SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ) Elnök Úr, köszönöm a szót. Nagyon sajnálom, hogy szembekerülök Kulin képviselőtársammal, akit egyébként nagyra becsülök, és akivel szívesen együttműködünk a bizottságban számos kérdésben - de nemcsak vele, hanem a szociális bizottság MDF-es képviselőinek a többségével, pontosabban talán a teljes körével, vagyis a szociális bizottság többségével -, és kénytelen vagyok kiegészíteni azt, amit Kulin képviselőtársam a bizottság véleményeként tolmácsolt.
(17.00)
Kétségtelen, hogy a többségi vélemény, szavazattöbbség úgy szólt, ahogyan ő elmondta, azonban kénytelen vagyok hozzáfűzni, hogy ez a szavazattöbbség véleményem szerint kötelező érvényű megállapodások és kötelezettségek felrúgása árán valósult meg. Ugyanis én úgy gondolom, hogy egy felelős kormány mögött álló kormánypárt nagyon kétségesen dönt akkor, amikor megszegi azt a megállapodást, amit ez a Kormány egy fontos testületben aláírt, nevezetesen az Érdekegyeztető Tanácsnál.
Szombaton az Érdekegyeztető Tanácson megállapodás született három oldal egyetértésével, vagyis a munkavállalók, a munkaadók és a Kormány egyetértésével. Ezt a megállapodást - gyanítom, hogy némi színjáték keretében - az MDF-es képviselők nem hagyták jóvá a szociális bizottság, majd később az alkotmányügyi bizottság ülésén.
Beszélhetnénk arról, hogy szakmai tévedésen alapszik mindaz az aggodalom, amely feltehetőleg MDF-es képviselőtársaimat mozgatta, és ami, azt hiszem, a FIDESZ-es képviselőtársaimat is motiválja abban a döntésben, amelyről tanúskodtak a bizottságban. De talán jelezném is egy-két szóval azt az érdemi véleménykülönbséget, amely ezek szerint közöttünk van, abban a reményben, hogy talán még sikerül meggyőzni önöket arról, hogy helyesebb lenne betartani az ÉT-megállapodást.
Értem én, és nem is gondolom teljesen alaptalannak azt az aggodalmat, ami egyrészt az MDF-es képviselőcsoportot, másrészt a FIDESZ-es képviselőcsoportot mozgatja, amikor félti ezt a társadalmi béke és biztonság szempontjából jelentős intézményt, a társadalombiztosítási kasszát. Félti egyrészt egy kicsit illegitim vagy még mindig kicsit gyanús szakszervezet esetleges túlhatalmától - nem titok, hogy az MSZOSZ-ról beszélek -, vagy pedig félti általában a közvetlen érdekképviseletek túlzottan erős befolyásától, amit a FIDESZ részéről hallottam megfogalmazni az államháztartási racionalitás nevében.
Azonban felhívnám mindkét ellenvető csoport figyelmét arra, hogy nem menekülünk meg az érdekképviseleti szervezetek nagyon erős befolyásától akkor sem, hogyha nem ebben az intézményben, nagyon is ellenőrzött keretek között és nagyon is nyílt döntéshozatali processzusok közepette valósulnak meg azok a kétségtelenül az államrezonnal, a költségvetési rezonnal alkalmasint szemben álló érdekek.
Nem menekülünk meg tőle, hiszen a szakszervezetek kezében számos konfrontációs fegyver van, amellyel rendre éltek is az elmúlt időszakokban, rákényszerítvén a Kormányt és a kormánypártokat arra, hogy kiélezett helyzetben végiggondolatlan, diszfunkcionális és a költségvetés szempontjából veszélyes engedményeket tegyen. Erre nem egy példa volt, minden megszorító intézkedés alkalmából megmutatták az erejüket, vagy megpróbálták megmutatni az erejüket a szakszervezetek, és jól tették, hogy ezt tették. Tehát megvédeni tőlük a kiegyensúlyozott átmenetet és a megszorító intézkedések békés elviselését azon a módon, hogy nem engedjük őket a társadalombiztosítási önkormányzatba, úgyse tudjuk. Nem is lenne helyes, és valószínűleg a Házban ülő képviselők nagy többsége egyetért abban, hogy nem kívánunk olyan politikai berendezkedésben élni, ahol a munkavállalók érdekképviseletei nem szólhatnak bele az őket érintő döntésekbe, valamilyen társadalmi egyeztetés, valamilyen rendezett tárgyalás útján.
Még egyszer mondom tehát: az, hogy az önkormányzatban féltjük a pénz biztonságát a kicsit mindig kiszámíthatatlannak tartott MSZOSZ-tól, féltjük általában a dolgozói érdekképviseletektől, ez nem lesz orvosság arra, hogy a dolgozói érdekképviseletek politikai befolyását, hektikusabb, kiszámíthatatlanabb, rögtönzöttebb befolyását meg tudjuk takarítani. De ezen a szakmai vitán és szakmai érvelésen túlmenően azt gondolom, hogy aláássa a politikai stabilitás, a béke, a kölcsönösen vállalt megszorító intézkedések keresztülvitelének, keresztülvihetőségének a lehetőségét az, hogyha újra, mint nemegyszer, a Kormány megszegi a szavát, és az aláírt megállapodást nem hajtja végre.
Itt a kormánypárt nem zsarolhatja a saját kormányát az én megítélésem szerint, mert ő maga teremti azt a békétlen konfrontációs helyzetet, amiből aztán nem lehet kimászni.
Ha békés átmenetet akarunk - és előttünk van még ennek számos, nagyon nehéz lépése -, akkor arra kell törekednünk, hogy minél több, minél erősebb partnerrel megegyezéseket tudjunk kötni, amelyekben kötelezzük magunkat arra, hogy nem fogunk azok ellen a tételek ellen politizálni, amelyek azokban a megegyezésekben rögzítésre kerültek, amelyeket aláírtunk.
Ha ezt a játékszabályt nem tudjuk kidolgozni, ha ehhez a játszmához a szereplőket nem tudjuk megerősíteni - beleértve a Kormányt, beleértve a kormánypártokat, beleértve az érdekképviseleteket -, akkor mi magunk kockáztatjuk a békés és gyors átmenet lehetőségét. Ezt a kormánypártok részéről nem először tapasztaltuk, most nem szeretném feleleveníteni a vitákat, amelyeket részben a kormánypárt maga is elismert, a stabilitást nem először veszélyeztetik a kormánykoalíció részéről. Nagyon kérem önöket, ne csinálják!
Nincs akkora különbség a két megoldás között, amit Balás és Halász képviselő urak, illetve az ÉT javasoltak, mint amekkora a politikai ára annak, hogyha egy ÉT-megállapodást a Kormánnyal felrúgatunk, és ha a kormánypártok az erejüket azzal akarják megmutatni, hogy a Kormány ellen szavaznak.
Az, hogy Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke a bizottsági ülésen kijelentette, hogy az MSZOSZ tudomásul veszi, kénytelen-kelletlen tudomásul veszi a Parlamentnek ezt a döntését, ez nem pótolja az ÉT-megállapodást. Az, hogy Nagy Sándor nem tartja be a megállapodást, nem ment fel minket attól, hogy mi igenis tartsuk be azt, amit aláírtunk.
Minősíti természetesen és a vele kapcsolatos gyanakvást nem csökkenti, hanem erősíti ez a viselkedés, de Nagy Sándor nem a munkavállalói érdek-képviseleti oldal, hanem Nagy Sándor az egyik azok között a szakszervezeti szövetségek között, akik az ÉT munkavállalói oldalán ülnek.
Kérem önöket, hogy ne áltassák magukat azzal, hogy ha Nagy Sándor ezt nyilatkozta a bizottsági ülésen, akkor ez legitimálja a szombaton aláírt megállapodás felrúgását.
Értem én, hogy mi történt, talán nem is értelmetlen felidézni. Az ÉT természetesen még munkavállalói oldalon is ellentétes érdekeket kapcsol össze, itt az egyik szakszervezeti tömörülésnek az volt az érdeke, hogy a reprezentativitás szabályait, ami ugyan nem a társadalombiztosítási képviselő-választás, hanem a vagyonmegosztás törvényében, illetve ezzel kapcsolatban a Munka Törvénykönyve módosításában szerepelt volna, egy kicsit a saját érdekei szerint igazgassa.
Ezt lesöpörte az ÉT-n a rivális szakszervezeti szövetség, és ezt tudomásul vették azok, akik megpróbáltak kísérleteket tenni a reprezentativitás számukra kedvezőbb konstrukciója érdekében, visszavonták az ezzel kapcsolatos, Parlamentben gerjesztett módosító indítványt, és tudomásul vették, hogy vesztettek.
Úgy tűnik, hogy a Kormány ennek a kiszolgálását vállalta magára. Ez nem is lenne végül is elítélhető, hiszen egy nagy szövetségről, az MSZOSZ-ról, illetve társairól van szó, amelyeknek az akaratát tudomásul kell venni. Tehát a Kormány helyesen teszi, hogyha komolyan veszi az érdekegyeztetést a szakszervezeti tömörülések eme csoportjával.
(17.10)
Ugyanakkor azonban az ÉT-n nem érintették azt, hogy feltehetőleg cserébe, az MSZOSZ hajlandó volt az önkormányzati választást feláldozni, és hogy itt egy üzlet köttetett. Ennek a játéknak a teljes gazdagsága ma, a bizottsági ülésen tárult elénk, amikor Nagy Sándor váratlanul - felrúgva a saját, munkavállalói oldalán kötött megállapodásokat - áldását adta a kormánypárt ÉT-ellenes döntésére.
Még egyszer kérem: vegyük tudomásul, hogy egy kicsit csalafinta játszmában egyesek vesztettek, és tartsuk magunkat az ÉT-megállapodáshoz, vegyük olybá, hogy a reprezentativitásra vonatkozó megállapodást tudomásul vesszük akkor is, hogyha szívjuk a fogunkat, nem örülünk neki; és vegyük tudomásul a társadalombiztosítási képviselők választására vonatkozó ÉT-határozatot; ne csak mondjuk, hogy fontos nekünk ez az önkormányzat, hanem takarítsuk el a felállítása előtt álló akadályokat, mert a 25%-os küszöb egy fordulóban, ez egyenértékű - szinte biztos, hogy egyenértékű - azzal, hogy 1994-ig nem lesz társadalombiztosítási önkormányzat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
