GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emlékezetes XXVIII. törvény óta nem vetettem bele magamat a szakszervezeti politikával kapcsolatos kérdésekbe, most azonban mégis hadd mondjak néhány mondatot.
Az egyik az, hogy a munkahelyeken a munkahelyi vezetők és a szakszervezeti aktívák is, és ahol tudnak róla, ott a dolgozók is valóban nagyon várják már ezt a törvényt, hiszen a lebegő helyzet nem csupán a szakszervezetekre nézve káros, hanem legalább enynyire, sőt talán még jobban káros a munkavállalók és a helyi menedzserek számára.
Félő ugyanakkor, hogy a mostani apatikus társadalmi hangulatban ez a 25%-os kvótaemelés valóban azt jelenti, hogy sokkal kisebb lesz az esélye, hogy ténylegesen eredményesek lesznek ezek a választások, márpedig egy ilyen eredménytelen választás egészen '94-ig, a választásokig, sőt utána is esetleg még egy fél évvel prolongálja a megoldást.
Én csupán azért szólaltam föl, mert az a határozott véleményem, hogy azok a képviselőtársaim a Magyar Demokrata Fórumban, akik ezeket a javaslatokat beadták, téves helyzetértékelésre jutottak. Ugyanis ezek az üzemi munkás- és alkalmazotti tanácsok, ha létrejönnének, nem a mumusként kezelt szakszervezeti központokat erősítenék, hanem lent, a munkavállalókat hoznák nagyobb ellenőrzöttségi helyzetbe, ha úgy tetszik, az önök által is sokat emlegetett átmentési és egyéb más akciókat akadályozhatnák meg, s a szakszervezeti bürokráciát, ami egyébként a világtörténelemben mindig egy erős hivatali apparátus is volt már a múlt században is, nagyobb ellenőrzés alá tennék.
Tehát egyáltalán azt gondolom, hogy itt megint egy céltévesztés van, és nekem az a határozott sejtésem, hogy nem a FIDESZ, hanem a Magyar Demokrata Fórum lesz a legnagyobb politikai vesztese itt a döntés megváltoztatásának és a szombati megállapodás ilyetén való módosításának.
