SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalásom témája első tekintetre úgy tűnik, hogy nem napirend előtt való, azonban ha végig tetszenek hallgatni, akkor a végére bebizonyosodik, hogy másként nem tehettem, mint hogy most szólok.
A Kaposvári Húskombinát ügyében itt, a Házban somogyi képviselőtársaim részéről már több ízben hangzott el felszólalás. Magam is két alkalommal éltem a lehetőséggel. A Húskombinát 1991 novemberében megkezdte átalakulását, és ezek az átalakulási munkálatok 1992. március 16-ával befejeződtek, ugyanis a csődtörvény értelmében öncsődöt jelentettek.
Készült egy előterjesztés és készült egy kormány-előterjesztés, amelynek alapján 900 millió forint kormánygaranciát biztosítottak a vállalat dolgainak rendezésére. A vállalat augusztus 13-án megegyezésre is jutott hitelezőivel, végrehajtotta a csődeljárás szerinti szabályos ütemezést, és szeptember 1-jén részére a hitelt biztosították is.
A hitel azonban csak oly nagyságrendben került folyósításra, amennyi a közvetlen tartozások fizetéséhez volt elegendő, de működéshez a mai napig egyetlen fillért nem kaptak. Az átalakítási munkálatok 1992 szeptemberében az ÁVÜ bevonásával a befejezéshez közeledtek, azonban szeptemberre valami történt, s az ÁVÜ teljes értékben magához vonta az átalakítási munkálatokat, ettől kezdve azok, akik ezzel foglalkoztak, semmilyen információt nem kaptak, még informális csatornákon sem. Az igazgatótanács határozata november 23-án került a Kaposvári Húskombináthoz, a jogügyi osztály különféle formai és stilisztikai hibákra hivatkozva az ÁVÜ-nél azonban nem tette meg az ellenjegyzést, hanem visszaadta újabb átdolgozásra.
(15.20)
Eközben december 19-én a bank jogosan elhalasztotta az újabb hitelkérelem elbírálását, teljes mértékben működésképtelenné vált a vállalat. Erről a döntésről Gergátz miniszter urat, Szabó miniszter urat, Raskó György államtitkár urat és a bank, a vállalat vezetőit tájékoztatták. Az ÁVÜ utolsó aláírását 1993. január 18-án ejtette meg, a mai napig azonban egyetlen fillér eldöntve a hitelkérelem-bírálat során nem lett.
Az eltelt időszakban a Húskombinát utolsó tartalékai is kimerültek, a dolgozók fizetése elmaradt, az energiaszolgáltatás várhatóan a mai nappal megszűnik, az igazgató ezekben a percekben is a DÉDÁSZ illetékeseinél tárgyal. Ebben az esetben a technikát kiszolgáló mintegy 15-16 ezer folyóméter csőhálózat lefagy, és a több száz milliós technológia tönkremegy.
A vállalatnak 1237 dolgozója van, akik nem kaptak ebben az évben fizetést. A termelő létszám december eleje óta állásidőn van. Likvid eszköz hiányában nincsen felvásárlás és nincsen termelés. Jelenleg a vállalatnak 25 millió dollár értékű exportmegrendelése és 2100 millió belföldi árbevétellel kecsegtető belföldi megrendelése van. Az üzem havi 600 millió forint veszteséget termel, így 1992. szeptember 30-a óta 180 millió forint veszteséget realizáltak. Amennyiben a termelés finanszírozásához a szükséges 200-250 millió forint forgóeszközt átadták volna, az 1992-es évet nulla eredményre hozták volna.
Három megjegyzést szeretnék tenni befejezésül. Nemrégiben hallgattam az ipari miniszter úr iparpolitikai koncepcióját, amely arról szólt, hogy a jól termelő, exportképes, szabványoknak megfelelő élelmiszer-gazdasági vállalkozásokat életben kell tartani. Úgy gondolom, hogy ez a vállalat tökéletesen ennek a mintája. Néhány vállalattal együtt alkalmas és megfelel az amerikai szabványoknak, az európai szabványoknak, zárt rendszerű környezetvédelmi rendszere van.
A másik, képviselőtársaim által is közismert, hogy a feldolgozó vállalatok, különösen azok, amelyek regionális felvásárlással is rendelkeznek, hatnak a környező termelésre. 260 ezer sertés és 10 ezer szarvasmarha felvásárlása kérdéses ma, nyilvánvaló és tudjuk, hogy ezek a tendenciák sok esetben visszafordíthatatlanok, és legfeljebb közép- és rövid távon lehet egyensúlyozni.
A harmadik gondolatom ehhez: a privatizációs érték megállapításakor minimum figyelembe veszik, van-e felvásárlási háttér, van-e piac, működik-e, jó színvonalú, európai színvonalú vállalatról van-e szó. Egyébként a privatizáció úgy folyik le, hogy a bezárt kapuk mellett megállapítják a tégla, a vas, ez esetben a húsfeldolgozó gépek és egyebek értékét, és az egész akkor az egésznek 10%-át ha éri.
A negyedik dolog, amit szeretnék mondani, hogy az Alkotmány tartalmazza, hogy az állami tulajdon egyúttal nemzeti érték, nemzeti vagyon. Én úgy gondolom, hogy a nemzeti vagyonnal való bánás egy számon kérhető kötelezettsége a vállalatvezetőtől a Parlament elnökéig mindnyájunknak. Én kénytelen voltam e felszólalást elmondani és most elmondani, tekintettel arra, hogy 1270 ember, a dolgozók érdekében, több mint 6 ezer termelő és egy többmilliárdos állami vagyon érdekében vagyok kénytelen felszólítani az illetékeseket az azonnali és gyors cselekvésre. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
