SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten az igazságtételi kérdésekkel kapcsolatos egyik előttünk fekvő törvényjavaslat vitájában olyan felszólalás hangzott el, melyben a szónok Alkotmányunkat toldozott-foldozott sztálinista alkotmánynak minősítette. Alkotmányunk ilyen jelzőkkel illetésére már máskor is volt példa a tisztelt Házban, jóllehet ezekkel a véleményekkel képviselőtársaim legnagyobb része nem azonosul. Ezt tudva, talán szót sem érdemelne a kérdés. Mert vajon szükséges-e olyan nézetekkel vitatkozni, melyek csak egy-két képviselő véleményét tükrözik?
Ezt a problémát azonban véleményem szerint mégsem szabad ilyen kézlegyintéssel elintézni. A szélesebb közvélemény ugyanis - figyelve a vitát - esetleg arra következtethet, hogy a válasz nélkül hagyott minősítésben netán mérlegelést érdemlő igazság van. Úgy érzem, hogy az igazság érdekében és annak érdekében, hogy ebben a kérdésben mindenki tisztán lásson, elkerülhetetlen az alkotmányi kifogások megítélésével szemben szót emelni.
Alkotmányunk nem sztálinista alkotmány. Annak ellenére nem az, hogy az 1949. évi XX. törvény többszörös módosításával nyerte el mai tartalmát és formáját. Az Alkotmány módosításának leglényegesebb mozzanata, mely az Alkotmány jellegét minőségileg változtatta meg, az 1989. évi XXXI. törvény által végrehajtott alkotmánymódosítás volt. Ez a nagy jelentőségű alkotmánymódosító aktus az 1989 nyarán lefolytatott háromoldalú nemzeti kerekasztal-tárgyalások eredményeként jött létre, melynek következtében kiiktatásra kerültek az Alkotmányból az elmúlt rendszer ideológiai kitételei, a párt vezető szerepe, létrejöttek a többpártrendszer és a demokratikus választások alkotmányos alapfeltételei, a diktaturális államberendezkedést a parlamentáris demokrácia intézményrendszere váltotta fel, és a lehető legszélesebb körben újraszabályozást nyertek és kiterjesztésre kerültek az emberi és állampolgári szabadságjogok.
Ezt az alkotmánymódosítást további alkotmánymódosítások követték, és való igaz az, hogy az alkotmányozó munkát ma sem tekinthetjük teljesen befejezettnek.
(15.10)
Bizonyos, hogy az alkotmányos tételek megfogalmazása, koherenciája magán viseli a folyamatos átalakulás jegyeit, és az is bizonyos, hogy idővel a most legfontosabb gazdasági és szociális természetű feladataink ellátása és megoldása után, amikor majd eljutunk oda, hogy végre kibontakozik az ország egészének anyagi és gazdasági felemelkedése, szükség lesz, mert jelképes jelentőségű is, egy integráló, teljesen új Alkotmány megalkotása, mely során lehetőség nyílhat egyéb alkotmányos intézmények továbbgondolására is.
Mindez nem változtat azonban azon, hogy a Magyar Köztársaság mai, hatályos Alkotmánya teljes mértékben kielégíti a demokratikus jogállam alkotmányával szemben támasztott követelményeket. Alkotmányunk néhány, jellegének egészét meghatározó előírását - messze nem a teljesség igényével, csak a példálózás kedvéért - idézem.
A 2. (1) bekezdése kimondja: A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
A 3. (3) bekezdése: A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.
A 6. (3) bekezdése: A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását.
A 7. (1) bekezdése: A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
A 8. § (1) bekezdése: A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
Visszatérve alkotmánymódosításaink eredményére, az úgynevezett sztálinista alkotmányból jószerivel már csak az a rendelkezés maradt változatlan, hogy "Az ország fővárosa Budapest". Egyébként ezt a rendelkezést sem a sztálinisták találták ki, hanem csak átvették a főváros státusát rendező múlt századi törvényekből.
Alkotmányunkat mi sem minősítheti jobban, mintsem az a tény, hogy Magyarországot, mint demokratikus jogállamot, a keleti tömb országai közül elsőként még 1990 novemberében felvették az Európa Tanácsba. Lehet, tisztelt képviselőtársaim, hogy sok minden nem úgy működik még, ahogy szeretnénk. Súlyos hiba lenne ugyanakkor az, ha kritikában mértéket nem tartva, vagy akár csak valami meggondolatlan szónoki fordulat kedvéért sárba taposnánk alkotmányos fejlődésünk eredményeit.
Különösen paradox, ha az bántja indokolatlanul az Alkotmányt, aki fegyverrel a kézben harcolt, majd viselt el súlyos börtönbüntetést a hatályos Alkotmányunkban érvényre jutott alapelvekért és eszmékért.
Végül még annyit: erre az Alkotmányra képviselői megbízatásunk elvállalásakor önként, valamenynyien esküt tettünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
