevezetesen, hogy tudomásul vesszük a Parlament döntését; és reméljük, hogy - Solt Ottilia képviselő asszony véleményéhez hasonlóan - mások is úgy fogják látni, hogy az eltérés a szombati állapot és a mai között nem olyan nagy, hogy nem érné meg a folyamat lezárását és a törvény meghozatalát.
Ebben az értelemben kérem a támogatásukat a Ház mindkét oldaláról. (Taps.)
