IZSÓ MIHÁLY (Független Kisgazdapárt)
IZSÓ MIHÁLY (Független Kisgazdapárt)
IZSÓ MIHÁLY (FKgP) (A mikrofonja halkan szól.) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg képviselőtársaim. (Közbeszólások: Nem halljuk! - Rossz helyre tetted.) Elnézést. (A mikrofonját igazítja.)
Elnézést kérek. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy a hatpárti parlament egyik pártjának, a Független Kisgazdapárt nevében véleményt és javaslatot tegyek a 10731-es számon benyújtott, A Magyar Köztársaság 1993. évi pótköltségvetése című törvényjavaslathoz.
A médiákon keresztül értesültünk arról, hogy az említett törvényjavaslatot a parlamenti hat párt megtárgyalta, pedig a hatodikat, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot meg sem hívták.
Megtárgyalta a költségvetést a koalíció is, amely két tagból áll: a Magyar Demokrata Fórumból és a Kereszténydemokrata Néppártból, valamint a hozzá csapódott képviselőkből. (Derültség.)
Ha néven nevezzük őket, akkor történelmi, demokratikus, radikális, köztársasági kisgazdák vettek ott részt, a frakciótárgyaláson, bár ilyen pártok az 1990. évi választáson nem is szerepeltek.
Ezek után a koalíciót nyugodtan nevezhetjük hatpártinak is. Mint említettem, a hatpárti megbeszélésen nem vettünk részt, a koalícióból pedig 1992. év elején kiléptünk, ezért így vagyok kénytelen elmondani véleményünket a pótköltségvetésről.
A pótköltségvetés elkészítését a Kormány három éve folytatott hibás gazdaságpolitikája tette szükségessé. A gazdasági folyamatok téves vagy felszínes értelmezése negatív tendenciák megindulását tette lehetővé. A gazdasági vezetés kezdetben a hatalom lehetőségeiben bízva nem vette komolyan a gazdasági degresszió jegyeit, mert megítélése szerint elegendő erőforrás áll a Kormány rendelkezésére a helyzet stabilizálására.
Az 1992. évi költségvetés már tartalmazta az idei elcsúszás elemeit. A gondot az jelentette, hogy a Kormány 1992-ben és ezt követően 1993-ban indokolatlanul optimista költségvetést terjesztett presztízsokokból a törvényhozás elé. A gazdasági szakértők egyöntetű véleménye szerint csökkenő termelés, csökkenő hazai bruttótömeg, terméktömeg és csökkenő hazai fogyasztás mellett nem lehet növekedést feltételezni.
A költségvetés módosítását előkészítő, az államháztartás deficitjének növelését alapvetően két területre látja koncentrálni.
1. Nem realizálhatók az előirányzatokban foglalt privatizációs bevételek és az osztalékfizetés kötelezettségei.
2. A pénzintézetek társasági adója és osztaléka a tervezet egynegyedét sem éri el előreláthatóan. A kieső bevételek kompenzálására a Kormány a lakosság terheinek további növelését látja egyedül célravezetőnek. Erre mutat az is, hogy a korábbi és fedezetlen költségek csökkentése helyett a hiányt elhalasztható beruházási, illetve felújítási munkák finanszírozásával növeli.
Vitatható az az intézkedés is, amelynek során a költségvetési szervek béralapját emelik a tartalék terhére. A költségvetés általános vitájában elmondásra javasolható észrevételeink:
A Kormány által előterjesztett 1993. évi pótköltségvetés nem fogadható el a következő indokok alapján:
1. A pótköltségvetés indoklása szerint az államháztartás hiányának növekedése két területre koncentrálódik. Nevezetesen a privatizációs bevételek és a pénzintézetek bevételeinek körére. Mindkét területen elmaradt a bevétel a tervezettől. Jelen esetben nem elmaradásról kell beszélni, hanem hibás tervezésről. A privatizációs bevételek csökkenése természetes folyamat, mert a jól működő privatizálható objektumok fogynak, és ez már a múlt évben bemérhető volt.
A pénzintézeti tevékenység csökkenése a beruházások tendenciózus csökkenésével párhuzamosan előre látható volt.
(18.00)
Az eredeti költségvetés beterjesztői tudatosan figyelmen kívül hagyták a bevételkiesés lehetőségét, és mivel semmit sem tettek a deficit növekedésének megelőzésére, vétkesek az országot s az egész lakosságot sújtó helyzet kialakításában.
2. A pénzügyi kormányzat a deficit növekedésének megállítására a lakosság terheinek növelését és belső eladósodásának fokozását látja járható útnak. A javasolt megoldás, az az adóemelés és a kötvénykibocsátás a terheket azokra hárítja, kívánja hárítani, akik a negatív helyzet kialakulásában vétlenek.
Kérdés: a Kormánynak mennyiben van joga a hibás gazdasági cselekvéseinek korrigálására igénybe venni a lakosság zsebét? Morálisan semmiképpen sem.
3. A pótköltségvetés nem ad gazdasági perspektívát, hanem csak a jelentkező problémát igyekszik a legolcsóbban, a nép zsebére megoldani.
Miután a Kormány gazdaságpolitikáját megtestesítő 1993. évi költségvetés megbukott, nem fogadható el pótköltségvetés mindaddig, amíg nincs mellette egy, legalább a gazdasági év végéig szóló gazdasági elképzelés. Az állam hibás működése az állami költségvetés lefaragásával, beruházási és bérstoppal, és más megszorító intézkedésekkel korrigálható. Ezek helyett a lakosság további nyomorítása nem lehet alternatíva.
Nem kívánom a táblázatot felolvasni, ami ehhez a beszámolóhoz csatlakozik, tekintettel arra, hogy a zömét már a képviselőtársak említették. Továbbá pedig: a gazdasági előrelépésre vonatkozó konkrét javaslatunkat a részletes vitánál kívánjuk kifejteni. Köszönöm szépen. (Gyér taps középről.)
