HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka:
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka:
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Közel két és fél éve, hogy a Kormány az Országgyűlés elé terjesztette első energiapolitikai koncepcióját. Megvitatása akkor elmaradt. Utólag csak helyeselhetjük ezt a döntést, mert a mostani előterjesztés az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kiegészítésével és a gazdasági bizottság módosító indítványával együtt azt mutatja, hogy energiapolitikánk szemléletmódja az elmúlt időszakban korszerű irányba mozdult el.
A társadalmi, szakmai viták során elhangzott észrevételek jelentős részét tartalmazza a tájékoztató, sok ismert és feltárt probléma megoldását kísérli meg. Meghatározza az energiapolitikai célokat, stratégiai irányelveket, az energiapolitika realizálásának eszközeit, és végül kijelöli a soron következő feladatokat.
Az elmondottak alapján összességében általános vitára alkalmasnak tartjuk a tájékoztatót. Észrevételeink, javaslataink természetesen vannak, és azt is látjuk, hogy itt sincs feloldva azon ellentmondások egy jelentős része, amelyeket a korábbi anyag is tartalmazott.
Ezen általános bevezető után néhány, részünkről fontosnak tartott kérdéskört részletesebben kiemelünk:
Vívmányként értékelhetjük, hogy a koncepció egésze nem a feltétlen mennyiségi növekedés szükségességét hirdeti, hanem azt sugallja, hogy az energetika a gazdaságot összességében csökkenő vagy stagnáló felhasználás mellett is jól kiszolgálhatja.
Tekintve, hogy energiaszámlánk ma bruttó nemzeti termékünk mintegy egyötöde, e szemléletmód deklarálásában és a mennyiségi növekedés iránt elkötelezett erős energialobby eddigi állásainak megtörésében látjuk a kibontakozás helyes útját.
Egyetértünk azzal is, hogy a tájékoztató a korábbihoz képest határozottabban szögezi le az energiatakarékosság kiemelkedő szerepét, de ezt a fontos megállapítást szinte azonnal leértékeli a gazdaság modernizációja révén várható energiaigényesség-csökkenés - egyébként igaz - említésével.
Meggyőződésünk, hogy a lakosság és az ipari technológiák energiafelhasználása és energiaigényessége alapvetően külön kezelendő. Az energiatakarékosság hagyományos eszközei elsősorban a fogyasztás, a technológiai modernizáció pedig főleg a termelés területén hozhatják meg eredményüket. Tény, hogy a fogyasztási szférában legalább 25% az energiafelhasználás-csökkenés lehetősége - ha ennek csak felét kihasználjuk, akkor is mintegy 30 milliárd forinttal lenne kisebb összes évi energiaszámlánk.
Azt hiszem, nem kell különösen bizonygatni, hogy az elmúlt évtizedekben - és sajnos, még ma is - az energiapazarlás olyan szintjét értük el, amely elképzelhetetlen a fejlett társadalmakban. A gazdag fogyasztói társadalmakban - ahol pedig lenne miből - reflexszerűen benne él az emberekben az ésszerű gazdálkodás, a takarékosság a termelés minden tényezőjével: az energiával, a gépekkel, a tőkével, az ember szellemi képességeivel - egyszóval: mindennel. Nálunk - és ez már közhely - a hivatalokban még nappal is égnek a lámpák, az üzletek túlfűtöttek, a gépkocsiparkunk - és általában a gépparkunk - jóval több energiát fogyaszt, mint kellene, és ezzel szennyezi a környezetet; anyag- és energiaigényes ipari szerkezetünk átalakításának még csak kezdeti lépéseinél vagyunk. Joggal adódik a kérdés: mi ennek az oka?
Az egyik ok kétségtelenül az, hogy nincs megfelelő számú - és ami még ennél is fontosabb: megfelelő árú - termosztát a radiátorokra, hogy gépkocsiparkunk elavult stb. De legalább ilyen döntő tényező a tudati, szemléletmódbeli elmaradottságunk is - sajnos, ez utóbbi kellő hangsúlyozása ebben az anyagban sem található meg.
A következő gondolat, amelyet a tájékoztató több helyen is érint: az állami szerepvállalás - a gazdaság más szféráihoz mérten nagyobb - arányának hangsúlyozása. Az energetika területén ez a megállapítás a piacgazdaság körülményei között is feltétlenül igaz.
(Dr. Horváth József jegyzői székét Juhász Péter foglalja el.)
(18.40)
De minél több helyen találjuk meg az erre vonatkozó fejtegetést, annál inkább úgy érezzük, hogy anyagi eszközök híján reménytelen a tartós állami feladatok végrehajtása - gondolunk itt az előbbi energetikai tudat kialakítására, korszerű berendezések kifejlesztésének elősegítésére, adókedvezményekre és hitelekre a korszerű elemek alkalmazása érdekében.
Az anyagi eszköztár hiánya a tájékoztató komoly fogyatékossága, mert az egyébként helyesen megjelölt célok elérését is megkérdőjelezi. Miután sem a piac, sem a költségvetés nem képes magára vállalni e jelzésszerűen említett feladatok finanszírozását, ugyanakkor a határozott cselekvés nem odázható el tovább, a megoldást egy, például nemzeti energiaalap elnevezésű alapítvány létrehozása kínálhatná. Vagyis bármely energiahordozó eladása után az árbevétel néhány tized százaléknyi összegét ezen alapba befizetve hátterét, finanszírozási forrását tudnánk biztosítani az előbb említett kiadásoknak.
Az energiapolitikát tárgyalva nem lehet megkerülni az energiahordozó árrendszer kérdését sem. Energetikánk szinte feloldhatatlannak látszó görcse az energiaár- és -tarifarendszer önfinanszírozást megvalósító rendezésének hiánya a vezetékhez kötött energiahordozók esetében.
A költségeket nem fedező villamos- és földgázár fékezi a szükséges privatizációt, de nem kedvez az energiatakarékosságot eredményező lépések megtételének sem. A lakosság jelenlegi anyagi helyzete valóban nem teszi lehetővé a szükséges áremeléseket - ahogy ezt a tájékoztató is helyesen megállapítja -, mégis lépni kell e téren is. A megoldást mi is olyan céltámogatási rendszer kialakításában látjuk, amely a szociális szempontokat messzemenően figyelembe veszi. Például a privatizációs bevételek egy részét a legrászorultabbak áram- és gázszámláinak átmeneti támogatására fordítanánk, de a tájékoztatóban szereplő alapítványok és segélyek is jó megoldást jelentenek.
Képviselőtársaim! A továbbiakban három konkrét területről szeretnék mindössze szólni, nevezetesen a bányászatról, a villamosenergia-termelésről és a távfűtés kérdésköréről.
Érthetően áll az érdeklődés homlokterében a hazai szénbányászat helyzete. Nem véletlen, hogy a tájékoztató is kiemelten és részletesebben kezeli ezt a problémát, mint a korábbi anyag. Noha az összefüggéséből kiragadott gazdasági racionalitás a hazai szénbányászat döntő részének felszámolását sugallná, mégis a Kormány stratégiai és szociális szempontokat is mérlegelő, a bányászat kevésbé veszteséges részét fenntartani kívánó álláspontját támogatjuk, sürgetve a célszerű bányaerőmű- vállalati kapcsolatok létehozását.
Energetikánk további kényes eleme a villamosenergia-termelés bővítésének kérdése is. Úgy véljük, hogy elkerülhetetlen erőmű-kapacitásunk óvatos bővítése. Egyetértünk a gázturbinás, illetve gáz-gőz körfolyamatú termelőkapacitások rugalmas telepítésével, de csak akkor, ha ezeknél a jó kihasználású hőhasznosítás nem csak ígéret marad. Kerülni kell azonban a túlzásokat, mert komoly gondot jelenthet az ilyen gépek tüzelőanyag-ellátása és üzemköltsége.
A gázturbinás program és az alaperőmű-kérdés mellett szeretném felhívni a figyelmet a korábban módszeresen elsorvasztott üzemi erőművek rekonstrukciójának, illetve kisebb, új villamosenergiát és hőt termelő telepek létesítésének vonzó lehetőségeire. Ez a különösen rugalmas megoldás igen jó hatásfokot nyújthat, csökkentheti a villamosenergia elosztásával kapcsolatos gondokat is.
A családok nagy részét érinti, ezért végül beszélnünk kell a távfűtésről is, ugyanis e kérdéskörben a tájékoztató nem kellően határozott. Be kell látnunk végre, hogy nemes energiahordozókat - földgázt és fűtőolajat - nagy kazánokban csak hőtermelés céljára elégetve, továbbá a nagy kiterjedésű hőszállító rendszerek veszteségét is figyelembe véve a felhasználók számára nem lehet elviselhető árú a távfűtés semmilyen tulajdonosi formában sem. Ezért elkerülhetetlen az erre alkalmas fűtőművekben kapcsolt áramtermelés megvalósítása, más esetekben a takarékosság hagyományos eszközein túlmenően a hőfejlesztés határozott decentralizálása - épületenkénti vagy lakásonkénti fűtőberendezések létesítésére gondolunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül engedjék meg, hogy zsúfolt törvénykezési programunk ismeretében is sürgessük a legfontosabb energetikai törvények mielőbbi meghozatalát, mert világos kereteket, biztonságot kell nyújtanunk a privatizáció során létrejövő társaságoknak, továbbá meg kell fogalmazni az EK rendszeréhez illeszkedő hatósági feladatköröket, biztosítva a hatósági és az ezzel sok esetben sajnos, ma még együtt gyakorolt vállalkozási tevékenység határozott szétválasztását.
Az elmondottakat figyelembe véve, összességében a tájékoztatót elfogadásra ajánljuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
