FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A termékek hibája folytán keletkezett kárért fennálló felelősségről szóló törvényjavaslat elfogadása esetén jogászok körében évek óta húzódó elméleti vita végére tehetünk pontot. Nevezetesen, hogy szükséges-e önálló felelősségi jogszabály a hibás termék által okozott személyi sérülés, netán halál vagy dologi kár esetén, avagy elegendőek és megfelelőek a károsult jogi védelmére a Polgári Törvénykönyv biztosította lehetőségek.
Egymással szerződéses jogviszonyban lévő partnerek számára a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését - természetesen a szavatossági jogok érvényesítésén túl - a Polgári Törvénykönyv 310. §-a teszi lehetővé akkor, ha a hibás teljesítés egyéb kárt is okozott. A szerződéses láncolaton kívül álló személyek - s ilyennek tekintendő egy termék gyártójával szemben a vásárló, a fogyasztó -, tehát az ilyen személyek testi épségében, egészségében vagy az ilyen személyek a vásárlók, fogyasztók dolgaiban a hibás termék által okozott kár megtérítésére a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség általános alakzata, a Ptk. 339. §-a nyújthat alapot, amely kimondja; "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni."
Sajnos, ezen utóbbi törvényi rendelkezés alkalmazása tekintetében nemcsak elméleti vita folyt, hanem eltérő gyakorlat is tapasztalható a bíróságoknál. Voltak olyan ítéletek, amelyekben a bíróság éppen a jogviszony hiánya miatt utasította el a károsult keresetét. Más alkalmakkor, például a Katona Kálmán által is említett színes televíziók felrobbanása, illetve kigyulladása által okozott személyi sérülés és dologi károk esetében a bíróság kötelezte a gyártót a kártérítésre.
Tehát a jelenlegi helyzet az, hogy bár a gyártó felelőssége elvileg megállapítható, mivel azonban nincs egyértelmű termékfelelősségi jogszabály, a bíróság eseti mérlegelésétől függ, hogy megítéli-e a kártérítést. A mérlegelés lehetősége bizonytalanná teszi a jogalkalmazást, sérti a jogbiztonság elvét. Ezért a törvényjavaslat preambulumában is rögzített célok - kiemelkedően a fogyasztók érdekeinek védelme - indokolják a termékfelelősségre vonatkozó önálló jogszabály megalkotását.
(17.00)
Ugyancsak utal a törvényjavaslat preambuluma Magyarország fokozódó részvételére a nemzetközi gazdasági integrációban, melyek közismert végcélja csatlakozásunk az Európai Gazdasági Közösséghez. Ez a körülmény nem kevésbé fontos indoka az önálló termékfelelősségi szabályok bevezetésének. Tekintettel arra, hogy Katona Kálmán előterjesztő képviselőtársam részletesen ismertette az Európai Gazdasági Közösség irányelveinek és az azt követő európai jogalkotási folyamatoknak a történetét, ettől eltekinthetek, és ennek rezüméjeként utalhatok mindjárt arra, hogy a csatlakozási szándékunk megvalósulásával elengedhetetlen jogi harmonizáció kötelezettségét is figyelembe véve megállapítható, hogy a termékfelelősségi rendszer törvényi szabályozása szükséges és időben történő reakció a jelenlegi és leendő gazdasági és kereskedelmi partnereinknél tapasztalható tendenciákra.
Ezeket a tendenciákat és a jogegységesítés követelményét az előterjesztők oly mértékben szem előtt tartották, hogy a törvényjavaslat szinte minden tekintetben megfelel az európai irányelveknek. Ez a megfelelőség ugyanakkor azt jelenti, hogy a magyar polgári jogi felelősség rendszerében annak egyik alapkritériumához, a felróhatósághoz képest a termékfelelősség csak abba a tendenciába illeszthető bele, amelyet a veszélyes üzem működéséből eredő károkért fennálló objektív felelősségről szóló szabályok jeleznek.
Tehát a termék hibájából eredő kárért fennálló felelősség objektív, ami azt jelenti, hogy a kárviselési kötelezettség tekintetében nem a gyártó magatartása, hanem a károkozás ténye önmagában perdöntő.
Amikor örömmel állapítom meg, hogy a fogyasztók védelme szempontjából ez az objektív felelősség kedvezőbb, ugyanakkor más esetekben az irányelveknek történő megfelelőség a fogyasztó érdekérvényesítési lehetőségeit nehezíti.
Ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat három elemét kell bírálnom. Ezek a következők. Először: a termék fogalmának szűkítése az ipari eredetű ingó dolgokra. Másodszor: a kártérítés mértékének korlátozása. Harmadszor: a gyártó mentesítésének egy esete a felelősség alól. Tehát nézzük sorban a fenti elemeket!
Először: a törvényjavaslat szűkíti a termék fogalmát az iparilag előállított ingó dolgokra. Nem terjeszti ki hatályát a mezőgazdaság, halászat, vadászat feldolgozatlan termékeire. Ez a kiemelés nem adekvát a hatályos magyar joggal, mert a 14/78-as minisztertanácsi rendelet éppen a mezőgazdasági termékek vonatkozásában szigorú felelősségi szabályokat állapít meg. A rendelet értelmében "a termelő felelős azért, hogy az általa növényvédőszerrel kezelt vagy tárolt növényi termék nem tartalmaz meghatározott mértéket meghaladó káros szermaradványokat. A termelő felelős azért is, hogy az általa előállított állati termék nem tartalmaz tiltott hormontartalmú vagy hormonhatású anyagot, az emberi egészségre káros, egyéb kémiai, biológiai szert, szermaradékot. A termelő ezért való felelősségét nem korlátozhatja, és nem zárhatja ki."
Az említett rendelet szerződéses viszonyokban teszi lehetővé a termelő felelősségének megállapítását. A szerződéses viszonyon kívül álló fogyasztó egészségének és biztonságának fokozott védelme érdekében nem indokolt a termék fogalmából kiemelni a mezőgazdaság termékeit. A szigorú termékfelelősség kiterjesztése a mezőgazdasági termékekre jótékony hatású lehet az ésszerűtlen környezetkárosítások megelőzése érdekében is.
A törvényjavaslatnak a fogyasztói érdekérvényesítés ellen ható második eleme, hogy a fokozott felelősség ellensúlyozására korlátozza a kártérítés mértékét, differenciálva az okozott sérelem alapján is. A javaslat szerint, ha a hibás termék halált, testi sérülést vagy egészségkárosodást okoz, a teljes vagyoni és nem vagyoni kár megtérítendő. Ez rendben is volna. Viszont ha a hibás termék más dolgokban okoz kárt, a kártérítés korlátozott, mert csak a tízezer forintot meghaladó kárt kell megtéríteni.
Ebben a kérdésben a Polgári Törvénykönyv teljes kártérítési szabálya kedvezőbb a fogyasztóra, mert ilyen korlátozást nem tartalmaz. A magyar felelősségi jogban idegen az önrészesedés intézménye, a károkozónak kell a teljes kárt viselnie, ha a felelőssége megáll, néhány méltányossági szabály és a biztosítási szerződések kivételével.
A közös piaci irányelv indokolása az, hogy a bagatell ügyekben nem célszerű bírósághoz fordulni, és az önrészesedés csökkenti a bírósági vitákat is. E szabályozás mögött azonban az áll, hogy szinte mindegyik európai közösségi tagországban valamilyen laikus bíráskodás létezik. Angliában a kis ügyek bírósága, Olaszországban a békebíróság, Portugáliában és Spanyolországban egyenesen fogyasztói választott bíróság, ahol a kis összegű viták rövid úton lezárulnak.
Mivel Magyarországon ez idáig nem jött létre ilyen elkülönülés az állami igazságszolgáltatás és a laikus bíráskodás között, nincs sem jogi indoka, sem hagyománya az önrészesedés bevezetésének. Annál is inkább szükségtelen ez a korlátozás, mert az előterjesztés 12. §-ában a tízezer forint alatti kárigények érvényesítése tekintetében utalás történik a polgári jogi felelősség általános szabályai alapján biztosított jogorvoslatra. De ezzel a megoldással, tehát ugyanazon káresemény vonatkozásában különböző jogorvoslati lehetőségekkel csak fokozódik a fogyasztók bizonytalansága a járható jogi utat illetően.
A törvényjavaslat 3. vitatható eleme, hogy nem terjeszti ki a gyártó felelősségét a tudomány és technika szintjén fel nem ismerhető hibákra. Ez a szabály a fogyasztói érdekek védelme szempontjából kifejezetten hátrányos. A fogyasztó szempontjából közömbös, hogy a hiba a minőségi, ártalmatlansági, biztonsági vizsgálatok elégtelen tudományos-műszaki színvonala vagy egyéb ok miatt következett be. Ha az ellenőrzés elégtelen voltából eredő hiba esetén a gyártó mentesülhet, ez a tény azt fogja eredményezni, hogy széles lehetőséget teremt a jogalkotó a gyártónak a felelősség alóli kibújásra. Azzal, hogy a gyártót negatív tény bizonyítására kötelezi a javaslat, elegendő azt bizonyítania, hogy a hiba felfedezhetetlen volt, vagy elegendő lesz bemutatni, hogy elvégezte a gyártó az előírt ellenőrző vizsgálatokat. Ezzel szemben, ha ezt a károsult nem fogadja el, kénytelen lesz bizonyítani, hogy ténylegesen lehetőség lett volna a hiba felfedezésére, abban az időben, amikor a terméket forgalomba hozták.
Attól tartok, hogy ez a gumiszabály a termékfelelősségi törvény alkalmazását bizonyos esetekben a gyakorlatban lehetetlenné fogja tenni. Ezt az aggályt támasztja alá a Németországban és más országokban ismertté vált és Katona Kálmán által is idézett, vagy említett Contergan-ügy. Mint ismert, a Contergant szedő terhes anyák gyermekei születési rendellenességgel jöttek világra. Bár semmi kétség nem volt afelől, hogy a Contergan okozta a rendellenességet, ezt egyetlen bíróság sem tudta egyértelműen bizonyítani. A német polgári jogászok jó része úgy tekintette ezt az esetet, mint a fejlesztési hiba egyik példáját, ahol a hiba a tudomány és technika adott fejlettségi fokán nem volt felismerhető, holott valószínűleg a gyógyszer tesztelése nem volt elég kiterjedt. Méltánytalan tehát, hogy az ellenőrzés tudományos-műszaki színvonalának elégtelen voltát illetően a laikus károsultat terhelje bizonyítási kötelezettség, és méltánytalan, hogy a károsult viselje a károkozás következményeit, holott a nyereséget a gyártó kasszírozta be.
Tisztelt Országgyűlés! Az a körülmény, hogy a felsorolt, 3 elemében vitatható előterjesztés koncepciója nem zárja ki annak megállapítását, hogy a termékek hibája folytán keletkezett kárért fennálló felelősségről szóló törvény elfogadása esetén szabályozási körében hatékony védelmet jelenthet a fogyasztók számára, s nemcsak beilleszthető a magyar polgári jogi felelősségi szabályozási tendenciába, hanem iránymutató lehet annak esedékes átfogó módosítása során.
Éppen a szigorú felelősségi rendszer felé mutató tendenciát erősítve, néhány módosító javaslatot kívánok benyújtani, amit azért is megtehetek, mert az Európai Gazdasági Közösség irányelvei csak minimumszabályokat tartalmaznak, s mint azt annak preambuluma írja, "amennyiben az ilyen irányú rendelkezések hatékony fogyasztói védelem megvalósulására irányulnak, nem szabad, hogy az irányelv korlátozza hatályukat".
(17.10)
Végezetül őszinte elismerésemet kell kifejeznem Katona Kálmán és Lotz Károly képviselőknek mint előterjesztőknek, nemcsak a törvényjavaslat benyújtása mögött feltételezhető szándékért, hanem a törvényjavaslat egészére jellemző, példamutatóan kimagasló színvonalú munkáért. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
