NYERGES TIBOR (MDF)
NYERGES TIBOR (MDF)
NYERGES TIBOR (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kicsit bővítsem ezt a kört, és ezúton üdvözöljem azokat a kollégáimat is, akik figyelik a televízió adását, hiszen most elsősorban olyan szakmai kérdésekkel kell foglalkoznunk, amiket nagy valószínűséggel ők értenek a legjobban, és gyermekeink életén túl az ő életüket fogják a legalaposabban szabályozni.
A közoktatási törvényjavaslat általános vitájában a parlamenti pártok vezérszónokai részletesen elemezték a javaslat erényeit és hibáit, és különösen az ellenzéki pártok részéről számos olyan kifogás hangzott el, amely szerint nem alkalmas arra, hogy az elfogadás, törvényerőre emelkedés esetén elősegítse a közoktatás átalakulását, a modern európai iskolaszerkezet kialakulását, a tanulói esélyegyenlőség megvalósítását. Ezek a kifogások súlyosak. Mégis, úgy érzem, hogy e súlyos kifogások az esetek döntő többségében nem megalapozottak, nem olyan jellegűek, hogy ne lehetne őket megoldani a törvényhozói munka során.
Az elhangzottakkal kapcsolatos véleményemet - nem fontossági sorrend szerint - nyolc nagy csokorba kötöttem. Ezek a következők:
Első pontként a javaslat előkészítése, konszenzus kialakítására való törekvés került szóba.
A második nagy témakör a tanszabadság és a tanítás szabadságának garantálása.
A harmadik a lelkiismereti és a vallásszabadság biztosítása.
A negyedik az iskolaszerkezet kérdése, az iskolarendszer erőszakos átalakítása.
Az ötödik a centralizációs törekvés az irányításban.
A hatodik kritikai kör az ingyenesség és az esélyegyenlőség.
A hetedik ilyen a finanszírozás.
És végül nyolcadikként a hatálybalépés kérdése.
Először tehát az előkészítésről. A javaslat meglehetősen hosszú előkészítő munka eredménye. Az egyeztetések során kellett megtalálni azt a megoldást, amely az egymásnak igen sokszor ellentmondó érdekek mellett tükrözi a legszélesebb körben elfogadott véleményeket. Az előkészítés nemcsak az úgynevezett oktatási érdekegyeztető fórumon - több mint tíznapos, kora reggeltől éjszakáig tartó munka keretében - folyt, hanem a javaslat szakmai anyagának egyeztetése, valamint a hivatalos államigazgatási egyeztetés során is. Ezekben az eljárásokban véleményt mondtak a közoktatásban érdekelt minisztériumok és az országos hatáskörű szervezetek mellett valamennyi érdekelt szervezet: önkormányzati érdek-képviseleti szervezet, az országos szakmai szervezetek, a nemzeti és etnikai kisebbségi érdek-képviseleti szervezetek, a tanulói érdek-képviseleti szervezetek. Megjelent a szabályozási koncepció a Köznevelésben és más országos lapban is - amire bárki, illetve bármely szervezet véleményt küldhetett.
Két alkalommal nyilvános oktatáspolitikai fórumot szervezett a minisztérium a közoktatásban érdekelt érdek-képviseleti szervezetek részére.
Megvitatta a tervezetet az Érdekegyeztető Tanács, megküldték a tervezetet a parlamenti pártoknak is, lehetőséget nyitva ezáltal, hogy az előkészítő szakaszban véleményt nyilvánítsanak.
A Magyar Demokrata Fórum 1992 első felében meghívta véleménycserére a parlamenti pártokat. 1993 februárjában a Parlament oktatási bizottsága tárgyalta a tervezetet.
A beérkezett több ezer, egymásnak esetenként homlokegyenest ellentmondó vélemény feldolgozásával készült el ez a javaslat, amely végül az Országgyűlés elé került. Megítélésem szerint a további egyeztetés lényeges változást nem eredményezhetett volna.
A második kérdéskör a tanszabadságé. A tanszabadság egyik biztosítékaként a törvényjavaslat biztosítja a szülő szabad iskolaválasztási jogát. A választás során a szülő dönt arról, hogy gyermekét milyen iskolába iratja be, illetve választ - aszerint, hogy gyermekét a vallási meggyőződésnek megfelelő nevelést-oktatást folytató, nem állami, nem önkormányzati iskolába-óvodába járatja, illetve a valláshoz, világnézethez nem kötődő állami vagy helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézménybe.
A tanszabadság kérdése összefügg az intézményalapítás jogával, amelyet a javaslat lehetővé tesz az állami szervek és a helyi önkormányzatok mellett minden jogi személynek, illetőleg természetes személynek.
Ugyancsak a tanszabadság kérdéséhez tartozik az is, hogy a szülők igényelhetik az iskolától, hogy annak pedagógiai programja és tevékenysége garantálja az ismeretek tárgyilagos, többelvű módon történő közvetítését.
A tanszabadsággal összhangban a tanítás szabadsága is megjelenik a javaslatban, aminek biztosítéka az iskolai, az óvodai, illetőleg a kollégiumi szakmai önállóság - az az önállóság, amelynek keretében az intézmény elfogadja az életét meghatározó szervezeti és működési szabályzatot, a házirendet, pedagógiai programot, dönt a gyermeke és a tanulók ügyeiben. Bizonyos mértékig a tanszabadság korlátozásának tűnik a Nemzeti Alaptanterv és az erre épülő kerettantervek kiadása. Ennek szükségességét és fontosságát azonban alátámasztja az az igény, amely többször is megfogalmazódott: nevezetesen az iskolák és iskolatípusok közötti átjárhatóság, az iskolaváltás kérdése.
A Nemzeti Alaptanterv és kerettanterv hiányában nehezen képzelhető el, hogy a helyi tantervek meg tudják oldani azokat a kérdéseket, pedagógiai problémákat, amik ahhoz szükségesek, hogy a tanulók - akár kényszerből, akár jószántukból - egyik iskolából átkerüljenek más iskolába. Nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Alaptantervnek és a kerettantervnek olyannak kell lenni, hogy széles döntési lehetőséget biztosítson az iskoláknak saját arculatuk kialakításához.
A jól elkészített - tehát megfelelő mozgásteret biztosító - kerettanterv mellett az iskola sajátos arculatának meghatározásához garanciát nyújt az a lehetőség is, hogy a tanórai foglalkozások azon részét, amely nem a kötelező tanórai foglalkozás kertébe tartozik, teljes egészében az iskola tölti ki tartalommal.
E kérdéskörhöz tartozik a nem állami szervek, illetőleg nem helyi önkormányzatok által fenntartott iskolák kérdése is, nevezetesen, hogy mennyire kötelesek megtartani a Nemzeti Alaptantervet, illetőleg a kerettantervet. Úgy vélem, ha ezek az iskolák fel kívánnak készíteni az alapvizsgára, illetőleg az érettségi vizsgára vagy szakmai vizsgára, mindenképpen igazodniuk kell azokhoz az állami követelményekhez, amelyek alapján a vizsgát le lehet tenni. Ekkor pedig saját pedagógiai programjuknál is építeniük kell az állami követelményekre. Megvan azonban annak a lehetősége is, hogy úgynevezett alternatív programokkal dolgozzanak az iskolák: ehhez azonban a javaslat elfogadása esetén is miniszteri engedélyre van szükség.
Az ajánlott kerettantervek nem sértik az iskola szakmai önállóságát, hiszen ennek elfogadásáról a nevelőtestület dönt. A nevelőtestület jogában áll annak eldöntése, hogy saját helyi tantervet készít, mások által - tehát pedagógiai intézetek, a fenntartó vagy másik iskola által - készített helyi tantervet fogad el, illetőleg a miniszter által kidolgoztatott kerettantervet. A kerettanterv készítésének lehetősége bárki számára nyitva áll, ily módon e területen szabad verseny alakulhat ki a szolgáltatóintézmények között.
A tanszabadság kérdéseivel összefüggésben vetődik fel a szakmai szolgáltatószervezetek kérdése is. A javaslat nem intézményekről, hanem pedagógiai-szakmai szolgáltatásokról, ezek feladatairól és céljairól rendelkezik. A pedagógiai-szakmai szolgáltatások alapvető feladata a nevelési-oktatási intézmény és a pedagógus munkájának segítése. A feladatok ellátására regionális - tehát megyei és fővárosi - szinten a megyei és a fővárosi önkormányzatok kötelesek. A művelődési és közoktatási miniszter, illetőleg a munkaügyi miniszter és a szakképesítésért felelős miniszter azokban az esetekben köteles gondoskodni a szolgáltatásról, ha valamely tantárgy vagy szakterület szolgáltatásainak megyei, fővárosi szinten történő megszervezése nem lehetséges, nem célszerű vagy nem indokolt.
(11.10)
Ilyen lehet például a nemzetiségi nevelés és oktatás, egyes szakképzési területek a művészeti területen. Nem arról van szó, hogy ilyen esetekben nem szervezheti meg a fővárosi vagy a megyei önkormányzat a szolgáltatásokat, de kötelezni őket ezen feladatok ellátására nem lehet.
A pedagógiai szakmai szolgáltatások ellátásában közreműködő szervezeteket a feladatellátásra kötelezettek határozzák meg, tehát részt vehetnek a már működő pedagógiai intézetek, a felsőoktatási intézmények, az országos szolgáltatóintézmények, de egyre inkább bekapcsolódnak a magánszemélyek, illetőleg nem önkormányzatok, nem állami szervek által fenntartott intézmények is.
A pedagógiai szakmai szolgáltatásokat ellátó intézmények feladat- és hatásköre nem keverhető össze a regionális oktatási központok feladat- és hatáskörével, hiszen azok működése alapvetően más célt szolgál, nevezetesen a mindenkori miniszteri ágazatirányító tevékenység, illetőleg a fenntartó, irányítótevékenység segítését.
A regionális oktatásügyi központok nem sértik a tanszabadságot és az intézmények szakmai önállóságát, hiszen semmilyen hatósági irányítási döntésjoggal nem rendelkeznek, alapvető feladatuk az oktatás helyzetének figyelemmel kísérése, helyzetének elemzése, értékelése, de az esetleg feltárt hiányosságból következtetéseket, illetőleg következményeket csak a fenntartó vagy a miniszter vonhat le.
A tanszabadság kérdéseivel összhangban felvetődött a fenntartó és az intézmények kapcsolata, nevezetesen az, hogy a fenntartó miért nem szólhat bele az intézmények szakmai munkájába.
A javaslat törekedett a hatáskörök és a feladatkörök szétválasztására. Ennek megfelelően a szakmai kérdésekben az elsőfokú döntés meghozatalára a javaslat az intézményeket jogosítja fel, ezzel szemben a fenntartó dönt a feladatellátás módjáról, az intézmény alapításáról, a költségvetés megállapításáról, a működéssel kapcsolatos kérdésekről, másodfokon elbírálja az intézményi döntéseket, jóváhagyja az intézmények pedagógiai, illetve foglalkozási programjait, szervezeti és működési szabályzatát.
A fenntartónak szakmai kérdésekben is igen fontos jogosítványai vannak, hiszen meghatározhatja az intézmény feladatait, az alapszabály megalkotásán keresztül dönt a szakmai munka alapvető feltételeiről, a költségvetés jóváhagyásáról, meghatározza az intézmény gazdálkodási rendjét, gyakorolja az intézmény vezetője felett a munkáltatói jogokat, és a szakmai feladatokat is meghatározza az intézménynek, amennyiben az ehhez szükséges feltételeket megteremti.
A fenntartó ellenőrizheti az intézményben folyó szakmai munkát is a javaslatban meghatározott eljárási rend szerint. Ennek széles körű fenntartói jogosítványok biztosítása, például annak rögzítése, hogy a fenntartó határozza meg az iskola pedagógiai programját, veszélyeztetné az intézmény szakmai önállóságát, tan- és tanítási szabadságát.
A harmadik nagy kérdéskör, amit tisztelt képviselőtársaim felvetettek, a lelkiismereti és a vallásszabadság kérdése.
A lelkiismereti és a vallásszabadság összefüggő kérdések, szabályozásánál a Magyar Köztársaság Alkotmányának rendelkezéseiből kell kiindulni, melyeknek alapján a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. Figyelembe kell venni a lelkiismereti és a vallásszabadságról, valamint az egyházról szóló 1990. évi IV. törvény előírásait is, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyházi jogi személy, az állam a helyi önkormányzat által fenntartott nevelési, oktatási intézményben nem kötelező jelleggel fakultatív vallásoktatást szervezzen.
Ugyancsak tekintetbe kell venni a Magyar Köztársaság által aláírt nemzetközi egyezményeket is, amelyek az aláíró feleket kötelezik arra, hogy biztosítsák a szülőknek, hogy gyermekük részére világnézetüknek, vallási meggyőződésüknek megfelelő oktatást igényeljenek.
Milyen választ ad erre a kérdésre a javaslat? Mindenekelőtt tiltja a hátrányos megkülönböztetést, többek között lelkiismereti, vallási meggyőződés miatt. Világossá teszi, hogy az állam és a helyi önkormányzat a nevelés és az oktatás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülőnek azt a jogát, hogy vallási vagy világnézeti meggyőződésének megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessen a gyermeke.
Ez nyilvánvalóan annyit jelent, hogy egyetlenegy gyermek sem kötelezhető arra, hogy olyan nevelésben és oktatásban vegyen részt, amely sértené ezt a jogát.
Ily módon írja elő a javaslat azt is, hogy az állami, helyi önkormányzati nevelési, oktatási intézmény egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem kötelezheti el magát.
Az iskola pedagógiai programjának biztosítani kell az ismeretek, a vallás, illetve a világnézeti információk tárgyilagos és többelvű közvetítését. Ebből következik az is, hogy a mindenki számára kötelező tanórai foglalkozások keretében nem adható át olyan ismeret, amely egyetlen valláshoz vagy világnézethez kötődik. Tehát amelyik sértené a kötelező foglalkozáson részt vevő tanuló előzőkben ismertetett alkotmányos jogait.
Miután azonban az óvodákban és az iskolákban olyan foglalkozás is tartható, amelyben a részvétel önkéntes, tehát szabad választáson múlik, nem sérti senki alkotmányos jogát, ha ezek keretében egyetlen valláshoz vagy világnézethez kötődő foglalkozást tartanak. Ezeknek a szervezése helyi ügy, tehát hogy a nem kötelező foglalkozás megtartására mikor kerül sor, azt helyben, az óvodában és az iskolában kell kialakítani az érdekeltek bevonásával.
Ezek a rendelkezések - az elhangzottakkal ellentétben - a tanszabadságot, illetőleg annak érvényesülését segítik, mert nem kényszerítik a pedagógust arra, hogy saját meggyőződését megtagadja, ugyanakkor kötelezi az iskolákat arra, hogy törekedjenek az ismeretek sokszínű, tárgyilagos átadására.
Az iskolaszerkezetről is nagyon sok éles kritika és félreértést, ismerethiányt tükröző hozzászólás hangzott el. Az is, hogy az iskolaszerkezet áttekinthetetlen, hátrányba hozza a kistelepüléseket, a korai kiválasztást segíti elő. Milyen is a javaslatban felvázolt iskolaszerkezet?
Mindenekelőtt abból indul ki, hogy minden gyermeknek, tanulónak biztosítani kell, hogy felkészüljön az alapvizsgára, tehát legalább tíz iskolai évfolyamon keresztül iskolába járjon. Ez szorosan kapcsolódik a javaslatnak ahhoz az elképzeléséhez, hogy a 16. életév végéig tartó tankötelezettséget kizárólagosan iskolai rendszerű képzésben lehet teljesíteni.
Az iskolai oktatás közös felkészítő szakasza az első tíz iskolai évfolyam, amelynek feladata a tanuló általános műveltségének megalapozása, alapvizsgára való felkészítése. Ez a kérdés összefügg a Nemzeti Alaptantervvel is, amelynek során kifogásolták a javaslatban szereplő kerettantervet, amelynek pedig az a legfontosabb feladata, hogy meghatározza az oktatás tartalmi követelményeinek a vázát az alapvizsgáig, illetőleg az érettségiig. Ily módon biztosított a tanuló esélyegyenlősége, továbbtanulási lehetősége, nem ott dől el, hogy milyen iskolatípusban kezdi meg, illetőleg folytatja tanulmányait.
Az általános iskola éppen ezért tíz évfolyamos iskola, hogy legyen egy olyan iskolatípus, amelyiknek a feladata az első tíz évfolyam célkitűzéseinek a megvalósítására, az alapvizsga felkészítésére való.
Természetszerűen önmagában az általános iskola elvégzése az életkezdéshez kevés. Ahhoz viszont elegendő, hogy az általános műveltség megalapozásával bármikor be lehessen kapcsolódni középiskolai oktatásba, illetőleg szakképzésbe.
Nem vitatható az sem, hogy az általános iskolák 9., 10. évfolyamán a tanulók száma jelentősen csökkenni fog, hiszen azok, akik már ekkor eldöntötték, hogy középiskolába vagy szakiskolába kívánnak járni, meg fogják keresni azt az iskolát, amelyikben tanulmányaikat kívánják folytatni.
Ugyanakkor gondoskodni kell azokról is, akik eddig az ideig még nem döntötték el, hogy merre kívánnak továbblépni, illetve azokról, akik egyáltalán nem kívánnak a 10. évfolyam után továbbtanulni.
Az általános iskolák eddigi rendszerét a javaslat nem kívánja szétverni, ezért is található benne az a rendelkezés, hogy általános iskolaként működik az az iskola is, amelyiknek a tíz évfolyamnál kevesebb évfolyama van. Miután a közoktatás ellátásáért az önkormányzatok a felelősek, helyi szervezési feladat, helyi közügy annak megoldása, megvalósítása, hogy az első tíz évfolyamos általános képzést, a tankötelezettség teljesítéséhez szükséges feltételeket milyen módon oldják meg.
Működhet tehát az általános iskola továbbra is nyolc évfolyammal, de megmaradhatnak - főleg a kistelepülésen - a jelenleg is meglévő, még nyolc évfolyammal nem rendelkező általános iskolák is. Ezeknek a településeknek is gondoskodniuk kell arról, hogy az ott élők a tankötelezettségüket teljesíteni tudják, ezért írja elő a javaslat a polgármester kötelező feladatai között azt, hogy a szülőnek segítséget kell nyújtani az iskolakereséshez abban az esetben, ha a településen e feladat nem oldható meg.
(11.20)
Az általános iskolák rendszeréhez kapcsolódik a középiskolák és a szakmunkásképző iskolák rendszere is. Ezekben az iskolatípusokban is fel lehet készülni az alapvizsgára, vagyis a javaslatban meghatározottak szerint teljesíteni lehet a tankötelezettséget itt is. Az önkormányzatokon múlik annak eldöntése, hogy milyen iskolatípusokat és hány évfolyammal hoznak létre. Ily módon a feladatellátásra köteles önkormányzatnak kell mérlegelni, hogy valamennyi általános iskoláját felfejleszti tíz évfolyamra, vagy igénybe veszi az utóbbi megoldást - ez látszik ma megvalósíthatónak -, a meglévő középiskolai, vagy szakmunkásképző-iskolai, szakiskolai lehetőségeket.
A kistelepülések a jelenlegi helyzetnél csak akkor kerülnek rosszabb helyzetbe, ha a helyi önkormányzatok nem csatlakoznak ahhoz az együttműködési megállapodáshoz, amelynek megkötését a javaslat szerint a fővárosi, illetőleg a megyei önkormányzatoknak kötelező feladatként kezdeményezniük kell. Ennek keretében kell olyan iskolaszerkezetet kialakítani a régióban, amelyik biztosítja az iskolaválasztás lehetőségét a település minden lakója részére. E megállapodás alapján arra is lehetőség van, hogy az érdekelt intézmények összehangolják pedagógiai programjukat, helyi tanterveiket oly módon, hogy az iskolai ellátási körzetbe tartozó gyermekek minden nehézség nélkül csatlakozni tudjanak a középiskolai oktatáshoz, illetve bekapcsolódjanak a szakképzésbe.
Felvetődik a tanszabadság és a tanítás szabadságának a kérdése is. E körbe tartozik az is, hogy a javaslat merev iskolaszerkezetet határoz-e meg, vagy lehetőséget biztosítson a sokszínű iskolahálózat kialakításához. A javaslat az utóbbi lehetőséggel él, építve az önkormányzatok együttműködésére a feladatellátás felelősségében.
Szorosan kapcsolódik ehhez a kérdéshez a finanszírozás is, amellyel kapcsolatosan előzetesen meg kell jegyezni, hogy a vázolt finanszírozás hivatott segíteni az iskolaszerkezet, az iskolahálózat alakítását, miután - s erről még a későbbiek során szó lesz - lényeges kedvezményeket biztosít a kistelepülések iskoláinak, óvodáinak a finanszírozásához.
Sokak számára ördöngős dolog és misztifikált a centralizációs törekvések kérdése. Az irányítás kérdéseinek a vizsgálatánál - úgy vélem - abból célszerű kiindulni, hogy a javaslat kinek adja a döntési, utasításadási, intézkedési jogosítványokat. Erről az oldalról nézve a kérdéseket egyértelmű, hogy a szakmai kérdésekkel, a gyermekek és a tanulók ügyével kapcsolatos döntések meghozatalára nevelési-oktatási intézmények vezetői és közösségei kapjanak jogot.
A közoktatási feladatok végrehajtásával kapcsolatos szervezési kérdésekben a fenntartók azok, amelyek a döntéseket hozzák. A minisztériumnak közvetlenül az intézmények életébe való beleszólási joga nincs. Az intézményvezetőket, a nevelőtestületet vagy az egyes pedagógust nem utasíthatja. Az intézmények dolgozói felett a munkáltatói jogot - amelybe beletartozik a konkrét utasításadás joga is - az intézményvezető gyakorolja, míg az intézmény vezetője felett a jogosítványok a fenntartót illetik meg.
A művelődési és közoktatási miniszter ágazati irányítási jogkörébe a jogszabályok előkészítése, kialakítása, valamint a nevelési és oktatási feladatok ellátását meghatározó, a nevelés és oktatás pedagógiai egységét biztosító Nemzeti Alaptanterv előkészítése, illetőleg kiadása, a vizsgakövetelmények előkészítése, illetve kiadása tartozik. Ugyancsak állami feladat a szakmai ellenőrzés rendszerének működtetése, míg az intézmények működtetését a fenntartó biztosítja.
A miniszter azonban e jogosítvány gyakorlása során köteles megosztani a szakmai előkészítést az Országos Köznevelési Tanáccsal, illetve a közoktatáspolitikai kérdésekben a Közoktatáspolitikai Tanáccsal. E felelősségmegosztásnak jó példája, hogy a Nemzeti Alaptanterv tantervi követelményeit, illetőleg a kerettanterveket csak az Országos Köznevelési Tanács javaslata alapján adhatja ki a miniszter. A tantervi követelményeket illetően a kerettantervek előkészítésében döntő szerepet kap az Országos Köznevelési Tanács.
Ugyanakkor a vitatott kérdések közé tartozik a regionális oktatási központokra vonatkozó rendelkezés is. A javaslat abból indul ki, hogy a szakmai önállóságnak párosulni kell azzal az ellenőrzési rendszerrel, amelynek alapvető feladata az oktatásban folyó pedagógiai folyamatok figyelemmel kísérése, segítve ily módon az intézményfenntartó és az ágazati irányítás feladatait. Miután azonban a regionális oktatásügyi központok hatósági jogkörrel nem rendelkeznek, és általános alapelvként határozza meg a javaslat, hogy szakmai és törvényességi ellenőrzést végző személynek, illetőleg szervezetnek nincs döntési, intézkedési jogköre, a regionális oktatásügyi központok nem avatkozhatnak bele sem a nevelési-oktatási intézmények, sem a fenntartó életébe. Azok döntéseit nem vizsgálhatják felül, azokat nem utasíthatják. A feladatuk az, hogy a szükséges ellenőrzést elvégezzék, és azok eredményeiről tájékoztassák az intézmény vezetőjét, fenntartóját, illetőleg indokolt esetben a művelődési és közoktatási minisztert. E tájékoztatás alapján vonhatja le a szükséges következtetést az intézkedésre jogosult vezető, fenntartó, illetőleg miniszter.
A regionális oktatásügyi központok által tartott ellenőrzésre alkalmazni kell a közoktatási intézményekben folyó ellenőrzés szabályait megállapító rendelkezést, amely többek között azt is előírja, hogy az ellenőrzésben az vehet részt, aki szerepel az országos szakértői névjegyzékben. Nem kíván tehát a javaslat lehetőséget teremteni arra, hogy megfelelő szakértelemmel nem rendelkező hivatalnokok próbálják felmérni a pedagógiai munka eredményességét, hatékonyságát.
A regionális oktatási központok mellett azonban szakmai ellenőrzés lefolytatását kérheti az intézmény vezetője az intézmény fenntartójától is. Nyilvánvaló, ezekben az esetekben is meg kell tartani az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat.
A regionális oktatási központok feladata a közoktatás munkájának figyelemmel kísérése, a közoktatás működéséhez elengedhetetlen anyaggyűjtés szolgáltatása, a statisztikáról szóló törvényben, illetőleg az adatvédelem kérdéseiről rendelkező törvényben foglaltak megtartásával. Nehezen képzelhető el ugyanis megfelelő döntés előkészítése - akár gazdasági döntésről van szó, akár oktatáspolitikai kérdésről - megfelelő statisztikai adatszolgáltatási rendszer hiányában, illetve azoknak az adatoknak az ismerete nélkül, amelyek tükrözik az oktatás ellátásának valóságos helyzetét.
A regionális oktatási központok jogosulatlan beavatkozásának gátja a statisztikai törvény is, amely megfelelő garanciát nyújt a statisztikai adatgyűjtés előkészítéséhez. Nincs tehát arról szó, és nem is lehet arról szó, hogy a regionális oktatásügyi központok kéretlenül, előzetes jelzés nélkül bekopoghatnak az intézményekbe, és ott vizsgálódjanak, ellenőrizzenek és utasítsanak.
Sok képviselőtársamat gondolkodásra serkentette az ingyenesség és az esélyegyenlőség kérdése. Az esélyegyenlőség kérdése nyilvánvalóan összefügg mindazzal, amit az iskolaszerkezettel kapcsolatban mondtam. Ahhoz kapcsolódóan azonban mindenképpen szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a javaslat rendelkezései szerint a tanuló 25. életévének végéig nappali tagozatos oktatásban vehet részt. Ez az idő elégséges ahhoz, hogy az ingyenességre vonatkozó szabályok szerint letegye az alapvizsgát, az érettségi vizsgát és megszerezze az első, esetleg második szakképesítését is.
Az esélyegyenlőség kérdéseinek a tárgyalásánál elengedhetetlen azoknak a rendelkezéseknek az áttekintése is, amelyek a testi, érzékszervi, értelmi és beszédfogyatékos gyermekekre vonatkozó sajátos szabályokban rejlenek.
Kevés szó esett még az eddigi parlamenti viták során azokról, akiknek az érdekében a javaslat született, vagyis a gyermekeinkről. Nem véletlen, hogy a javaslat megszünteti a tankötelezettség alóli felmentést, elismerve azt a jogát a gyermeknek, hogy állapotának megfelelő képzésben részesüljön. Ily módon a javaslat bevezeti a képzési kötelezettséget azok részére, akik fogyatékosságuk miatt a tankötelezettségből eredő követelményeknek, az iskolarendszerű oktatásban való részvételnek nem tudnak eleget tenni.
Az esélyegyenlőség biztosítását garantálják azok a rendelkezések is, amelyek lehetővé teszik az évfolyam megismétlését. Nem arról van szó, hogy a lehetőséggel azért kell, hogy éljen a tanuló, mert iskolát kíván változtatni - ezt a célt is segítheti -, de előfordulhat, és elő is fordul olyan eset, amikor a tanuló felzárkóztatása érdekében, éppen a hátrányos helyzetének a leküzdése miatt válik szükségessé egy olyan iskolai évfolyam megismétlése, amelynek ismeretanyagát a tanuló többé-kevésbé elsajátította, tehát magasabb évfolyamba léphet. Mégis a biztos tudás megalapozása miatt pedagógiailag indokolt, hogy ismét átvegye a már elvégzett évfolyam anyagát.
(11.30)
A fogyatékos tanulók esetében lehetővé teszi a javaslat, hogy egy évfolyamon, például az első évfolyam ismeretanyagát ne egy tanévben, hanem ennél hosszabb időszak alatt teljesítsék. Ily módon elképzelhető, hogy a fogyatékos gyermek két tanév alatt végzi el az első évfolyamot.
Érdemes megvizsgálni az ingyenes szolgáltatások körét. Ingyenes a teljes óvodai ellátás. Ingyenes életkortól függetlenül az iskolai oktatás első tíz évfolyama. Ez az ingyenesség a tanórai foglalkozásokra terjed ki, amely magában foglalja a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozásokat. A tanuló oldaláról a tanórai foglalkozások időkerete nincs behatárolva. A 20%-os keret az iskolára irányadó, tehát a javaslat az iskola heti kötelező órájának 20%-át ismeri el a költségvetés szempontjából alapfeladatnak. Ez a szám - ha bárki utánagondol - meglehetősen nagy időkeretet biztosít, melynek tanulók közötti szétosztása teljesen eltérő lehet. Ez az időkeret az, amelynek terhére meg kell oldani például a felzárkóztató foglalkozásokat is, mert a foglalkozások a tanulók részére ingyenesek.
Ingyenesek továbbá a képesség és tehetség kibontakozását szolgáló nem kötelező tanórai foglalkozások is. Nem ismeri el a javaslat ingyenes foglalkozásnak a tanórán kívüli foglalkozásokat, például a szakköröket, amelyek mai szabályok alapján sem feltétlenül ingyenesek. Az esetek jelentős többségében az iskola költségvetésétől függően költségtérítést kérnek a tanulóktól. Éppen ezért kell kivenni a tanórán kívüli foglalkozások köréből a konzultációs és a felzárkóztató foglalkozásokat, amelyek a javaslat elfogadása után, mint nem kötelező tanórai foglalkozások, ingyenessé válnak.
Ugyanilyen körben fogalmazódik meg az ingyenesség a napi oktatásban, amely a 25. életév végéig tart, a középiskolákban és a szakképzés megszerzésekor a szakközépiskolákban és a szakiskolákban.
Kiemelt figyelmet érdemel azonban, hogy a fogyatékos tanulók oktatása és kollégiumi eltartása minden esetben ingyenes.
Milyen esetben kell tehát a tanulónak térítési díjat fizetni? A szakközépiskolában és a szakiskolában nappali tagozaton is a második vagy további szakképesítés megszerzésekor, továbbá, ha már van szakképesítése a munkábaálláshoz, önálló életkezdéshez szükséges ismeretek elsajátítását biztosító képzésben való részvételkor. E térítési díj az egy tanulóra jutó kiadások 6-12%-a a tanulmányi eredménytől függően. Ez azt jelenti, hogy még egy becsült mai normatívát figyelembe vevő 60000 forintos kiadás esetén is a tanulónak - közepes tanulmányi eredmény esetén - is mintegy 6000 forintot kell fizetnie egy tanévben, amelyet azonban az iskolafenntartó által megállapított szabályok keretein belül elengedhet, részben vagy egészben, illetőleg részletfizetési kedvezményt adhat. Tíz hónapra elosztva ez havi 600 forintot jelent, ami második szakma megszerzése esetén nem jelenthet aránytalan, elviselhetetlen terhet.
Az alapfokú művészeti oktatásban is kell térítési díjat fizetni, amely azonban a 18 éven aluli tanulóknál a kiadások egy tanulóra jutó hányadának 3-6%-a a tanulmányi eredménytől függően. 50000 forintos kiadásból kiindulva az egy közepes tanuló esetén évi 2000-2500 forintot jelenthet. Figyelembe véve, hogy a hatályos jogszabályok szerint egy közepes tanulónak zeneiskolában évi 400 forint tandíjat kell fizetnie egy 1988-ban hozott jogszabály alapján, a becsült összeg nem haladja meg az akkor megállapított összegnek az inflációval megemelt összegét.
A felnőttoktatásban részt vevő, a 14. évfolyamtól a gimnáziumig és a szakközépiskolában, valamint az első szakképesítés megszerzésekor szintén csak a térítési díjat fizeti, amely az egy tanulóra jutó kiadások 10-25%-át határozza meg. Megítélésünk szerint ez még mindig olyan összeget jelent, amely nem zárja ki az oktatásba való bekapcsolódást. Az esélyegyenlőség biztosításához tartozik a kollégiumi hálózat működése is, amelyet az ingyenes ellátáshoz ingyenesen vehet igénybe a tanuló. Ez az ingyenesség kiterjed a kollégiumi foglalkozásokra, továbbá a teljes lakhatási feltételek biztosítására.
A finanszírozás kérdéseit tovább folytatva, a finanszírozás meghatározására a javaslat abból indul ki, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszere többcsatornás. Egy-egy feladat ellátásához nem egy jogcímen jut el a költségvetési támogatás a helyi önkormányzatokhoz. A támogatásnak arra a formájára ad megoldást, amely kifejezetten a közoktatás címszó alatt e feladatok ellátásához jut el a helyi önkormányzatokhoz. Az új rendszerű támogatás lényege abban fogalmazódhat meg, hogy a javaslatban meghatározott alapfeladatok ellátásához szükséges közalkalmazottak bérét, illetményét és azok járulékait fedezné a költségvetés.
A működtetéshez szükséges többi eszközt más csatornákon keresztül, más jogcímen kapja meg az önkormányzat. A finanszírozás javasolt módja természetszerűen nem szünteti meg a hátrányos helyzetben lévő települések címzett és céltámogatásának rendszerét. A javaslat abból indul ki, hogy a megadott tanórai foglalkozások, tehát a kötelező és választható foglalkozások ellátásához meghatározható számú közalkalmazottra van szükség. A nevelési és oktatási feladatokat csoportok, illetve osztályok keretében látják el, amelyek normatíváit szintén meghatározza a javaslat.
Figyelembe véve tehát a meghatározott tanórai foglalkozások idejét és a gyermekek foglalkoztatásához rendelkezésre álló osztály-, csoportnormatívákat, meghatározó, hogy az adott intézményben hány pedagógusra van szükség. Ehhez adja meg a javaslat a foglalkoztathatóságot más közalkalmazott számára is. A javaslat figyelembe veszi, hogy az egyes önkormányzatok eltérnek egymástól, továbbá, hogy vannak olyan speciális nevelési-oktatási feladatok, amelyek sajátos kiscsoportos oktatást igényelnek. Erre tekintettel széles körű eltérési lehetőséget biztosít a fogyatékos gyerekeknél, a nemzetiségi gyermekeknél a kis létszámú települések, a számítás alapját képező átlagcsoport-, illetőleg osztálylétszámnál. Ugyancsak eltérést engedélyez a képesség-, tehetségfelzárkóztató foglalkoztatásoknál.
A költségvetési támogatás az állami és a helyi önkormányzati intézményfenntartókat illeti meg. Külön törvény alapján jár a támogatás az egyházi intézményfenntartóknak. A javaslat szerint a költségvetési támogatás a nem állami, illetve nem helyi önkormányzatok által fenntartott intézményfenntartóknak akkor jár, ha állami, illetve önkormányzati feladatellátásra megállapodást kötnek.
A sokat vitatott, támadott költségvetési támogatáson felül többlet hozzájárulás is csak akkor illeti meg az egyházi és más, nem állami önkormányzati nevelési-oktatási intézményt, ha a javaslatban foglaltak szerint megállapodást köt. Nincs szó tehát arról, hogy amennyiben a volt egyházi ingatlant visszaigénylik, és visszaadja az önkormányzat, akkor az önkormányzat köteles az állami költségvetési támogatáson felül támogatni.
A következő, és végül utolsó kérdéskör a hatálybalépés. A javaslat célul tűzte ki, hogy 1993. szeptember 1-jén hatályba lépjen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szeptember 1-jétől kezdődően gyökeresen megváltozik a közoktatás rendje, gyökeresen át kell alakítani az iskolaszerkezetet, a tanulóknak újra kell kezdeniük tanulmányaikat, illetőleg meg kell változtatni a pedagógusok munkaviszonyát, közalkalmazotti jog viszonyát.
A hatálybaléptető rendelkezés ugyanis általában 1996. szeptember 1-jétől írja elő a javaslatban foglaltak kötelező alkalmazását. Eddig az időpontig a ma hatályos rendelkezések szerint lehet teljesíteni a ma is a 16. életévig tartó tankötelezettséget, tehát a tanuló tanfolyami képzés keretében is eleget tehet a tankötelezettségének.
A szakképző iskolák csak ettől az időponttól kezdődően kötelesek a javaslatban meghatározottak szerint szakképzési évfolyamokat indítani. Nyilvánvaló, hogy a hatályos rendelkezések alapján megkezdett tanulmányokat a ma hatályos rendelkezések alapján kell befejezni, tehát az új szakképző osztályok indítása felmenő rendszerben történhet csak.
A szakmai tartalmi kérdéseknél is fokozatos a hatálybalépés. A javaslat azt mondja, akként rendelkezik, hogy a Nemzeti Alaptanterv kiadását követő harmadik évtől kötelező az alkalmazása.
Miért van akkor mégis szükség a törvény hatálybaléptetésére? Azért, mert a megindult kísérletek, egyedi megoldások külön-külön eljárás keretében történő államigazgatási engedélyezés rendszere nem tartható fenn tovább. Indokolt lehetővé tenni, hogy a helyi önkormányzatok saját elképzelésük szerint alakítsák a település iskolaszerkezetét minisztériumi engedély nélkül.
Indokolt feladni a nevelési-oktatási tantervek kötelező alkalmazását, lehetővé tenni azok szabad alkalmazását az iskolák részére. Ennek megfelelően tehát a javaslat szerinti iskolaszerkezet kialakításához sajátos helyi pedagógiai programok kialakítására már a javaslat hatálybalépését követően lehetőség lesz, azonban a rendelkezések kötelező alkalmazása csak későbbi időpontban következik be.
Nem értelmezhetők azok a felvetések, amelyek a hatálybaléptetést összhangba hozzák a közalkalmazotti illetményrendszer bevezetése idejének megállapításával. A javaslat ugyanis a költségvetési hozzájárulás megállapítására vonatkozó rendelkezések későbbi hatálybaléptetését írja elő, ami annyi jelent, hogy 1994 januárjában még ama hatályos rendelkezések szerint kapják meg a normatív támogatást a fenntartók.
(11.40)
Ennek oka, hogy a jövő évi költségvetési törvény előkészítése a javaslat hatálybalépésének időpontjában már megkezdődik, és ily módon nincs reális lehetőség arra, hogy az új rendelkezések szerint elő lehessen készíteni a közoktatás feladatainak ellátásához e jogcímen nyújtható támogatások összegét.
Végül, tisztelt kollegák, tisztelt képviselőtársaim, sokat idézett nagyjaink közül én is szeretnék valakit idézni, aki azt mondta, hogy: "Tán sikerül sok bajt látott nemzetünkből egy érdeklődéssel összetartott, szó s jó iránt egyaránt fogékony közösséget, mintaosztályt csinálni." Ezt az 50-es években írta Németh László a fiatalokhoz. Ma is tanulságos. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
