ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója:
ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója:
ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság véleményét, álláspontját szeretném elmondani, és amikor ezt teszem, akkor egy elég komoly kérdés azt tisztázni magamban, hogy milyen mélyen menjek bele ennek a problémának az elemzésébe és ismertetésébe, mert hiszen valóban egy formai dologról van szó. De én azt hiszem, hogy egy rövid terjedelemben legalább olyan mélységig illik mögé tekintenünk a történéseknek, hogy mi is történt, mi is a gond, mi is az, amit tenni kéne. Azt, hogy mi történt, és milyen folyamat volt, és a jogi helyzet milyen, azt Jávor Károly képviselőtársam elmondta. Én csak a legutóbbi időszak történéseiről mondanék egy-két mondatot.
A Kormány hozott áprilisban egy határozatot, amely azt mondja, hogy Dunakiliti magasságában az Öreg-Duna medrében építsünk egy gátat, mely visszaduzzasztja a vizet, és e visszaduzzasztott vízből gravitációs úton juttassunk a szigetközi ágrendszerbe, a mentett oldalra, illetve az ártérre. Azért juttassunk vizet, hogy az Öreg-Duna medréből hiányzó víz által okozott károkat csökkentsük, illetve azokat megelőzzük. Önmagában a törekvés, hogy a károkat megelőzzük, az egy nagyon fontos kérdés, és a környezetvédelmi bizottság a gondolatot, hogy a Szigetközzel foglalkozni kell és a szigetközi károkat enyhíteni kell, mindig is elfogadta.
Ezt követően a vízlépcsőbizottság és a környezetvédelmi bizottság is hozott egy állásfoglalást május elején, amely úgy szólt, hogy jogi, szakmai és politikai ellenvetése miatt a bizottság felkéri a Kormányt, hogy amennyiben azt a határozatát fenntartja, amit az imént ismertettem, úgy az abban foglaltakat terjessze az Országgyűlés elé, különös tekintettel egy korábbbi országgyűlési határozatra, ami azt tartalmazta, hogy a cselekvési programot és a hozzá kapcsolt költségvetési tervet a Szigetközzel kapcsolatban, a vízpótlással kapcsolatban ide kell terjeszteni az Országgyűlés elé.
Ezzel egy időben született a vízlépcsőbizottságban egy olyan országgyűlési határozat, amelyikről tárgyalunk, egy olyan országgyűlési határozati javaslat, amiről most tárgyalunk, és ami azt tartalmazza, hogy igen, érdemben tárgyalja meg az Országgyűlés ezt a kérdést. És én szeretném kiegészíteni azzal a gondolattal, hogy a környezetvédelmi bizottság szándéka az volt - és most is az -, hogy érdemben tárgyalja meg, és hozzon döntést az Országgyűlés arról, hogy mi a teendő, mi az, amit meg lehet tenni az érdekek, az ország érdekeinek a sérelme nélkül, az eddigi álláspontunknak a gyengítése nélkül.
Majd kaptunk még - ez is a közelmúlt történéseihez tartozik - egy tájékoztatót a Kormány részéről, mely vizes szempontból eléggé mélyrehatóan ismerteti a helyzetet. Ugyanakkor hiányossága volt ennek a tájékoztatónak, hogy csak vizes szempontból ismertette a helyzetet, és az egyéb más szempontokat nem ismertette meg a Házzal. Tehát arra a kérdésre, hogy mi történik, nagyjából ez a folyamat az igaz.
A következő kérdés, hogy mi is a gond, az abból áll - egy műszaki jellegű probléma -, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy a kormányhatározatban szereplő megoldás valóban megoldja-e a Szigetköz problémáját. Azt a problémát, aminek érdekében ez a határozat megszületett, és aminek érdekében meg akarják valósítani ezt a fenékküszöböt, fenékgátat. Mert erős a gyanúm, hogy ez nem ad műszaki szempontból sem megfelelő megoldást. Ez nemcsak az én véleményem, hanem szakértőknek is a véleménye, és ez a bizottságban is elég komolyan felvetődött.
A másik igen nagy gond, amit én személy szerint borzasztó nagy gondnak tartok, de a bizottsági ülésen is állandóan felvetődött, hogy a szigetközi probléma, amit egyesek úgy hívnak, hogy szigetközi katasztrófahelyzet, az elfedi a valódi, teljes körű katasztrófahelyzetet, mert az az igazság, hogy a Duna vízelterelése következtében nem önmagában a Szigetközben beállt és a későbbiekben beálló káros változások jelentik a katasztrófát. Az természetesen igaz, hogy ez az összes problémának, az összes hátránynak egy nagyon lényeges része, de nagyon káros ez a megközelítése, ami napjainkban egyesek részéről folyik, hogy ezt nevezik a katasztrófahelyzetnek, és ennek orvoslását tartják a legfontosabbnak, akár a többi probléma megoldásának hátrányára is. Mert emellett én nem akarom elsorolni, hogy az ivóvízkészlettel mi a helyzet, hogy a Duna medrében lévő vízminőséggel, ami ivóvízként szolgál lejjebb, közvetlen vagy közvetett módon mi a helyzet, azzal a gazdasági kényszerrel stb. stb., politikai vonatkozásokkal. Tehát nagyon helytelen az a megközelítés, hogy ez az egyetlen problémája a vízlépcsőnek.
A következő gond - arra a kérdésre válaszolva, hogy mi is most még a felsorolható gond - az, hogy nem lesz vízmegosztási megegyezés, hogy nem lesz egyezség a vízmegosztásban a szlovák féllel, ha mi berendezkedünk egy olyan hosszú távú és az imént mondtam, hogy bizonytalan műszaki megoldásra, amit a kormánydöntés hozott. Mert az lesz rögtön a hivatkozás, hogy kérem, megoldották a problémát, viszonylag hosszú távú megoldást építettek ki, és nem szükséges a vízmegosztásnak a további elemzése, a további vita róla, hisz a probléma megoldott. Ez egyáltalán nincs így, ennek részletezésébe én nem kívánok belemenni.
A következő gond, hogy igenis, a nemzetközi bíróság előtt ez egyfajta pozícióvesztés, ez a mi érveinknek a gyengítése, és érdekeinknek és érdekérvényesítő képességünknek is a gyengítése, hogy ha ez a létesítmény, ami a kormányjavaslatban szerepel, elkészül.
(18.30)
Nem igaz az a megközelítés, hogy kérem, nekünk mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a károk enyhüljenek, és ezért meg kell ezt építeni. Olyan formában igaz, hogy nekünk meg kell tenni a lépéseket a károk enyhítésére, de nem igaz, hogy csak ezt az egyetlenegy lépést tehetjük meg.
Végül az elemzésben az a harmadik kérdés, hogy mit kell tennünk, mi az, amit meg kell lépni. Amint mondtam már korábban, egészen bizonyos, hogy a Szigetközben kialakuló - most kialakult vagy később még kedvezőtlenebb - helyzeten javítani kell, és ez irányban lépéseket kell tenni. Nem biztos, hogy ezzel a megoldással kell a lépéseket megtenni, hanem vannak más megoldások is, de ezt megelőzően érvényt kell szerezni annak az érdeknek, amely az Öreg-Duna medrében létrejövő vízmegosztásra vonatkozik. Ezt annál is inkább merem mondani, mert a hágai alávetési nyilatkozatban a 4. cikkben az van leírva, hogy "átmeneti vízgazdálkodási rendszert hoz létre a két fél". Azzal folytatódik ez a (2) bekezdésben, hogy megállapodnak továbbá, hogy ha az átmeneti vízgazdálkodási rendszer alkalmazását, létrehozását valamelyik fél magatartása veszélyezteti, e jogok védelme céljából haladéktalan konzultációt kérhet, illetve azt, hogy az ügyet szakértők elé terjessszék, ide értve az Európai Közösségek Bizottságát. Ezt kell tenni! És ezt nem tettük meg!
Mi a szlovák féllel folytattunk tárgyalásokat a vízmegosztás tekintetében, de nem tudott létrejönni megállapodás; viszont nem éltünk azzal a megállapodásban foglalt szándékkal, amit aláírt a szlovák fél is, hogyha nem tudunk megegyezni, akkor a vízmegosztás tekintetében is az EK segítségét kell kérni. Ez az, amit meg kell lépnünk. És ha ez nem hoz eredményt, akkor meg kell keresni azt a módszert - megint nem kívánom elemezni -, nem a Dunakiliti magasságában megépítendő fenéklépcsőt, hanem azon túl terjedő más módszert, ami a vízpótlásra megoldást adhat.
Végül a bizottság véleményét összegezve azt tudom mondani, hogy a bizottság egyértelműen támogatja az ideiglenes bizottságnak, a vízlépcsőbizottságnak a javaslatát. Olyan értelemben támogatja, hogy ebben az Országgyűlésnek döntést kell hoznia. Tehát terjessze a Kormány a cselekvési programot az Országgyűlés elé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
